Drága imádott ici-pici hangok a fejemben!
Hozzátok is ismét szólok. Ahogy észrevettem nem döglöttetek meg vagy hagytatok itt, bár mi a faszért is tettétek volna? Ennyire élettelen dögök vagytok ti is, csak mint én. Hiába tettetek teljesen tönkre, még mindig itt vagytok, ami amúgy teljesen értelmetlen, én se maradok ott egy holttestnél, de hagyjuk is. Tudom, hogy holt gyökerek vagytok. Tűrtem, hogy folyamatosan felhozzátok a rossz emlékeimet és addig állítsatok rólam minden hazugságot, amíg el nem sírom magam és próbálom kikaparni helyéről szívemet és vérem nem teríti be körülöttem a padlót. Nem ijesztettelek el titeket teljesen, mindig visszatértetek valahányszor azt hittem vége. De ezzel nem is lenne bajom, már megszoktam a veletek folyó életemet és a szidásaitokat ezekkel kapcsolatban. Viszont...most mi a halál faszáért kellett megragadnotok azt az egy kibaszott dolgot a szívemben, ami a legjobban fáj, ami egy kibaszott gerenda az életemben és erről épphogy pár ember tud?! Azt még elfogadnám, ha egyszer-egyszer felhozzátok, de miért lógtok ezen már vagy egy kicseszett hónapja?! Miért kellett pont ezt az egy pontot megragadnotok?! Várom, hogy egyszer láthassalak és megérinthesselek titeket, mert akkor olyan szenvedő halált fogtok halni, hogy arra még csak gondolni is kicseszettül fáj és fizikailag érezhető.
Ajánlom, hogy ijedjetek meg és takarodjatok vagy dögöljetek meg, de ha ez titeket nem hatott meg, akkor várom, hogy a saját két kezemmel daraboljalak fel titeket.
Az áldozatotok, Shigaraki
YOU ARE READING
Shigaraki naplója
RandomShigaraki Tomura vagyok. Már biztos mind ismertek. Vagy utáltok, vagy nem, engem pont nem érdekel. Azóta se találok nyugalmat sehol se depressziómtól, nem találom a kiutat, holott annak már 15 éve. Az egyetlen nyugalmamat naplóm jelentette, de azt t...