timeless | versek

s z a b a d

Mindig is szabad akartam lenni.
Az sebaj, ha nincs mit enni;
A szabadságot nem lehet megfizetni
Ez nekem bármit megérne.

Mégis, attól a pillanattól kezdve, hogy lettem,
Te, ismeretlen, a sorsomat a kezedbe
vetted,
És hozzákötötted
egyhez,
Akit hozzám kötöttél.

Tehát, már a létezésem oka sem volt szabad egy dolog,
Hiszen máshoz igazítva létrejönni
mégegy dolog,
De a hozzám igazított szellem
egy harmadik dolog.

Na és aztán ki lenne az a harmadik dolog?
És milyen? Kedves, okos, netalán konok?
Vagy esetleg bugyuta, játékos és gonosz?

És én vajon milyen vagyok az ő szemében?

Ő vajon tudja, hogy nem szabad?
Nem szabad, mint a madár, vagy nem szabad, mint a szólás?
Ő tudja, hogy nem szabadak a rímeim sem?

Hé, sorstárs,
Elvetted a szabadságomat.