A Bábel fesztivál, Szent Johannás diákokkal

🌼1.rész🌼

/Zsófi szemszöge/

    Oooh heeey, drága blogom olvasói.Jó rég léptem fel ide is,már jó fél éve.
    Utoljára talán egy koncertről írtam,de az nem is volta annyira érdekes.Na de azelőtt...Igeeeeen a jó öreg BÁBEL!!!!!Hát igeen új év,új lehetőségek, ééés újra Bábeel.Úristeen de vártam már.El se tudom mondani vagy írni dee ez már részletkérdés.
      Nyilván idén is megyünk.Jön az egész banda.Jó, igaz a Punkról nem tudunk semmit.De ki tudja össze futunk vele is. :))
       A lényeg az,hogy holnap indulunk,ezért valószínüleg az izgatottságtól semmit nem fogok majd aludni az éjjel. :D És remélem a srácok seem.Már bepakoltam meg minden,és idén Abdultól tanulva én is bőröndbe pakoltam.Igaz a kábé 1 órás sétán szana-szét fogják rugódni szegény bőröndöt, de legalább nem szakad le a hátam a hátizsáktól.
      Na de már késő van, és legalább egy órácskát jó lenne aludni.Holnaap Bábeeel!Wááá :))

Reggel 8:00

Reggel az ébresztő irritáló hangjára keltem.Őszintén? Kb. reggel 7:00-kor nyomott el az álom, és legalább 12:00-ig tudtam volna aludni.Na mind egy.
Végül is vidáman keltem, mert ahogy megszólalt az ébresztő, beugrott,hogy maaa Bábel.Szóval odarohantam a szekrényemhez,kivettem gyors egy RHCP over size pólót, amit betűrtem a magas derekú farmer shortba.Fogat mostam, és egy halvány smink után hagytam, hogy a hajam simán a vállamra omoljon.
Lerohantam a konyhába,és reggeli gyanánt felkaptam egy almát a pultról,amikor is megláttam Napsit.Éppen próbálta lepöckölni a szöszöket a kanapáról.Mikor megláttam oda kiáltottam neki és kitártam a kezem,mire ő szorosan megölelt.
—Mégis mi az istenért ülsz itt a kanapén??-kérdeztem röhögve.
—Anyukádék azt mondták még alszol, szóval gondoltam ide leülök-mondta Napsi, majd vállat vont.
—Mi,dehát...ahh mind egy.Mehetünk?-kérdeztem izgatottan.
—Ühüm.
—Apuuuu, indulhatunk?-ordítottam fel apunak.
—Persze,menjetek ki a kocsihoz-hallottuk a választ,és elindultunk az ajtó felé.
—Lányok minden megvan?-kérdezte anyu.
—Persze anyu,ez már nem az első-mondtam a szememet forgatva.Arra apu is leért.
    Anyu szorosan megölelt minket.Utána beordítottam a nagypapáékhoz:
—Papaaa,Biuuus mi mentünk-ordítottam.Válasz ként egy morgást kaptam.De végül elindultunk.

  Az állomásra érve,egyből megpillantottam Szaszát ezért rohanni kezdtem felé.A nyakába ugrottam, erre ő elveszítette az egyensúlyát,ezért a földre estünk.
—Szia-súgtam a fülébe.
—Szia,Zsófi.Hiányoztam, mih?-kérdezte,enyhén nagyképüen.
—Kimondhatatlanul.
—Te is nekem-mondta, majd valahogy felkeltünk a földről.Arra Napsi is odaért hozzánk.
—Hellooo,Szasza-ölelte meg a fiút.
—Cső,Napsi-ölelte meg lazán a lányt.
    Ezt a jelenetet,egyébként egy kábé velünk egyidős társaság is végignézte.De minket ez nem nagyon érdekelt.