A Bábel fesztivál, Szent Johannás diákokkal

🌼3.rész🌼

/Zsófi szemszöge/

Arrébb mentünk egy árnyékos helyre.Én tovább néztem a velünk kb. egy idős kis csapatot,akikhez megérkezett két fiú és egy lány.A lány ordítozni kezdett, asszem rólunk (?), a két fiú pedig Apple cuccokat szorongattak a kezükben.Hát oké.
Megpillantottam a távoli messzeségbe :) Boldit és Kolost:
—Sziasztok!!!-ordítottuk egyszerre Szaszával és Napsival.
—Nem kell ordítani na,amúgy sziasztok-mondta Kolos.
—Cs,cs és cs-köszönt (gondolom) nekünk Boldi is.
—A polifoamok?-nézett rám és Napsira Szasza.
—Nálad voltak nem?-kérdeztem Napsit.
—Az enyém igen-bolíntott.
—S az enyém?-kérdeztem idegesen.
—Passz-vont vállat a lány.
—Aahhj,nemááár-mondtam.
—Úgy is az uraddal alszol,nem?-vigyorgott Boldi.
—Haha,de vicces-mondtam gúnyosan.
    Az oké, hogy Szaszával alszom,de neki is csak egy polifoama van.A mellettem lévő társaság beszélgetni kezdett:
—A polifoama mindenkinek meg van?-kérdezte a többiektől egy srác.
—Igen-mondták.
—Nekem is van-mondta asszem egy Kínai srác.
—De Macu mi hoztunk neked is-mondta egy szemüvges lány.
—De miért is?-kérdezte Macu(?).
—Mert azt mondtad neked nincs-mondta a raszta gyerek.
—De nekem van-mondta a srác.Itt a lehetőség,ugyhogy odasétáltam hozzájuk.
—Öhm,sziasztik-mondtam kissé bénán.
—Szia-köszöntek szinte egyszerre.
—Uristen,te nem RHCP Zsófi vagy?-kérdezte a polifoamos srác.
—De-mondtam furán.Ezt honnan tudja?
—Miattad megyünk a Bábelre-mondta izgatottan.
—Ennek örülök-mondtam mosolyogva,de kissé idegesen.Nem ezért jöttem.Mind egy.-Öh,kicsit hallgatóztam,és meghallottam,hogy van egy plusz polifoamotok.Nem adnátok kölcsön,otthon maradt?-mondtam kínosan.
—Mint a tavaly-mondta a srác mosolyogva.
—Mint a tavaly-mondtam kínosan mosolyogva.-Akkor megkaphatom?
—Persze-adta oda nekem a raszta a kék matracot.
—Köszi,életmentőek vagytok-mondtam megkönnyebbülve.
—Te is,ha nincs a blogod,meg öl az unalom nyáron-mondta,időkőzben megtudtam a nevét,Dave.
—Oke,sziasztok-mondtam,majd otthagytam őket.

—Van polifoamom-nyújtottam fel a szajrét.
—Tőlük van?-kérdezte Szasza mosolyogva.
—Aha,jófejek-mondtam.