Szjg másképp

A vidámparkban (3)

-Ez nem igaz! Hányan fognak még ma nekem jönni? - őrjöngött a lány.
-Valószínűleg sokan - válaszolta Ricsi, és ő is direkt nekiütközött.
-Arghhh - morogta idegesen.
-Nyugii, pitbullka - "nyugtatgatta" Ricsi.
-Menj a francba! - förmedt rá idegesen.
-Menj a francba - vékonyította el Ricsi a hangját, és gondolom a lány hangját utánozta.
Hirtelen csengettek, ez pedig azt jelentette, hogy lejárt az időnk, és ki kell szállni a dodgem-ekből.
Mindenki szomorúan elhagyta a játékot, és előtte gyülekeztünk.
-Zsoltiék merre lehetnek? - kérdezte kíváncsian Cortez.
-Szerintem elcsalta a maratonra - tűnődtem, erre pedig mindenki felnevetett.
-ÁM A BÁRBI GÖRL, IN A BÁRBI VÖÖRLD - hallottuk oldalról, és szerintem a többiek is sejtették, hogy Zsolti megérkezett. És jól sejtettük.
-Hallert hol hagytad? - fonta össze a karjait maga előtt Kinga.
-Ott jön - mutatott az ofőre, aki vörös arccal felénk futott.
Amikor odaért hozzánk, megállt, és a térdére támaszkodva kapkodta a levegőt.
-Szuper, ezzel maximum benne lesz a top 40-ben a maratonon - mosolygott Zsolti Hallerre, aki nagyon elfáradt, ezért csak egy ideges pillantással reagálta le.
Mikor végre már kapott levegőt, ránk nézett, és megszólalt.
-Soha többet nem hozlak titeket vidámparkba - fenyegetőzött, és mindannyian felnevettünk.
-Ó, dehogynem tanár bácsi. Tudjuk hogy imád minket, ahogyan mi is magát - hízelgett Zsolti.
-Aha, nagyon.

Sajnálom hogy kicsit több ideig nem volt rész, és ez is kicsit rövid lett, sajnos sokat kell tanulnom, de ha lesz szabadidőm megpróbálom folytatni a történetet, és nagyon nagyon köszönöm az 1000 olvasót❤️