Marionette

Best Friends

2019.09.08. 17:32
Helyszín: Dél-Korea, valahol Szöul környéke
BTS főhadiszállás

Jeno megpróbálta az összes hozzá tartozó fegyvert és egyéb tárgyakat összegyűjteni, amikhez valamilyen úton-módon hozzáért és igyekezett minnél gyorsabban elhagyni a terepet. Mert nem, nem attól félt, hogy a rendőrség elfogná, hanem, hogy a barátai megtudják, mit is tett. Ezért még gyorsan visszament abba a terembe, ahol a kamerák voltak és letörölte az összes felvételt, amin látszódott akár csak egy apró képkocka is belőle.

Miután mindene megvolt, felkapott még egyet az asztalon lévő telefonokból, ami valószínűleg az egyik BTS tagé volt és a kocsija felé vette az irányt. Amint elérte, beindította azt és szélsebesen száguldott ki az erdőből, miközben az elvett telefonon a segélyhívó számot kezdte el tárcsázni.
-119, miben segíthetek?
-Éppen a Nangok-ro úton haladtam, amikor többszöri lövést hallottam az egyik föld bekötő út felől. Onnan, ahol az a régóta elhagyattott ház van, amit pár éve felgyújtottak. És nem, nem olyan volt, mintha vadásztak volna. Ez ahhoz túl sok lövés volt. Megnéznék, kérem?
-Igen természetesen, megadna pár-

Jeno nemes egyszerűséggel bontotta a vonalat, a telefont bedig kidobta az autóból. Szerencséjére ő volt az egyetlen, aki akkor azon az úton járt, így nem talált el semmit a készülékkel.

Mire a házukhoz ért, jó pár perc eltelt, de úgy gondolta, még nem szól a többieknek. Szerencséjére, a lakásban egyik családtagja sem volt otthon, így gyorsan a fürdő felé vette az irányt, hogy lemosta a bőrkabátján és a bakancsán lévő vérfoltokat, majd az elsősegély doboz után kezdett el kutatni, hogy leápolja az arcán ékeskedő vágást.

Miután mindennel végzett, úgy érezte, a mentősök már biztos bevitték a srácokat. Így egy gyors kórházi hívás után, amely igazat adott gondolatának, írt a többieknek is és elindult a kórházba.

Jeno: Végeztek. Bevitték a srácokat a kórházba
Mark: Hál istennek! Jól vannak?
Jaemin: Indulok. Kit vegyek fel út közben?
Jisung: Engem, légyszi!
Jeno: Elvileg jól vannak.
Haechan. Szuper! Ott találkozunk!

~~~🌫️🌫️🌫️~~~

A kórház előterében lassan mindenki megérkezett és idegesen várták, hogy az orvosok végre megengedjék, hogy bemehessenek hozzájuk.
-Bemehetnek, de ne csapjanak nagy zajt, még pihenniük kell.

Renjun és Chenle kórtermébe belépve, az orvos kijelentésének ellenére, kitörő hangzavarral üdvözölték a két infúzóra kötöttet.
-Annyira aggódtunk értetek!
-Jól vagytok?
-Megsérültetek?
-Meddig maradtok bent?
-Itt maradhatok én is?
-Srácok! Srácok!

Mark minden tőle telhetőt bevetett, hogy elnémítsa a többieket, de nem igazán figyeltek rá, így kénytelen volt hadat indítani ellenük. A váratlan fejbe ütés hadjáratát. Jeno csak mosolyogva nézte az eseményeket. Ő volt az egyetlen, aki nem akarta kérdésekkel bombázni az ágyon fekvőket

-Legyetek már egy kicsit halkabbak! Ráadásul egyszerre csak egy kérdést tegyetek fel! Legyetek már egy kicsit tekintettel az helyzetükre!
Jaemin, Haechan és Jisung a fejüket lehajtva páztázták a padlót.
-Sajnáljuk.
-Végre.
-Hogy vagytok? - fordult most Jeno a kínaiak felé, akik egy mosoly kíséretében kezdtek el amaszkodni.
-Dehidratáltan.
-Éhesen.
-Fáradtan.
-De ugyanakkor boldog is vagyok. Mert mindenki együtt van.
-De mi történt?
-Aznap este hirtelen fáradság lett úrrá rajtunk és WinWin felajánlotta, hogy haza visz minket. De idővel máshol ébredtünk, valami pince szerűségben. Később Yangyang elmondott mindent, hogy sakkban tartják őket, és, hogy már van egy tervük, amihez a segítségünket kérték. Nagy nehezen bele mentünk, viszont az események nem úgy történtek, mint ahogy kellett volna, így miután elájultunk, egy másik helyen ébredtünk megkötözve a többiekkel együtt. Ott nem igazán kaptunk enni, vagy inni, csak nagyon ritkán. Próbáltunk kiszökni, de lehetetlen volt. Aztán arra ébredtünk, hogy valakik segítenek nekünk és egy mentő autóba raknak be minket.
Chenle szinte hadarva mesélte el az eseményeket, de a többiek még így is tudták követni az eseményeket.
-A rendőrség mondott nektek bármit?
-Nem.

Ebben a pillanatban kinyílt a terem ajtaja és egy emlegetett személy lépett be rajta.
-Beszélhetnék bárkivel, aki jelen van?
-Majd én megyek.

Jeno elhagyta a termet és megpróbálta úgy alakítani az eseményeket, hogy mindkét félnek kedvezzenek.
-Közeli barátok a sérültekkel?
-Igen.
-Mondja, emlékeznek bármire az ott történtekből?
-Csak arra, hogy oda kerültek, borzasztó körülmények között voltak x ideig és utána mentőkocsiba teszik őket.
-Érdekes...
-Micsoda?
-Tudja, valaki lemészárolta a fogva tartókat. De semmi nyomot nem hagyott maga után. Vagy maguk után, lehet többen voltak. És azt reméltük, talán ők halottak valamit. Mindegy. Megkérdezem a többi áldozatot is. Köszönöm a segítséget.

Jeno lassan visszasétált a megfelelő teremhez, azon gondolkodva, hogy mit fog mondani a többieknek. Amikor benyitott, épp arról ment a vita, hogy hova menjenek el enni, ha már kiengedik a többieket a kórházból.

-Oh, Jeno. Mit akart a zsernyák?
-Ja, semmit lényegeset. Csak, hogy ugye sikeres volt az akció, meg, hogy a csapat tagjai mind halottak.
-Komolyan?
-Igen. Nem hagytak más választást, így le kellett lőni őket.
-Akkor végre minden vissza térhet a régi kerékvágásba! De jó!
-Apropó, honnan szerezted azt a sebet az arcodon? Tudtommal tegnap még nem volt ott... - mutatta Jaemin a saját arcán a sebhely helyét.
-Szerencsétlenül estem el egy vázával a kezemben és megvágtam magam.
-Jeno, nektek nincs is vázátok.
-És mostmár nem is lesz...

A szobát hangos nevetés töltötte be Jeno kijelentésére.
-Mi történt? Jisung kölcsön adta a magic hand képességét? Mostmár te is mindent eltörsz?
-Remélem nem, de majd meglátjuk...
A maradék egy óra, amíg bent maradhattak, nevetéssel és beszélgetéssel telt. Hosszú idő után ismét boldogok voltak.
-Holnap is jövünk majd!
-11-kor itt?
-11-kor!

Másnap reggel, lassan majdnem mindenki megérkezett a kínaiak kórtermébe, ám amikor az egyikük egy óra elteltével sem érkezett meg, elkezdtek aggódni.
-Jeno nem reagál az üzenetekre...
Jaemin aggodalmasan járkált fel-alá a szobában.
-Próbáltad már hívni? Tudod, hogy jobban szeret telefonálni, mint irogatni.
-Mindjárt megpróbálom...Megint...
-Szerintem csak elaludt és bármelyik percben beeshet azon az ajtón. - mondta Haechan negnyugtatás képpen, de valaki elrontotta a hatást.
-Shhh! Kezdődnek a hírek! Napok óta egy szobába voltam bezárva, kíváncsi vagyok mi történik a nagyvilágban!

Mindenki engedelmeskedett Renjun kérésének, csendben a szoba tv-je felé fordultak és azt felhangosítva figyelték a híreket.
-Ma reggel feladta magát egy fiatal diák, azzal, hogy ő ölte meg a tavaly leégett Nangok-ro ház helyszínen talált személyeket. Bizonyíték képpen felmutatta az összes fegyvert, amelyeknek a tárából pont annyi lövedék hiányzott, mint amennyit a helyszínnen találtak. Továbbá egy kést is felmutatott, amin az egyik elhunyt újlenyomatai voltak. Állítása szerint a kezdetek óta velük dolgozott, ők hajtották végre az iskolai mészárlásokat és azért folyamodott a megölésükhöz, mert túl nagy hatalmat akartak maguknak. Ezeket pedig bizonyítékokkal is alátámasztotta. Emiatt a korábban előzetes letartóztatásban lévőket szabad lábra helyezik. A rendőrség letartóztatta a 17 éves diákot, Lee Jenot, a tárgyalását igyekeznek minnél hamarabb megejteni. További híreink...

A szobávan lévők nem hittem a szemüknek, ahogy a fülüknek sem. Nem akarták elhinni, amit láttak és hallottak. Mind azt kívánták, bárcsak felébrednének ebből a rémálomból... Ám sose ébredtek fel....