Peterson - Kicseszett Katonanő!

ha azt mondom, hogy nem kívánt vendégek, akkor azt úgy is értettem!

Amikor megálltam nagyapa előtt, összecsaptam a bokámat és tisztelegtem.

- Pihenj. Magának nem órán kellene lenni? - kérdezte mogorván nagyapa. Tényleg ideges volt. Pedig az itt töltött idő alatt még sohasem láttam annak.

- Jelentem, de uram! - válaszoltam kimérten. - De kiküldtek...

- Nocsak! - csillant fel a szeme, mintha valami nagyon örömteli dolgot mondtam volna. Pedig ez nem igazán jó hír. Megrökönyödve pillantottam az öregre aki a többi férfi felé fordult.

- Azt hiszem megtaláltam az emberét, Mr.Fury. Elena Peterson majd körbevezeti magukat a táborban. - mondta szinte kicsattanva az örömtől, a kreol bőrűnek.

- De tábornok... - próbáltam volna akadékoskodni, ugyanis az edzőterembe mentem volna hátha találok egy hülyét aki segít nekem ebben a fegyveres mizériában.

- Talán van valami ellenvetése, Peterson? - kérdezte élesen nagyapa. Idegesen néztem farkassszemet az öreggel, és egy amolyan: "Erről még beszélni fogunk!" - fejjel megszakítottam a szemkontaktust, és valahova nagyapa feje fölé bámúltam. Elvégre a parancs az parancs, ha nagyapa mondja, ha pedig bárki más feljebb való.

- Nem, uram. Hova kísérjem az urakat? - kérdeztem végül megadóan.

- Mutassa be nekik a tábort, majd legvégén kísérje őket a vacsorázni. Amíg az urak itt vannak, maga felel értük, Peterson! - mondta keményen mire nekem felszaladt a szemöldököm.

- Mégis meddig...? - akartam volna kérdezni, de az ismeretlen tag a szavamba vágott.

- Egy hétig maradunk ha minden igaz, kisasszony. - szólalt meg az ismeretlen fazon. - Ő itt Nick Fury, Tony Stark és jómagam Phil Coulson.

- Örvendek a megismerkedésnek. - biccentettem kicsikarva magamból a kedves szavakat, akiket egyáltalán nem annak szántam. Hogy a fenébe sülyedtem én idáig?! Három férfi mostantól a zászló vadászatig a nyakamon fog lógni. Esélyem sem lesz nyugodtan elszívni egy szál cigit, vagy gyakorolni a hétvégén.

- Tábornok, még egy kérdés... Hol lesznek elszállásolva az urak? - kérdeztem minden remény nélkül, belenyugodva, hogy ezek a lehetetlen alakok a nyakamon maradnak.

- Mr.Stark lakókocsiába. A déli kerítésnél. - adta meg a választ, majd tisztelgett. Utánoztam a mozdulatott és reményvesztve figyeltem ahogyan hátat fordít és elmegy.

- Hát akkor... - fordultam az ismeretlenek felé, de fejemben egy terv kezdett el körvonalazódni amivel megszabadúlhatok a plusz háromtól. - Nem tudom, hogy mit keresnek itt... de őszíntén szólva nem is érdekel. Azt sem tudom, a tábornok miért engem bízott meg a maguk felvigyázásával, de ez sem nagyon érdekel. Arra viszont megkérném magukat, hogy miközben edzek ne zavarjanak. De természetesen bármikor máskor állok a szolgálatokra.

Fury meg Coulson meglepődött kissé a mondanivalómon, viszont Stark csak lezseren elvigyorodott napszemüvege mögül.

- Rendben, kisasszony. - biccentett végül Fury.

Biccentettem és intettem a kezemmel, hogy kövessenek. Megindultunk a kiképző tér felé.

- Mégis mi edzenivalója van egy katonának hétvégén? Hol vannak a kocsmás jelenetek és buli? - kérdezte Mr.Stark amin nem tudtam nem elvigyorodni. Tipikus Tony Stark, már ami a búlvárlapokat illeti, tudom hogy nagy piás.

- Ilyenek a filmekben vannak. Nekem ez a munkám, Mr.Stark. - válaszoltam hátra pillantva a vállam fölött. . - Nekem nincs hétvégém. Ha bulizni akarok akkor azt három hét múltán megtehetem. Már ha nem köp bele a levesembe és raknak ki maga miatt a táborból.