3. rész

858 72 20
                                    

Jól vagy?- kérdezte nyugodt hangon.

Őszintén szólva nem..nem vagyok jól...mérges vagyok. Ha most behúzott volna az a srác az adott volna okot arra, hogy miért üssek vissza...de így halott ügy.. Már éppen lehordtam volna de ekkor belenéztem a gyönyörű tengerkék szemeibe. Oké ha volt is bennem egy kis szikrányi heteroszexualitás akkor az most tűnt el. Komolyan ennek a palinak még azt is képes lennék mondani hogy apuci.

Hogy kizökkentsen gondolat menetemből Mark a vállamra tette a kezét és kicsit hátrébb húzott az idegentől.
-Igen jól van.-felelte helyettem rideg hangon mivel már egy ideje csak az elöttem állót bámulom.

-Ennek örülök.- jegyezte meg az ezüst hajú.

-Nicolas vagyok. -nyújtotta a kezét Mark felé.
-Mark.-válaszolta barátom röviden mikor kezet fogtak. Ezek után Nicolas felém nyújtotta kezét és nekem is bemutatkozott. A keze meleg volt nem mint az enyém. Mikor tenyerem a tenyeréhez ért azt hittem a szívem ott helyben mond fel és megy el nyaralni valami hidegebb helyre. De nem. Ehelyett annyit éreztem hogy egy enyhe pír jelen meg az arcomon, és mikor elengedtem a kezét láttam hogy ezt Nicolas is észrevette. Először csak furán nézett rám, aztán megengedett felém egy mosolyt amitől újra összeszorult a szívem. MI VAN VELEM??!

-Én írom fel a listára a megjelentek neveit- törte meg a csendet gondolataim főszereplője.- egy nevet és egy kerületet kérnék.- vett elő egy tollat.
- Mark Lane, 37. kerület.-szólalt meg barátom elsőnek.
-Rendben. És te? -fordult felém.
- Eliot Turner, szintén 37. kerület.
-Oké srácok köszönöm.- felelte barátságosan ami fura. Ha valaki meghallja hogy 37. kerület vagy elkezd vigyorogni vagy pofákat vágni de ő nem.
-Egyedül jöttetek?- kérdezte Nicolas. -mert ott a fal mellett van még néhány srác a kerületetekből és ha jól láttam keresnek valakit. -mondta kedvesen a terem másik felének irányába mutatva.
-Igen egyedül jöttünk. Semmi közünk hozzájuk. Miért feltételezed hogy jóban vagyunk velük?-lépett közelebb Mark ingerülten az ezüst hajúhoz, olyan szemekkel méregette az előtte állót, hogy még bennem is megfagyott a vér.Ő nem szokott ilyen lenni, én vagyok az idegbeteg agresszív állat nem ő. Oké igaz hogy utáljuk azokat a gyökereket akik ott vannak, de Nicolas csak kedves akart lenni.
-Mark úgy érti hogy nem kedveljük őket annyira..... és ezért nem velük jöttünk de azért köszönjük hogy szóltál. Ugye Mark?
-Ja.- felelte röviden és hátrébb lépve angolosan távozott.
-É..én sajnálom. Nem szokott ilyen lenni. -mondtam Nicolasnak miközben Mark után fordultam.
-Semmi gond. Nem lehetünk mindenkinek szimpatikusak nem?- mosolygott rám sokat sejtetően. Ezzel most mire akart utalni? Nem bírok megszólalni mi van velem?!
-D..de.- csúszott ki végre az ajkaim közül valami emberi hangszerűség.
-Aranyos vagy.- jegyezte meg nevetve amitől az arcom még vörösebb lett. Erre most mit kellene mondanom?
Már éppen szóra nyitottam volna szám amikor órájára nézve megszólalt.
-Ohh..Sajnos nekem mennem kell még egy csomó ember nevét fel kell írnom és nemsokára kezdünk. Kicsit sokat időztem itt. Úgy látszik jó társaságban tényleg repül az idő. -mosolyodott el újra.
Igaza van rengeteg ember van itt de honnan tudja hogy kit írt már fel?
-Honnan tudod kiket írtál már fel? -kérdeztem kíváncsian papírja fölé hajolva.
Válaszul csak megkopogtatta mutató ujjával a fejét. Tettére csak mosolyogni tudtam ezek szerint nagyon jó memóriája van. Lehet ennek köze van a lélek állatához.
-Nos..nagyon örültem Eliot.-nyújtotta ismét felém a kezét.
-Én is Nicolas.-ráztam vele kezet.
-Ugyan..hívj csak Nick-nek.-engedte el a kezem majd intett egyett- Biztos vagyok benne hogy még találkozunk.-mondta és eltűnt a tömegben. Majdnem utánna szóltam, hogy nemhiszem, hogy te is a nyomortelep iskolájába fogsz kerülni, de nem akartam ezt hangosan kimondani.

Ez a srác...jóképű, kedves, okos és vicces. Mindjárt elolvadok tőle. És megengedte hogy becézzem és....azt mondta aranyos vagyok....aranyos.

-Na ki élvezkedted magad?- kérdezte egy igen szarkaztikusnak hallattszó hang a hátam mögül. Mikor megfordultam egy puffogó Mark állt a hátam mögött.
-Ne mond hogy féltékeny vagy.- nevettem fel de úgy látszott nem kellett volna. Mark szomorúan lehajtotta a fejét és a földet bámulta. Ahh..akkora bunkó vagyok.
-Naaaa...-öleltem meg- ha lesz is valakim mindig te leszel az első ígérem.
-Jó...-mondta lebiggyesztett ajkakkal mint egy ovis.

*Figyelem! Kezdődik a szertartás kérek mindenki a kerületének számával ellátott székre leülni! Köszönöm!*-hallatszott a hangfalakból.

-Uhh...menjünk.-kezdett el pattogni Mark. Olyan szomorú vagyok hogy nemsokára csalódnia kell.

Lélekben készWhere stories live. Discover now