Végtelen végzet [Befejezett]

1

*Matthew szemszöge*

Reggel hangos zörgésre ébredtem. Morogva szálltam ki az ágyból és sétáltam ki a konyhába kideríteni, hogy mi történt. 

-Szia! Felébresztettelek?- kérdezte legjobb barátom Kyle, aki éppen reggelit készített. Szabad bejárása van a házamba, hiszen évek óta ismerem és benne bízom meg a legjobban.

-Igen. Miért jöttél ilyen korán?- hatalmasat ásítottam és leültem egy székre. Egyedül élek már egy jó pár éve. A gimis éveim után nem vágytam társaságra. Senki se kedvelt a régi barátaimon kívül, ezért jobb is volt ez így.

-Gondoltam megleplek egy reggelivel mielőtt közlöm a hírt- letett elém és a másik oldalra magának egy-egy tányért. Rántotta és sok zöldség volt a tányéromon. Odafigyelek az alakomra, ezért egészségesen étkezem, de néha teszek kivételt.

-Jaj ne!- csattantam fel a kelleténél kicsit hangosabban - A te híreiddel mindig csak a baj van.

-Nem is tudom, hogy miért mondod. A legutóbbi is tetszett - nevetett fel - de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy munkaügyben ki kell utaznom Olaszországba és te velem jössz.

Kyle mindig is imádta a művészeteket, ezért állt be egy kis régiségboltba, ahonnan évente egyszer elküldik külföldre egy felfedező/bevásárló körútra. Van érzéke hozzá, mindig megtalálja a legértékesebb dolgokat és a legjobb áron szerzi meg őket. Csak azt nem értem, hogy miért nem tud sosem egyedül menni. Vagy engem, vagy a drága barátnőnket, Amandát rángatja magával.

-Tudod egyszerűbb lenne, ha egy munkatársaddal mennél. Ők még segíteni is tudnak, nem csak hátráltatni, mint én - sóhajtottam fel. Tudtam, hogy vele kell majd menjek. Mindig meggyőz és igazából már régen el akartam utazni Olaszországba. Kimerítő egy munkám van, de imádom, orvos vagyok.

-Te is tudod, hogy velük nem vagyok jóban. Csak azért viselnek el, mert én szívesen megyek ezekre a beszerző túrákra.

-Mikor indulunk? - kérdeztem lemondóan, bár izgatott voltam, de ezt nem mutathatom ki neki, hiszen egy Moore vagyok. A családom a hatalmas önuralmáról híres. Sosem mutatjuk ki az érzéseinket, vagyis a szüleim nem, én meg csak néha engedem meg ezt a luxust magamnak.

-Holnap reggel. Már kértem neked szabadságot. A főnököd még örült is neki, hogy kicsit ki fogsz kapcsolódni - lelkesedett be teljesen. 

Gondoltam, hogy a főnököm örülni fog ennek. Nem voltam még szabadságon azóta, hogy elkezdtem dolgozni, ami már lassan 5 éve volt. 

Még beszélgettünk egy darabig legjobb barátommal, de sajnos el kellett mennie, mert ő ma még dolgozik. Bementem a szobámba és elkezdtem összepakolni mindent az utazásra. Nem kellett sok idő. Pakolás után kitakarítottam, mert mégse hagyhatok itt disznóólat. Kicsi lakásban élek, csak egy kis nappali, konyha, fürdőszoba és a hálóm található meg a házban. 

A nap többi részét olvasással töltöttem, ami nem meglepő, hiszen ez az egyik hobbim. A másik a főzés, de arra most nincs szükségem, mert maradt tegnapról ebéd. Este vettem egy gyors zuhanyt és lefeküdtem aludni. Izgatott vagyok az utazás miatt. Alig várom, hogy megnézhessem a nevezetességeket. Remélem, hogy a legtöbbhöz eljutunk majd. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat...