Never Leave Alone

part three - love is love

„Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen."

(Erich Fromm)

– Tooru, ébredj! – szólongatta halkan egy ismerős hang.

A fiú megmozdult. Egy pillanatra kinyitotta szemeit, azonban vissza is csukta a bántó világosság miatt.

– Még egy kicsit – motyogta álmosan, s elfordította fejét a zavaró fénytől.

– Ha nem kelsz fel, a lábadnál fogva rángatlak ki az ágyból, Crappykawa – jelentette ki higgadtan.

– Iwa-chan, olyan gonosz vagy – nyafogta, s csak azért sem nyitotta fel szemhéjait.

Azonban néhány másodperc múlva eszébe jutottak a történtek. Szemei villámgyorsan felnyíltak. Hajime ott ült az ágyán. Meglátva Oikawa rémült arckifejezését ő is megijedt kissé.

– Mi a baj? – kérdezett rá aggódva.

– Semmi, csak... Ugye nem álmodtam azt, ami tegnap történt?

Iwaizumi összeráncolta homlokát. – Miért? Mi történt tegnap?

Tooru mellkasába fájdalom nyílalt. Hirtelen úgy érezte, nem kap levegőt.

Ne, csak ezt ne! Nem lehet, hogy az egészet álmodtam.

– Iwa-chan – suttogta, de nem tudta folytatni, mert torkát kitörni készülő sírás fojtogatta.

A másik fiú elmosolyodott. Ezt követően odahajolt hozzá, és megcsókolta. Oikawa megremegett. Egyszerre könnyebbült meg és lett dühös.

Most csak szórakozott?

Hajime elhúzódott tőle. – Néha a szokottnál is butább vagy, Loserkawa.

– Te pedig a szokásosnál is nagyobb bunkó.

– Szerinted miért ülnék itt, ha csak álmodtad volna?

Megvonta vállait. Sértettnek mutatta magát, ugyanakkor tudta jól, hogy butaság volt korábbi feltételezése. Hiszen Iwaizumi sosem keltegette volna így, inkább minden figyelmeztetés nélkül kirángatta volna az ágyból. Ha jó kedve van, akkor talán megússza egy „kelj már fel" ordítással.

Miközben ő zsörtölődött, Hajime a háta mögé nyúlt, ahonnan egy gézt és egy kenőcsöt vett elő.

– Add a kezed! – nyújtotta ki sajátját.

– Nocsak, nocsak, Iwa-chan – vigyorodott el kajánul. – Most már ápolónő is vagy?

– Add ide a kezed, különben hamarosan a fejedet is el kell majd látni – mordult rá. – De akkor az egészet betekerem, hogy megkíméljem a világot.

– Kegyetlen vagy – sóhajtotta drámaian.

Kihúzta jobb kézfejét a takaró alól. Az természetesen még mindig fel volt dagadva, s a tetejébe már jócskán el is színeződött.

– Te jó ég, Tooru... – csóválta fejét rosszallóan. – Tényleg ne csinálj többet ilyet!

Oikawa nem reagált a megjegyzésre. Némán figyelte, ahogy a fiú gondos mozdulatokkal egy kis adag krémet helyez a zöldes-lilás foltra. Óvatosan oszlatta el a fehér kenőcsöt, ő mégis összeszorította állkapcsát a fájdalomtól. Végül a hideg krém kellemesen hűtötte az érzékeny pontot.

Iwaizumi felvette a gézt, majd lassan, enyhén szorosan kezdte betekerni kézfejét. Tooru egészen jól bírta, ám a végén nem tudta megállni, hogy ne vágjon egy grimaszt.