Testőröm Csapdájában (BEFEJEZETT)

❤️ 4. fejezet ❤️

Amint betettem a lábamat a buliba, Lex azonnal rám is talált. Átölelt, érezhető volt rajta, hogy azért már ivott.

- Hallod Kai – szólt a mellettem álló testőrömhöz. – Nem értem, hogy voltál képes itt hagyni ezt a házat. A minden napos bulikat. Mondjuk ha Alliehez költözhetnék, én is gondolkodás nélkül itt hagynám.

- Én meg azt nem értem, hogy te, hogy voltál képes ott hagyni azt a nyolc fürdőszobás házat – utaltam Lex volt otthonára.

- Simán. Tudod, itt nincsenek a szüleim. Ott meg ott voltak.

- Megértelek. Én is sokszor vágyok nyugalomra.

Lex megértette a célzásomat.

- Elrabolhatom egy rövid időre Alliet? – szegezte a tekintetét Kai-ra kérdőn.

- Nem megyek ki az épületből.

- Oké – egyezett bele Kai.

- Ez könnyen ment – mondta Lex, amikor már eltávolodtunk egy kicsit Kai-tól. – Azt hittem el kell majd rabolnom téged vagy valami.

- Nem az apám, szóval... Amúgy hova megyünk?

- Ki a ház mögé.

- Ki? Oké, de azt ugye vágod, hogy azt mondtam, nem megyek ki az épületből.

- Aha – bólintott. – De muszáj valamit mutatnom neked.

Követtem a hátsó ajtóig, ki a házból, ki a teraszra, le a lépcsőn, a fűbe, végig a félig betonos ösvényen, a fák között. Egészen egy szökőkútig, ami mellett egy pad állt.

- Mióta van ez itt? – lepődtem meg.

Sokszor jártam már erre, de egyszer sem láttam ezt.

- Nem rég óta – válaszolta Lex. – Amikor ideköltöztem az után kezdtem el csinálni. Túl sok volt a szabadidőm. És úgy éreztem, ide illene egy szökőkút. És bennem volt az is, hogy meg akarom neked mutatni.

- Nagyon jó lett. Talán most már én is bánom, hogy nem itt lakom – mosolyodtam el.

- Jól teszed – nevetett fel.

Egymás mellett álltunk, és néztük a szökőkutat, ahogy víz kiemelkedik belőle. Még romantikusnak is mondtam volna, ha nem Lex Lawtonnal vagyok itt.

De Lex ujjai megérintették az enyémet. Végig húzta az ujjait, egészen a csuklómig, majd a tenyeremen le. Összekulcsolta az ujjainkat.

Lenéztem a kezünkre, majd a szemébe.

Lex engem figyelt.

Az előbbi baráti pillanat eltűnt, és átvette a helyét egy sokkal fűtöttebb, és romantikusabb érzés.

Egy lépéssel közelebb lépett hozzám Lex. A szemembe nézett, de aztán levitte a tekintetét az ajkamra.

Nyeltem egy nagyot. Megjelent Lex arcán a szokásos csábító mosolya. Abban a pillanatban nem akartam mást, csak Lex ajkait érezni az enyémen.

De valamiért mégse éreztem helyesnek.

- Azt hiszem, már vissza kéne mennünk – törtem meg a pillanatot.

- Igen. Igazad van – hátrált el. – Nem akarom, hogy megverjen Kai – próbálta egy poénnal megszüntetni a zavarát.

Visszamentünk a házba, ahol már javában ment a buli. Ránk talált Lia, és elrángatott minket magával egy szobába. Ahol körben ültek, és felelsz vagy merszeztek. Vagyis inkább mersz vagy merszeztek.

Utoljára még gimiben játszottuk ezt. Akkor se voltam nagyon oda érte, most meg már egyetemistaként még jobban nem.

De azért mégis leültem közéjük.

Jake-n volt a sor, hogy megforgassa az üveget. Pördül, megállt, és rám mutatott.

- Akkor legyen – gondolkodott el Jake. – 7 perces mennyország a szekrénybe... - körbenézett, hogy ki legyen az áldozat. - ... Lexxel.

Ezzel nem lett volna bajom, ha az előbb nem akart volna Lex megcsókolni, vagy ha én nem vágyam volna annyira rá. Hiszen csak bementünk volna a sötétbe, és nem foglalkoztunk volna vele, hogy alig van hely.

- Hány éves vagy? 12? – kérdeztem.

Már ez a felelsz vagy mersz ötlet is kamaszoknak való volt, de a 7 perces mennyország meg már még jobban.

- Csináld meg vagy vetkőzz – jelentette ki Jake.

Csak egy szoknya és póló volt rajtam meg bugyi. Melltartót nem húztam, mert zavart, ahogy látszódott a vállamnál.

Nem volt nagy kedvem villantani, ezért inkább beleegyeztem.

Lex nem szólt semmit, csak jött utánam.