A szökevény és a hibrid (Befejezett)

Az ismeretlen épület

New Orleans nem is annyira rossz, mint gondoltam. Anyám az itteni boszorkány közösség tagja. Én meg itt élek bent a városban. Mindig jön és meglep engem. Ezen a napon is jött volna. Épp a kávézóban voltam, amikor észre vettem, hogy egyáltalán nem boszorkányok figyelnek engem. Ezek vámpírok. Rendben...Felállok és kimegyek az épületből. Nem követtek. Akkor csak azt akarták, hogy eltűnjek. Ezt tudomásul véve, el is mentem máshova. Beleütköztem egy másik boszorkányba, akit egyáltalán nem ismertem. Ő csak meglepődve nézett rám, de én mentem tovább.Az erdőbe érvén éreztem eggyes rossz akarók jelenlétét. Én csak elővettem a két késem és készenálltam a harcra. Ekkor valaki beleszúrt egy tűt a nyakamba és elaludtam. Ahol felébredtem egy romos hely. Egy szoba. Amiben vagy három ágy van. 

- Csak, hogy felébredtél. - Mondta az egyik lány. Le volt bilincselve. - Ó meglepődtél? - Mondta és megpróbált feljebb ülni. - Tudod, mi nem azért vagyunk itt, amiért mondják. Hanem mert kivégeznek. eg akarnak ölni téged, Kitty. Ahogy engem is. Holnap idejönnek, hogy lefogjanak. Tudsz segíteni nekem. Van egy pisztoly az ágyam alatt, tedd el jól! - Az ágya alá hajoltam. Volt ott töltény is. - Azt is tedd el! - Azt berejtettem a matracba. - Rendben. Nemsooká eljönnek értem és akkkor megfognak ölni. - Nézett rám. - Te jó ég. Te vagy a hibrid barátnője? 

- Klaus? - Kérdezem. - Két éve nem beszéltem vele. 

- De ő még rólad áradozott egy bő egy hónapja. - Nevetett. - A barátod egy seggfej. - Mondta. - De szeret téged. - Mondta. Elkezdtem a késeim után kutakodni.  - Nem fogod megtlálni. A folyósó végén találod a fegyvereket. Fejsze, bármi. Csak rajtuk kell ütni. - Mondta.- Holnap meg fognak ölni mindenkit, aki itt van. - A cigimet legalább nem vették el. Rágyújtottam. Erre egy kicsit felnevetett - Egy időben én is dohányoztam. De ez a vért, ami a kezedre tapadt nem fogja lemosni. Mennyi boszorkányt öltél meg? - Kérdezi.

- Kettőt. - Mondtam.

- Ellenállsz a kísértésnek. - Mondta. - Én eddig negyvenet öltem a saját fajtámból. Mi kéztetett arr, hogy megállj? A dohány? - Kérdezi. - Az anyád? - Erre bólintottam. - Hát igen...Az első a család. És tudod mit? Én sem öltem meg az anyámat. Ezek a mocskok tették. Megölnek mindent, mi kedves szívednek. Kezdik az ősi barátaiddal, akik úgy hiányolnak. És eljönnek kiszabadítani. - Felkaptam a fejem. - Tudják, hogy itt vagy. Ó igen. Szerinted miért volt az utóbbi napokban, annyi vámpír a nyomodban? Téged figyeltek és jelentést adtak, szív szerelmednek, aki még mindig veled akar lenni. És te mégis elhagytad. - Mondta. - De tudom, hogy szugerált szóval nem hibáztatlak. Azt csináltad, amit akart. Azt akarja, hogy boldog legyél és ha az kell hozzá, hogy elengedjen...Elenged. - Mondta, tökre nyugodtan. Szóval szugerált...Ezért mentem el. - Tudom, hogy nem hiszed el. De ha közelebb jönnél, akkor megmutathatom. - Közelebb mentem és tényleg. Megmutatott mindent. Ekkor bejött két ember. A lányt akarták benyugtatótni. Két injekciólyuk volt. Az eggyiket sikerült lenyúlnom, hogy ne vegyék észre. Este lett hirtelen. Észre sem vettem. Amikor kimentek elfelejtették bezárni az ajtót. Előszedtem a  pisztolyt és a cigim. A cigim zsebre vágtam. A lányt eloldoztam. - A nevem Aletta...- Nyögdécselte. Szóval eloldoztam, Alettát.

- várj itt! Visszajövök érted. - Mondtam. 

- Ne...Itt...a...gyújtóm...Gyúltsd..fel..a szobát...és fuss a..fegyverekhez...- Mondta. Nem mentem sehova. - Menj...már...- Mondta. Én a gyújtó felé nyúltam és felgyújtottam vele az eggyik matracot és a többi éghető tárgyat. Kifutottam a fegyverekhez. Ott volt a fejszém és a késem. Minden cuccom, amit aznap a táskámban vittem. Elvettem. Még vagy kettő kést és egy pisztolyt. Annyira gyorsan futottam ki a szobából, amennyire gyorsan csak tudtam. Az egyik boszorkány odajött hozzám és megpróbált lefogni. Elvágtam a torkát. A halott testét meg odadobtam a lángoló szoba elé és felgyújtottam pár éghető anyagot azon a szinten. Mindenki akivel találkoztam megöltem. Tiszta vér volt az egész testem. Az egész helyet felgyújtottam. Amikor kiértem, három boszorkány volt ott. Én eldobtam a cigimet. Észre sem vettem, hogy valaki felvette. Az a három boszorkány egyszerre rontott nekem. Az egyik nyakába beleszúrtam a kést. Volt egy másik. Azt annak, aki hátulról volt bele dobtam a fejébe. A fejsze, ami a földön volt felkaptam. Ez a boszorkány más volt. Már a mosolyán láttam, hogy nem százas. 

- Tudod...Kitty - Mondja és közelebb lépett. - Lehet, hogy nem az anyád a boszorkányvadász...De ugyanolyan szívós vagy, mint ő. És mondok még valamit. Gyűlöltem a családod. - Mondta és elkezdett nekem rohanni. Amikor nem figyeltem beleszúrt a nyakmba egy nyugtatót. De nem eleget, hogy elaludjak egyből. Valaki kitekerte a nyakát és eldobta a cigim a francba, majd ölbe vett.

- Valahogy mindig, mikor varázsolsz megtalállak. - Mondta a hang. A hang, ami nagyon ismerős volt nekem. Amikor berakott a kocsijába, engem nézett. Valaki más is ott volt. Ő vezetett. Az, aki velem volt ismerős volt. Amikor leesett nekem, hogy ki volt, akkor boldog is voltam meg dühös.

- Menj...a...francba. - Mondtam és elaludtam.