A hetedik csoda (KnB fanfic.)

Kezdetek?

Seirin Középiskola.

A Seirinbe sétálok teljesen nyugodtan egy könyvvel a kezemben, habár igen nagy a felfordulás az első iskolai nap és a klubok toborzása miatt. Próbálom elkerülni a klubokat és menni egyenesen a bejárat felé, de folyamatosan megállítanak:

"Csatlakozz a könyvklubhoz. Látom, hogy bírod az olvasást." szólít meg egy felsőbb éves diák.
Hogyan is kéne szépen lerázni valakit? Nos egy félsikert könyveltem (Heh értitek könyveltem XD... Na bocs) el magamnak:
"Bocsi, de nem.
Hát még mindig nem tudok a legkedvesebben beszélni nem baj.

Hirtelen elkapott egy olyan érzés, hogy valaki követ. Mikor hátra néztem nem volt ott senki. Így szép lassan előre fordultam és egy nagyon ismerős kék szempárral találtam szemben magam.
"Rég találkoztunk Nikio-san."kezdett bele mint most is semmi érzelmet kifejezve az arcán.
" Nem kicsit Tetsu" mosolyogtam rá."Örülök, hogy összefutunk végül is el akartam mondani, hogy nem a Nagara-ba megyek ( Nagara: egy kitalált iskola).
Kicsit furán nézett rám. Mintha egy kis értetlenkedés suhant volna át az arcán, majd rendezve vonásait egy kis mosolyt küldött.
"Viszont érzem. Örülök, hogy újra egy iskolában vagyunk." mondta és egy kicsit jól esett hisz a Teiko óta nem találkoztunk. Majd hirtelen egy kérdés merült fel bennem:
"Csatlakozol a kosár klubhoz?" kérdeztem nem kis lelkesedéssel. Erre persze ő úgy ahogy szokott újra küldött egy halvány mosolyt. Kuroko Tetsuya rég volt már mi? Egy alsóközépbe jártunk. Mind a ketten jelen voltunk a kosárcsapatban és mind a kettőnket a Csodák Generációjával tartanak számon. Ő mint a Láthatatlan Hatodik Ember és én mint a menedzser és a Teiko női csapatának kapitánya. Utóbbit szerintem nem érdemeltem meg mert volt néhány nálam jobb vezetői képességekkel megáldott lány, de én mint a csapat ásza kineveztek kapitánynak. Na jó ennyi egyelőre elég is a múltról.

Mire feleszméltem Tetsu már eltűnt az elterelésével így nem volt mit tenni mentem tovább. Vagyis inkább mentem volna de valami olyat hallottam aminek sose tudtam ellenállni:
"Kosárklub, csatlakozz a kosárklubhoz" bevallom próbáltam ellenállni a kísértésnek, de már a pálya gondolata is csábított. Hát nem volt mit tenni engedtem a csábításnak és elindultam a kosárklubnak kiállított asztal felé. Mikor odaértem egy magas, vörös ördög ült a széken. Mit ne mondjak nagyon emlékeztetett Daikira de ezt inkább figyelmen kívül hagytam mert múlt év végén igen megromlott vele a kapcsolatom.
Mikor felállt megnéztem, hogy hogyan is néz ki. Semmi hátsó szándék, csak az elemzéshez kellett. Mit ne mondjak meglepett amit láttam, de az valamennyire érthető, hogy csodákkal eggyütt töltött évek után nem annyira.
Szóval miután a Terminátor elment én mentem oda.
"Domo." ('Napot) mondtam vidáman.
Egy fekete hajú, szemüveges fiú és egy barna hajú lánnyal néztem szembe.
"Üdv. A menedzseri állás érdekel?" kérdezte a lány.
"Hai" mosolyogtam továbbra is. Kezdtem kicsit zavarban lenni, de nem mutattam ki. Hát igen az interjúnak van jó hatása is.
"Hát akkor kérlek töltsd ki a jelentkezési lapot. Mint látstik kell név, előző iskola és az ok amiért kosarazni szeretnél." mondta a fiú és a lány egymást kiegészítve.
"Rendben" azért remélem annyi elég lesz, hogy azért szeretnék játszani mert ez az életem. Az arcom csak a magabiztosságomról árulkodhatott. Mivel nincs miért félni. Visszaadtam a lapot és vártam a reakciót.
A lány aki elkezdte nézni a lapot, nos neki szép lassan elkerekedett a szeme. Igaz már a nevem is sokat elárul a sport újságból. A lány szeme pattogott a lap és az én arcom között.
"Teiko?" kérdezte hitetlenkedve a lány.
"Nem ez még jobb Nikio Amaya?" erre már a szemüveges is engem figyelt. Persze én továbbra is mosolyogva figyeltem és a kérdésekre csak bólintottam.
"Még egy Teikos?" kérdezte a szemüveges.
"Még egy?" kérdeztem mire ők csak bólintottak, én meg még szélesebben elmosolyodtam
" Oh ahogy látom Tetsu már volt itt. Nem könnyű kiszúrni, de idővel hozzászoksz" erre ők csak zavarodottan néztek rám.
" Na mindegy is, ti már tudjátok az én nevem. Megkérdezhetem a tieteket?"
Ők csak egymásra néztek majd bólintottak. Na itt megvan az összhang.
"A nevem Aida Riko és én vagyok az edző. Ő itt mellettem Hyuga Junpei a csapatunk kapitánya." az edző és a kapitány. Wow hirtelen mennyire hiányzi Sei. Meg Ryota, Shin, Daiki és Atsu.
"Örvendek." de sokat beszélek "Egy öröm volt. Megvan az oka, hogy idejöttem remélem nem fogom megbánni." mondtam majd elsétáltam a bejárat felé

* Riko *

Meg van az oka? Mire gondol? Hyugára néztem de az ő arcán is csak zavarodottságot láttam. A lányból áradó magabiztosság és a profizmus érzésére megkaptam a választ a nevével. Sokat olvastam róla  a Csodák Generációjának egyetlen női tagja a menedzser akit az ég remek megfigyelő képességgel és kosárlabda tehetséggel áldott meg. Nem játszott meccseken együtt a többi zsenivel, de a női bajnokságban mindenkinél jobb volt sőt talán a Csodák Generációján kívül az összes fiúnál is. Mit keres ő itt?
Végül nem tudtam a saját kérdéseimre választ adni. Hyuga felé fordultam és rájöttem hogy gondolkodásom közepette a csapat már itt van.
"Két Teikos és egy amerikai. Mit ne mondjak az idei évünk izgalmas lesz." erre mimdannyiuk rám nézett én pedig küldtem nekik egy megnyerő mosolyt.
"Igazad van, edző" mondta Hyuga.

* Amaya *

Az első iskolai napom se volt még ennyire unalmas. De egy osztályba kerültem Tetsuval és a Terminátorral ( Kagami).

#Idő ugrás#

Az első edzés az évben már alig vártam. Mindenki jelen van, most már egyből kiszúrtam Tetsut, de fogadni merek, hogy rajtam kívül senki se vette észre szegényt. Mikor meglátott kicsit meglepődött de ezek után csak elmosolyodott. Én ugyan így tettem és biccentettem neki.
A fiúk összesúgtak amikor megláttak, de nem igazán figyeltem rájuk. Odasétáltam Rikoékhoz és köszöntem nekik:
"Domo, Riko-senpai, Hyuga-senpai."
"Ah Nikio-san. Jó hogy itt vagy." kezdte kis szövegét Riko.
"Hova ez a nagy formalitás, senpai? Kérlek elég az Amaya vagy az Aya."mondtam neki halál komolyan, majd elmosolyodtam olyan régen hallottam bárkit is aki Ayanak hív, persze a családon kívül. Régen így hívtak a srácok, de azóta sok minden megváltozott. Tetsura néztem és láttam, hogy visszabólint. Tudom, hogy ő megérti mit érzek mert mind a kettőnket ott hagytak. Habár én ott voltam az utolsó beszélgetésen amin Tetsu nem ami amúgy fájhatott. Akkor még mindenki úgy tudta, hogy a Nagaraba megyek sőt én magam is ebben a hitben voltam egészen addig míg apa kiment Amerikába engem pedig itt hagyott és mivel nem tudok se vezetni a suli meg túl messze volt ezért egy közelebbit választottunk ami végül a Seirin lett. Persze mint mondtam Riko és Hyuga-senpaioknak megvan az oka, hogy idejöttem. Például Tetsu és az itteni játékosok stílusa.
" Akkor kezdjük az elején."kezdett bele Riko "A nevem Aida Riko és én vagyok az edző" mondta.
"Heee... Te nem a menedzser vagy? És akkor ki az az öreg fickó hátul?" férdezték az első évesek egymás szavába vágva.
"Nem az edző Aya hátul pedig Takeda-sensei van a tanácsadónk." mondta Riko
"Domo." köszöntem.
" Nos akkor elsőévesek le a pólóval" mondta Riko
"HEEEEE?" milyen bő szókincsük van az elsősöknek.
Én Rikora néztem és elmosolyodtam.
"Már értem miért te vagy az edző. Van hozzá tehetséged" mondtam amitől mintha egy kicsit elpirult volna.
"Mire vártok elsősök?" kérdezte Hyuga. Mind levették a felsőjüket kivéve Tetsut de biztos vagyok benne mert nem vették észre.
"Én is, Riko-senpai?" kérdeztem.
Erre persze minden fiú felém kapta a fejét és Tetsu mintha zavarba jött volna. Ahww csak nem eszébe jutott velem egy régi zavarba ejtő pillanat?
"Öhm nem azt hiszem nem kell, de ha ennyire szolidarítani akarsz akkor tőlem." mondta már Riko is zavarban.
"Nincs miért aggodni csak megakarom tudni, hogy  mennyire vagyok még formában. És kéne pár tipp az edzésemhez." mondtam.
"R-rendben legyen akkor először a fiúk aztán te." mondta Riko még mindig zavarban. Ahogy a fiúkra néztem a fele társaság zavarban van és teljesen vörösek.
"Nos akkor kezdjük." minden fiúnak mondott valamit. Mit kéne csinálnia meg hasonlók. Mikor a Terminátorhoz ért mintha lefagyott volna. Megértem először én is így voltam Daikival. Na mindegy is Tetsu elött vagyok tehát én jövök.
"Nos. Akkor le a pólóval." parancsol rám Riko.
Tettem amire kért nem mondom szerintem jól nézek ki látszik, hogy edzek és keményen. A melleimmel sincs semmi bajom C kosár megfelelő arány azt mondom, hogy jól nézek ki. Szerintem Riko és a többiek os így gondolják mert mind teljesen elvörösödtek.
"Nos mi a véleményed, Senpai?" kérdeztem miközben visszavettem a pólóm. Megigazítottam a halam és ránéztem.
"Ez már fáj annyira jól nézel ki." mondta ki végül Riko és egy kicsit éreztem, hogy zavarba jövök.
"Arigatou." (köszönöm) mondtam na mindegy.
"Mindenki volt?" kérdezi Riko egy szünet után.
"Igen mindenki aki itt van láttad." válaszol Hyuga.
"Kuroko-kun volt már? Kuroko-kun itt van?" na most ez jó lesz. Elmosolyodtam.
"Én vagyok Kuroko" szólal meg Tetsu.
"Szia Tetsu." mondtam ezzel mindenkit meglepve. Odamentem hozza, kinyújtottam az öklöm és vártam a visszaöklözést. Le is öklözött velem.
"Rendben Kuroko-kun kérlek vedd le a pólód"
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
_______________________________________

(A/n): Hali srácok. Ez az elsö fanfictionom, építő jellegű kritikát elfogadok.
[1450]