1.rész

39 2 1
                                    

Délután érkezdtem. Asgardért aggódó tekintettel néztem végig az épületeit a központba sétálva. A Palotából kijövő erkélyes részre lyukadtam ki, amelyről a tóra és az azontúl álló házakra lehet látni. Frigga már várt rám. Meglátva őt felé szaladtam és megöleltem.
-Annyira sajnálom, hogy nem voltam itt! Csak később halottam a hírt. Hogy vannak a többiek?-fakadtam ki.
-Nyugodj meg lányom! Nem haragszom, sőt örülök, hogy nem voltál, hisz nem esett bajod.-simogatta gyengéden a karom, mint mindig szokta.-Odin frissebb mint újkorában, Thor és a 4 harcos pedig jelenleg a kilenc birodalmat hozza helyre az eset után.-mosolygott.
-Loki?-néztem mélyen a szemébe a gyerekkori barátomra rákérdezve.
-Oh Loki.-sóhajtott fájdalmasan-Ez volt az eddigi legnagyobb csínye és meg is fizette az árát.-nézett el szomorúan.
-Úristen!-éreztem ahogy szinte gyomorba döftek és könnyek lábadtak a szemembe.-Megölette Odin?-kérdeztem remegő hanggal.
-Dehogy! Jaj szívem!-rántotta vissza tekintetét és törölte le a könnyeim.-Odin azt akarta volna, viszont nem hagytam. A palota börtönébe zárták.-jelentette ki, mire megnyugodva fújtam ki a levegőt. Gondolhattam volna, hogy Frigga túl fogja reagálni. A fiktív tőr sebe rögtön begyógyult.
-Jaj Frigga ne ijesztegess!
-Viszont én nem látogathatom meg soha többé. Csak ha hologramon jelenek meg titokban.-szomorodott el a tekintete.
-Ne aggódj! Minden rendben lesz!-simítottam meg az arcát.
A délutánt végig beszélgettünk, mígnem azt vettük észre, hogy már beesteledett. Ma este mulatozást tartottak, mivel Thor és a 4 harcos felszabadította a Vanaheim-eieket. Én felvettem az ibolya lila lenruhámat, amely kiemelte a szemem színét és a vékony homokóra alakomat. Mások gyönyörűnek tartottak, mint minden istennőt, viszont nekem a szépségből való vonzás nem sokat jelentett.
A mulatságra megérkezvén pár ismeretlen már le is támadott azzal, hogy töltsem velük az éjszakát. Őket lerázva Thor felé vettem az irányt. A barátaival ült egy asztalnál ábrándozva. Leültem melléjük.
-Sziasztok!-köszöntöttem az iszogatókat.
-Hello Pistis! Lemaradtál pár történt esetről. Hol voltál?-kérdezte Volstagg, aki mindig is a társaság leghangosabbja volt Thor után. Egyedül Thor nem vett még észre így megütögettem a hátát, ami miatt végre felnézett.
-Te meg?-vidult fel.
-Ahogy meghalottam a történteket, jöttem ahogy tudtam. Sajnálom hogy nem tudtam segíteni.-néztem bűntudattal rájuk.
-Semmi gond! Boldogok vagyunk, hogy most itt vagy.-jelentette ki Thor mosolyogva, amire a többiek is bólintottak.
-De még mindig nem mondtad el hol voltál.-ült le érdeklődve az eddig távolról figyelő Sif.
-A bolygókat és galaxisokat jártam, főleg Strange-nél megszállva.
-Azta! Mesélj milyen volt!-szólt Fandral, aki régebben nagyon azon volt, hogy elcsábítson, de már csak szívatjuk vele.
Az este többi része a kalandjaimról szólt és bepótoltunk minden információt egymás életéből öreg barátaimmal. Fogyott a sör, mígnem az emlékezetem kiesett.
Szerencsére nem más ágyába keltem, hanem a nekem kialakított palotai szobában, amiben gyerekkorom itt töltött részében aludtam. Olyan rég jártam itt, hogy sok nosztalgikus pillanat ugrott be hirtelen. Például, mikor áthívtam Lokit mert féltem a sötétben, vagy Frigga hegyi beszédei, miközben fésülte a hajam. Amint idősebb lettem Loki hozott fel egy iszogatás után, hiszen mindig ügyelt, hogy ne igyon annyit, hogy ne tudjon haza hozni. Néha az ilyen éjszakák után úgy keltem, hogy még ott alszik mellettem (semmi szexuális dolog nem történt). Sokszor szeretett csínykedni és gonoszkodni, viszont én mindig is tudtam, hogy van benne jó lélek. Neki köszönhedtem, hogy sose erőszakoltak meg.
Thor és Loki mindig is bátyámként álltak hozzám, viszont Loki iránt az érzelmeim egy kor után megváltoztak, viszont a kapcsolatunk nem lett rosszabb ez által, hisz tudtam barátként tovább viselkedni vele.
A visszaemlékezésemnek az ajtó nyitása vetett véget. Frigga lépett be és mellém ült.
-Látom jól szórakoztál.-mosolygott.
-Hiányoztak a többiek, el se hiszed mennyire.-sóhajtottam a tegnap estére visszaemlékezve.-Várjuk! Ki hozott haza?-csapott belém a tudat, hogy Loki nem lehetett, mert cellában van.
-Thor. Gyorsan haza hozott és ment tovább.-mosolygott.-Mindig is boldogan figyeltem milyen testvéri viszonyba vagytok.
-Várjunk! Mi lett Thorral? A régi Thor hetekig inna és nőkkel élvezkedne a nagy egójával.-néztem Frigg-re meglepődve.
-Oh. Ha tudnád.-nevetett.-Mondjuk azt, hogy szobafogságra küldtük a földre és összeszedett egy barátnőt.-mosolygott huncutan.
-Ne már!-nem hittem a fülemnek.-Tényleg nagyon sok mindenről maradtam le.
-Mond csak, miért nem látogattad még meg Lokit?
-Igaz is! Megyek!-álltam fel és igazítottam meg a hajam, meg a ruhám és a várbörtönbe sétáltam. Egyre izgatottabb lettem a lépcső fokokat véve. Mikor leértem, balról az első cellába volt. Nagyon csicsán ki volt alakítva, szóval eléggé eltért másokétól. Középen egy fekvő volt, mellette egy fotel, asztallal, körülötte pedig könyvekkel, amiket valószínüleg Frigga hozatott neki. Közelebb menve felé láttam, hogy a könyveit nézegeti, de valószínüleg igazából a kijutási terven eszel. Holló fekete göndör haja lesimítva vállára hullott, ruhája pedig zöldszínben pompázott, mint mindig.
-Reménykedtem benne hogy végre meglátogatsz annyi év után.-dörrent meg a hangja letéve a könyvet.
Én a cellájába hologramoztam magam, hogy közelebbről láthassam.
-Már terveztem, viszont tegnap még mulatoztam egyet a többiekkel.-mosolyogtam rá játékosan.
-Mindegy. Örülök hogy itt vagy.-vigyorgott őszintén.
-Halottam vitáztatok Friggával. Minden rendben?-jöttem, hogy megsimítsam a karját reflexből, viszont hologram voltam, szóval csak lélekben érezhette.
-Csak kioktatott és elmondta, hogy mindenkivel kritikus vagyok.-forgatta meg a szemét.
-Nem akarlak megsérteni, de ez egy ici-picit igaz.-mutattam a kezemmel is, amin mosolyogva bólogatott és elnézett.
-Jelenleg az egyetlen aki nem utál és elvet az te vagy.-nézett a szemembe hálás mosollyal, ami mindig megdobogtatta a szívemet.-Miért nem teszed?-ráncolta össze a homlokát, mintha belém nézve keresné a választ.
-Loki. Én tudom, hogy nem vagy rossz ember. Emelett nem voltam itt melletted a nehéz időidben, hogy segítsek neked.-néztem mélyen a szemébe.-Megértem, hogy nehéz lehetett rájönni, hogy hazugságban nőttél fel, aztán bosszúd miatt mindenki megutált. Rajtam kívül!-emeltem fel a kezem mosolyogva.
-Te vagy rajtam kívül az egyetlen aki ezt vallja. És nem csak megdorgál.-mosolygott féloldalasan.
-Hát szerintem már elég dorgálást kaptál.-nevettem.-Amúgy meg kitaláltad már hogy jutsz ki innen?-súgtam neki.
-Még gondolkodok rajta, de nem szabadna senkinek elmondanom.-súgta vissza.
-Ha!-lepődtem meg drámaian.-Nem bízol bennem? Együtt nőttünk fel! Az egyetlen ok amiért nem lehettem apá... Odin-javítottam ki magam.-főbiztosa, mert veled csínytelenkedtem és elege lett belőlem.-jelentettem be neki.
-Meg mert nem akartál az lenni és Asgardban rohadni.-kuncogott, elnézve a rontásom.
-Az is igaz.-forgattam meg a szemem.
-Na és milyen kalandjaid voltak?-nézett érdeklődve.
Elmeséltem neki mindent amit tudtam. Órákig beszélgettünk és poénkodtunk. Mikor kicsik voltunk és sokáig tartó távol létem után visszajöttem, mindig ilyen hosszan beszélgettünk. Miután beszámoltunk mindenről egymásnak, mennem kellett, mert az őr már kiakart dobni.
-Na jövök majd még! És figyelj! Én mindig a te oldaladon állok.-mosolyogtam vissza rá.
-Megjegyeztem.-mosolygott ő is integetve.
Eltüntetve a hologramom kisétáltam a börtönből. Már el is felejtettem, mennyire hiányzott Asgard.
A börtönből kijőve a már rég nem látott kígyószempárral találkoztam. Var a nővérem állt előttem. Kinézetileg mindketten anyánk fénylő fehér haját örökölte, viszont neki kék szeme volt. Mindketten más apától származunk, így csak én vagyok félisten.
-Rég láttuk egymást, testvér.-köszöntött szokásos gúnnyal a hangjában.
-Reméltem, hogy nem fogunk.-válaszoltam komolyan és karba tettem a kezem.
-Oh! Húgocskám merre jártál mit csináltál?-vékonyította el a hangját, valószínűleg, hogy a többieket utánozza.
-Tudhattam volna, hogy egész végig követtél.-néztem rá gyűlölködve.-De reméltem már felhagytál a hobbidal, hogy engem zaklatsz.
-Oh! Hidd el! Boldogsággal tölt el, hogyha megkeseríthetem az életed.-vicsorgott.-Hiszen te csak egy nyamvadt félisten vagy, aki Frigga szárnyai alá bújt. Fogadok, hogy a kis barátaidat is Frigga fizeti le.-jött egyre közelebb és a szeme egyre sötétebbre változott.-Csak élősködsz a családon és eljátszod, hogy nincs hova menned.
-Belőled meg csak a féltékenység beszél.-szakítottam félbe, amire már nagyon felhúzta magát, hisz az igazságot vele kapcsolatba sose szerette. Gúnyos nevetés csapódott ki belőle.
-Ne nevettes te szuka! Nem halottad amit az előbb mondtam?-emelte fel ijesztően a hangját.-Apád szerintem nem élősködőnek nevelt.
-Őt hagyd ki ebből!-vágtam a szavába felemelve a hangerőm, mikor az érzékeny pontomat érintette. Ezt ő is tudta és esze ágába se volt befejezni.
-Oh! Az apádat? Aki miattad halt meg?-kérdezte szarkasztikusan és ekkor már könnyezett a szemem az idegességtől.
-Nem én öltem meg, hanem Tyr! Jól tudod mi történt!-suhantak el előttem a képek, ahogy a szemem láttára szúródik apám mellkasába a kard és ő vértől áztatva hull le a földre. Könnyeim akaratlanul is megeredtek.
-Te okoztad a bosszúját!-javította ki magát, de már alig halottam a fejembe kántáló "Nem, nem én voltam!" mondatoktól, amelyek egyre hangosodtak és vízhangoztak.
-Őrség! Elfogni! Vigyétek innen!-halottam meg Thor hangját, ami lecsendesítette a hangokat a fejemben.
Felnézve láttam, ahogy elhurcolták Var-t, aki még kiáltozik nekem valamit, de alig hallom.
Thor megfenyegetve őt kiállt vissza neki.
-Úristen jól vagy?-halottam egy lágy női hangot.
-Persze!-töröltem le az arcom és egy mágikus szöveg el mormolásával felszárítottam a könnyeimet.
-Na ez király!-karolt bele a barna hajú nő Thorba rám nézve.
Csak ekkor vettem észre, hogy egy ember áll előttem.
-Thor! Miért hoztál magaddal egy embert Asgardba?-néztem rá idegesen.
-Ez egy hosszú történet, de benne van az éter.
-Az lehetetlen!-vettem el a nő karját, hogy a vénáit megnézve megbizonyosodjak az igazamról, viszont tévedtem. A vörös sötét erő, amelyről annyi pusztító legendát halottunk, az ereiben úszkált és szinte táncot járt.-Mióta?
-Két órája.-nyugtatott meg.-Lassacskán elszívja az életerejét, majd mindet sötétséggé változtat.-mondta el a már számomra is nyilvánvaló tényt.
-Bocsánat. Ki is vagy te? Ha szabad kérdeznem.-próbált előkelően viselkedni, a helyzethez képest totálisan nyugodt nő.
-Pistis vagyok az őszinteség és bizalom félistennője. Te?
-Jane Foster.-válaszolt mire leesett. Ő a lány, akiről az a pletyka járja, hogy Thor barátnője.
-Áhh.-Néztem kettőjükre sunyin mosolyogva.-Remélem nem zavartam be akkor a családi drámámmal.
-Pont nem.-mosolygott Thor le rá, így mikor találkozott a tekintetük érezni lehetett a szikrát, ami köztük van.
-Na de, hogy akarod kiszedni az étert?-kérdeztem Thor-t, a romantikus pillanatukat félbe szakítva.
-Majd megoldom valahogy.-mosolygott magabiztosan.
-De az apád azt mondta...-szólalt meg Jane, de Thor közbevágott.
-Az apám nem mindent tudó.
-Nehogy meghalja, hogy miket beszélsz!-Közeledett Frigga hangja. Mindegyikünk rászögezte a tekintetét.
-Jane Foster bemutatom Friggát Asgard királynőjét. Ő az anyám.-nézett Jane-re szerelmesen, aki zavartan engedte el Thort és Friggára bólintott.
-Üdv!-köszönt egyszerűen.
-Látom nem én vagyok az első látogatója a párnak.-nézett rám Frigga mosolyogva.
-Igazából ők mentettek ki Var-tól.-néztem hálásan Thor-ékra, mikor eszembe jutott, hogy még meg se köszöntem.-El is felejtettem megköszönni.
-Bármikor.-mondta Thor. Tényleg megváltozott.
Ekkor az iréni hangulatot a börtönből ki zúgó szirénák hangja törte meg, amire mindenki odafigyelt.
-A cellák!-tudatosította Frigga Jane-t az esettől.
-Loki!-vádolta meg rögtön a testvérét Thor.
-Menjetek! Én vigyázok rá.-szólt nekünk Frigga, amire Thor bólintott és elszállt.
Én nem tartottam jó ötletnek otthagyni Friggát, de nem akartam nagy dobra venni az esetet, így egy teleportáló mágiát elmotyogva a cellákba voltam. A többiek már párral végeztek, viszont még mindig volt. Rögtön a hátamra vetette magát egy rab, mire én a fejénél fogva átlendítettem a földre és a képébe nyomtam a kezemből jövő fehér fényt, így megsemmisítve azt.
-Pistis! Élve kellenek még!-szólt rám Thor.
-Hoppá! Akkor mit szarakodtok velük?-vágtam vissza, mire fehér ostoromat előkapva nagy részét le is sikerült csapnom. Több hologramot készítve magamból, egyre többet sikerült a módszeremmel kiütni. A fülemet lövések zaja csapta meg kívülről.
-Valami nincs rendben kint. Intézétek el a többit, én megnézem.-szóltam nekik, mikor kifutottam.
Kiérve körülnéztem és idegen űrhalyók közeledtek a palota felé, amelyeket az őrség nagy erővel támad. Én a kezemet mágikus tartásba tartottam, hogy Strange technikáját alkalmazzam. Miután az alapot felállítottam elmormoltam a szöveget, ami álltal tűzgolyókat tudtam lőni. Így elkezdtem támadni a hajókat és sikerült is párat lelőnöm. Hirtelen egy sárga burok kezdte lezárni a palota területét, hogy ne tudjanak bejönni. A légi járművek nagy része kint maradt, így biztonságosnak tűnt a zóna ahhoz, hogy leengedjem a mágiám. Strange mindig kiakadt, mikor ezt tettem, hiszen a harcnak addig nincs vége, amíg a palota nem tiszta, ezért az ilyen hibázásaim miatt kitakarítatta velem a házat büntetéskép.
Örülök visszagondolni ilyenekre, de átkellett néznem a palotát.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: May 16, 2020 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Pistis (Loki és Marvel Fanfiction)Where stories live. Discover now