A szerelem fogságába zárva / Lee Taemin story

2. rész

Taemin pov.: Figyeltem, elkezdett ébredezni, gyönyörű volt az egész lénye. Amikor kinyitotta a szemét és körbenézett, látszott rajta a félelem. Nem bírtam ki, így odatérdeltem hozzá és végigsimítottam az arcán. A lány megborzongott a félelemtől és próbált néha-néha elhúzódni az érintésem elől, de folyton visszarántottam, így feladta a küzdelmet. Megnyaltam a szám szélét és az ágytámlához közöztem mindkét karját, majd magára hagytam a szobában. Vettem egy gyors zuhanyt, közben átgondoltam, mit is fogok kezdeni ezzel az angyallal itt az ágyamban.

Jia pov.: Nem tudom, mennyi idő elteltével tértem magamhoz egy számomra ismeretlen szobában. Elkapott a félelem, ami tetszett az engem figyelő férfinak, aki hozzám térdelve elkezdett simogatni. Borzongtam a félelemtől és a rettegéstől, próbáltam előle menekülni, de nem hagyta. Beletörődve a sorsomba, hagytam, hogy hozzám érjen. A szemembe nézett, megnyalta az ajkát, aztán az ágyhoz kötözött és magamra hagyott. A szememmel keresni kezdtem a kiutat. A szüleim szavain gondolkodtam, mikor ismét benyitott.

Taemin pov.: Zuhanyzás után felhívtam Jinkit, hogy találkozzunk, mert ideje visszautaznunk Koreába. Kedves kapitányom kérdezte, hogy mi lesz a lánnyal, erre én azt feleltem, hogy jön velünk, szóval a jegyeket úgy intézze. Egyéb fontos ügyek megbeszélése után közöltem vele, hogy jöjjön ide, amit megértett, majd bontottuk a vonalat. Törülközőbe csavarva bementem az én szépségemhez, aki láthatóan el volt merülve a gondolataiban. Kinyitottam a szekrényajtót és kivettem belőle egy sportosabb, lezserebb öltönyt, majd arcon csókoltam az angyalkámat.

Jinki pov.: Reggelim elfogyasztása közben hívott Taemin. Sejtettem az okát, bár meglepett, hogy visszük a lányt is. Mindegy, a parancs az parancs, azt pedig teljesíteni kell. Közölte velem az otthoni terveit, majd letettük a telefont, én pedig elindultam hozzá. A Lee család Peking egy távolabbi részén bérel részünkre egy házat. Ha Kínában tartózkodunk, mindig itt élek, ez egyórányira van autóval a háztól, ahol Taemin él. Vezetés közben a kedvenc opera dallamaimat hallgatom, ezt kevesen tudják rólam. Kulcsom van, így hamar bejutok a tágas nappaliba. Taemin már várt rám.

Taemin pov.: Jinki pontos, mind mindig. Elintézte a repjegyeket, sőt, megbízott egy kis végrehajtót, hogy a szerelmem útlevelét és pár ruháját rabolja el számomra a szülei lakásáról. Én nem mehettem, mert mint kiderült számomra, a lány egy olyan családból származik, aminek régen az én őseim már ártottak, sőt, ez a család itt valaha tagja volt a maffiának. Miközben ezt olvastam, azon agyaltam, a kis drága vajon tudja-e eme sötét titkot a családjáról. Remélem, nem tudja, mert így nem ijed el tőlem, hanem később belém tud szeretni.

Jinki pov.: Figyeltem a telefonomat, hogy mikor ír az emberünk. Mire jelentkezett, már minden fontos aktát átolvastunk. Jelezte, hogy sikerrel járt és már úton volt a megbeszélt helyre, a repülőtér közelébe. Taeminnel megöleltük egymást, aztán elindultam pakolni, csomagolni és készülődni, hogy időben kivigyem magunkat a reptérre. Indulásom előtt Taemin a zsebembe csúsztatott egy borítékot, aminek tartalmát csak Koreában leshettem meg. Biccentéssel elköszöntem tőle.

Jia pov.: Lentről hangokat hallottam, emiatt halkan igyekeztem kiszabadítani magam. Az egyik kezem pont akkor vált szabaddá, mikor az elrablóm benyitott. Mérgesen nézett rajtam végig, magához rántott és kioldozta a kezeimet, majd belökött az egyik sarokba. Akkorát zuhantam, hogy bevertem a fejem és elájultam.

Taemin pov.: Mikor beértem a hálómba, a kis édeském épp szökni próbált, amit nem néztem jó szemmel. Dühömben magamhoz rántottam, majd eloldoztam és erőből belöktem a sarokba. Kis szépségem beájult, addig legalább össze tudtam pakolni minden holmim. Egy emberem vitte a bőröndjeimet, én pedig a lányt. Eléggé megüthette magát, mert csak a repülőn tért magához. Hála a családnak, van különgépünk, így nem kellett becsekkolnom és egyéb marhaságokkal szórakoznom.

Jia pov.: Egy repülőgépen tértem magamhoz, és eléggé meg voltam ijedve, nem tudtam, kik ezek az emberek és hova visznek. Kétségbeesésemben küzdeni próbáltam, elkezdtem ütni a mellettem ülő férfi mellkasát, aki ezt mosolyogva tűrte, majd hirtelen az ülés háttámlájába nyomva megcsókolt. A váratlan reakciótól ledöbbentem, de azért válaszul beleharaptam az alsó ajkába. Ekkor elengedett, majd megpofozott. Mindenki rajtam röhögött. Egy barna hajú pasas tálcát tett elém, amin üdítő és étel volt, sőt, segített megenni az ételt, amiért még hálás is voltam.

Jinki pov.: Magamban nevettem a kis szuka bátorságán, de vittem neki némi élelmet és meg is etettem, ezért némi hálával a szemével nézett rám. Magamban azon gondolkodtam, hogy a nyakára fogok, de nem kell a főnökkel szembeni fölösleges feszültség, így egy gúnyos mosollyal az arcomon továbbálltam.

Taemin pov.: Fél szemmel láttam az egész szituációt Jinki és a lány között. Örültem, hogy próbálja megpuhítani nekem a kicsikét, mert úgy döntöttem, hogy ma este vele alszom. Miután lenyugodott, odamentem hozzá és ölbe kaptam, a lány nem tudott más tenni, mint félelmében belém kapaszkodni. Szorosan fogtam, majd elindultam hálófülkémbe, és ott finoman az ágyra helyeztem. Végignéztem az egész testén, majd hozzábújtam, nem nyúltam hozzá, csak hagytam, hogy elnyomjon az álom.

Jia pov.: Kis idő múlva csalódnom kellett az engem etető idegenben, mert gúnyosan rám vigyorgott és magamra hagyott. Alighogy elment, megjelent az a szőke férfi, aki fogva tart. Ölbe vett, félelmemben nem mertem vele szembe szállni, így inkább belekapaszkodtam. Bevitt egy hálószobába és letett az ágyra, végignézett rajtam, aztán mellém bújt, és... ennyi. A lelkem mélyén nem nyúlt hozzám. Megvártam, amíg elaludt, aztán utat engedtem a sós könnyeimnek. Sírás közben elkezdtem remegni, hányingerem is támadt, amit próbáltam leküzdeni. Nem tudom, mennyi ideje sírhattam, amikor valaki a vállamra tette a kezét.