Néma lelkem halk panasza

Jeges móka

Hideg van és fázom 

Egy kósza gondolattal játszom,

Ha eltűnnék a hóban, 

ki akadna rám holtan?

Mi történne, ha a sebeimből áradó vörös patak, 

jó mélyen átitatná a fehér havat?

A maró jégből kémlelem az eget

lassan megvizsgálom a testemen húzódó összes heget

gúnyosan kiöltik pirosas nyelvüket, 

ettől magával ragad valami különös lendület

Most lent vagyok, mélyen a hó alatt,

Fent hagyva mindent, ami egykor rám ragadt

Remegve állok, az édes vágy fojtogat

ez a kósza gondolat viseli napról napra gondomat.