| LOKI | - Gyásztánc (Complete)

"Gravity Of Discomfort"

"Higher than the highest goes
 Darker than the blackest hole
 Feel myself release my soul
 Sweet relief, my body goes

Hate dominates
Everything I got on my plate
Feel the weight of my pain
Crushing my heart, it's sure to break
I know it really wants to hurt me for sure
I know it set me up, it's death premature"

¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ 

Asgard sosem árulja el a királyát. Így Lokit sem hagyták,addig mellette maradnak,amíg kell,de tisztes távolságban. A palota emberei szinte kerülték nagy ívben a férfi szobáját. Már nem rendeztek bálokat. Nem gyűltek össze a nemesek. Mindenki hallgatta a csendet,ami a végről mesélt. 

A napokban egyre többet látta a sötét alakot,hol csattogó fogakkal,vagy arc nélkül. Hol cafatokban lógott róla a hús,hol pedig a sötétség volt ő maga. Mindegy,hogyan festett,Loki rettegett tőle. Félt. Félt,ha már meghallotta a kacagást. A szolgák is csak besiettek és letették az ételt,majd kifutottak. Nem kockáztattak. 

A fekete hajú alig mert elmozdulni egy egy helyről,mert akkor védtelen lesz. Fürdeni is úgy kellett remegve elmenjen,mert alig merte beletenni a lábát a vízbe,nem hogy az egész testét vagy az arcát. 

A teát rendszeresen ott hagyták neki,és Loki meg is itta. Olyankor csak ledőlt a székbe,és hagyta,hogy hassanak a különböző füvek. Táncoló mintákat látott olyankor,nevető arcokat,és megnyugtató érzés futott végig a testén. 

A zaj mikor lent a katonák gyakorlatoztak,fel hallatszott a szobájába,és Loki ordibált. A fekete alak,aki őt kísértette olykor ököllel ütötte az ajtót,és a király az arcát takarva sírt. Így hát a gyakorlatozások is abbamaradtak. A palota szinte néma volt. 

Loki éppen kimerészkedett a sarokból az asztalhoz,és ott ette a kitett friss kenyeret,és a húst. Bort is tettek neki,de szinte alig nyúlt hozzá. Mindig vért látott a kupában. Mindig. És undorodott tőle. 

Két kezet érzett meg a vállán,Loki ledermedt és meghallotta a kacagó hangot. A szobát kezdte eltölteni a sötétség,Loki felpattant és hátrált. 

-Ne ne kérlek..ne...-mantrázta magának,és a falig ment, a háta nekipréselődött. Nincs tovább. A lény fehér fogai vicsorogtak,görbe háta mellett tartotta vékony karjait és kuncogott. A feketeség körbeölelte,és közelített. Megragadta Loki torkát,és felemelte. A férfi fulladozni kezdett,alig kapott levegőt, a lába elemelkedett a talajtól.

-Lejárt az időd.-recsegte a szörnyeteg. Loki megfogta a sötéttől csuszamlós,iszamos karokat és lefeszítette ordítva. Az arcát könnyek tarkították,és torka szakadtából kiáltott,ahogy levegőt kapott. A lényt lenyomta a földre,az arcába nyomta az ujjait,elsüllyedtek a sötétség csápjai közt,és a körmei belevájtak az arcba. A szörny visított,és szertefoszlott,legalábbis egy időre. A feketeség oszlott a szobában,és Loki a nyakát fogta köhögve és lerogyott a földre. 

A szoba néma maradt,Loki mellett egy felborult szék,és egy kötél,hurokkal a végén,amiből az imént kiszabadult.