Az Iker - A Természet Lánya

01

Egy év telt el Wanda halála óta. És ebben az egy évben rengeteg minden történt. Harry Potter, Ron Weasley és Hermione Granger túl volt a harmadik évükön, sok évfolyamtársukkal együtt, illetve megmentették Sirius Black-et, aki az óta is szökésben van. Harry zárkózottabb lett, gyászolta húgát, Hermione napokat töltött a könyvtárban, szemei többször is vörösek voltak a sírástól, Ron pedig csendesen húzta meg magát, nem vett részt sok mindenben. A Weasley ikrek is kevesebbet tréfálkoztak. Piton kegyetlenebb lett. Draco pedig... Nos Draco szinte megnémult. Nem szólogatott be, nem zargatott senkit, csak a kötelező beszélgetéseket folytatta le, azokat is minimális szinten. Egyszerűen csak üresnek érezte magát, hiszen az az ember, akit a legjobban szeretett megszűnt létezni, nincs többé, nem fogja megdorgálni, ha szemétkedik, nem fogja megvígasztalni, ha szomorú, nem fog vele nevetni. Nem látja többé. És ez összetörte. Wanda minden barátja maga alatt volt, hiányzott nekik a lány, de nem tudtak ez ellen tenni.

Draco éppen az Abszol úton sétált, egyedül, amikor összefutott Hermione Granger-rel.
- Hermione - az elmúlt egy évben mindketten változtak. Hermione nőiesebb, magasabb lett, nyoma sem volt a kócos hajkoronával rendelkező kislánynak. Barna szemeiben szomorúság csillant, ahogy Draco belenézett. A szőke fiú magasabb lett, és vonzóbb is. Szürke szemei fáradtan vizslatták a Griffendélest, egyáltalán nem nézett rá ellenségesen. Ebben a csatában most egy oldalon álltak, ugyanúgy veszítettek, Hermione a legjobb barátnőjét, Draco pedig a szerelmét.
- Draco - a lány fáradtan mosolygott rá, mire a fiú halványan viszonozta azt - Hogy vagy?
- Hát. Erre szerintem sejted a választ - keserűen néztek egymásra, ugyanis ugyanakkora fájdalmat éreztek - Te?
- Ugyanez. Sajnos mennem kell. Kitartást - bátorító mosolyt küldött a fiú felé, majd magára hagyta.
- Neked is - suttogta maga elé a szőke, majd visszatért a Foltozott üstbe, hogy ott várja meg anyját, akinek dolga akadt és azt mondta fiának, intézze el a bevásárlást majd jön. A Malfoy fiú csöndben nézelődött, amikor megpillantott egy vöröses hajkoronát, de a látomás ahogy megpillantotta el is tűnt - Gratulálok Malfoy, már képzelődsz is - dörzsölte meg a szemét, majd rendelt magának egy levest és gondolataiba merülve várt.

Harry Potter egy tisztáson sétált, nem messze az Odútól. Másnap indultak a Kviddics Világkupára, és már várta, de sok volt neki a készülődés, egyedül akart lenni. Hirtelen nagy fény támadt, ami miatt el kellett takarnia a szemét, annyira nem látott. Amikor a világosság elült egy alakot látott kirajzolódni maga előtt. Kicsit volt alacsonyabb nála, haja megváltozott a felül egy ideig sötétebb vörös, majd egyre világosabb lett, a válla alá ért pár centivel. Zöld szemeivel a fiút vizslatta. Ruhája egy egyszerű, fehér nyári ruha volt, bal kezében egy varázspálcát tartott, jobb kezében pedig egy kis táskát. Lábán nem volt semmi, mezítláb volt, talpát simogatta a fű. Harry lefagyott, ahogyan felismerte az előtte álló alakot és szemeibe könnyek gyűltek. A lány óvatosan lépkedett, mint aki nem bízik a lábaiban, majd mikor megállt, kissé félve pillantott a Potter fiúra, aki még mindig úgy állt, mintha odaszögelték volna.
- Harry? - szólalt meg vékony hangon, mire a fiú felocsúdott és a lányhoz futott, felkapta majd meg is pörgette. Ezek után sírva ölelte magához.
- Wanda - tartotta szorosan, mint aki nem akarja elengedni, de a lányt ez láthatóan nem zavarta - Azt hittem... hittük, hogy meghaltál.
- Én is. De mindent elmondok, csak egy kicsit később - Harry elengedte húgát és boldogan mérte végig.
- Hugi, csont sovány vagy. Gyere - ragadta meg a kezét és a házhoz sietett vele - Ron, Hermione, Adele - kiabált, mire megjelent Ron, letrappolt a lépcsőn, majd mikor Wanda kilépett testvére takarásából lefagyott. Őt a Black lány követte, aki hasonló reakciót mutatott. Hermione a konyhából jött ki, kezében egy tányért tartva, de amikor megpillantotta halottnak hitt barátnőjét leejtette a tányért - ami ripityára tört - és szája elé kapta kezét.
- Wanda - a lány szemei könnyesek voltak, ahogy vörös hajú barátnőjét nézte - Te élsz...

- De mégis hogyan? - kérdezte suttogva Hermione, mire Wanda lesütötte a szemét.
- Oké. Mindent elmondok, de ez egy elég hosszú és kissé bonyolult történet - a vörös hajú lány kissé tartott barátai reakciójától, mert tudta, hogy egyikük sem tért teljesen magához a sokkból. Elsőként Mione ocsúdott fel és az ifjabb Potter nyakába ugrott.
- Azt hittem, meghaltál - sírta, a két lány pedig szorosan tartotta egymást, mintha a szuszt is kiakarták volna szorítani egymásból.
- Igen, én is azt hittem - a két barátnő elengedte egymást, ám ekkor Ron sietett oda Wanda elé és felkapta, majd meg is ölelgette.
- Ilyet. Többet. Ne. Csinálj - a lány könnyes szemekkel bólogatott, majd mikor a Weasley fiú elengedte Adele rohant hozzá, hogy megölelje.
- Igaz, mi annyira nem beszéltünk sokat - kezdett bele - De az elmúlt egy évben megismertem a történeteiteket - ölelte meg szorosan a lányt - És be kell valljam, hiányoztál - a griffendéles mosolyogva tartotta a mardekáros lányt.
- Jól hallottam, hogy eltörött egy tányér? - érkezett meg Mrs. Weasley is, majd mikor meglátta a Potter lányt szája elé kapta a kezét - Wanda, Kicsikém - ölelte meg - De vékony vagy. Mikor ettél utoljára?
- Oh, Mrs. Weasley hagyja csak, megszoktam, hogy ritkábban eszem.
- Ez nem így működik Csillagom. Csinálok neked valami reggelit - amíg Mrs. Weasley a konyhában szorgoskodott az öt gyerek elindult fel, hogy Wanda mindent elmondjon. Ám egy, vagyis igazából kettő valamit (vagyis valakit) figyelmen kívül hagytak. Ugyanis amíg feljöttek a lépcsőn az ikrek felébredtek és elindultak volna reggeliért, azonban megpillantották az Arany Triót és Adelet - Wanda-t azért nem, mert hátul ment és eltakarták a többiek.
- Csak nem valami rosszban sántikáltok - szólalt meg Fred, de hangjából hiányzott valami.
- Ilyen korán reggel - folytatta testvére, ám mind a ketten elnémultak, amikor megpillantották Wanda-t, aki félve lépett hozzájuk és nézett felváltva a két ikerre.
- Fiúk én... - ám nem tudta befejezni, mert egyszerre ölelték meg. Igaz, ez elég furán nézett ki, egyikük sem törődött vele.

Miután mindenki körbeölelkezett letelepedtek Ron szobájában, Wanda pedig Harry kezét szorongatva kezdett bele a történetébe, ölében a friss reggelivel, amivel Mrs. Weasley lepte meg. - Szóval azon gondolkodtam, hogy lehet egyszerűbb lenne ezzel kezdeni - intett egyet varázspálcájával, mire egy régi könyv jelent meg az ölében, majd kinyitotta az elején.