8. rész - Víz-parti

258 20 6
                                    


Ahhoz képest, hogy még csak május vége volt, nagyon nyárias hőmérséklet uralkodott a városban, meg természetesen az egész országban. Este fél nyolc körül is harminc fok volt, így a medencés buli remek ötlet JungKooktól, annak ellenére is, hogy rá vagyok kényszerítve egy fürdőruhára. Nem szívesen mutogatom magam, nem azért, mert nem lennék kibékülve magammal, mert teljes elégedettséggel nézek a tükörbe, csak épp gyűlöltem, ha megbámulnak. Ugyan eleget tettem JungKook kérésének, miszerint fürdőruha kötelező, de magamra tekertem egy kendőt, mellyel olyan jól sikerült eltakarnom a kínos testrészeimet, hogy senki meg nem mondta volna, hogy eredetileg egy medencés partihoz öltöztem. A hajamat felkötöttem, feltettem egy napszemüveget is,majd elindultam.

Reméltem,hogy nem kapok telefont, hogy feladat van, mert a srácot lehetetlen lesz lerázni, mivel tudtam, hogy mindent meg fog tenni, hogy elnyerje a figyelmemet, de már eldöntöttem, hogy próbálkozzon csak. Amúgy is jobb, ha távol maradok tőle, mert a végén még elveszi az eszemet, és nem tudok tőle gondolkodni, de így is, úgyis meg kell halnia, és meg is fog. Ezt garantálom. Gyalog mentem el ahhoz a házhoz, ahol már egy rémséges hétvégét töltöttem, de reménykedtem, hogy ezúttal kellemesebb lesz a napom további része, bár amint megpillantottam JungKookot, egy hawaii mintás fürdőnadrágban, igen közel kerültem az ájuláshoz. Igaz, hogy majdnem a térdéig ért, de a narancssárga valahogy nem volt az ő színvilága. Mondjuk, tökéletes összhatásban volt a kidolgozott izmok karakterével, mégsem állt jól neki. Közelebb sietett hozzám, legszívesebben elbújtam volna valahol, meghúztam volna magam egy kis sarokban egészen a buli végéig, de ez nem jött össze, így kénytelen voltam őt elviselni, sajnos egész  estére.

–Én megmondtam, hogy megjelenés csak is egy falatnyi bikiniben –lépett hozzám, hatalmas vigyorral az arcán.
–Egyáltalán örülj, hogy itt vagyok! – vágtam vissza felvont szemöldökkel.
–Én örülök, de boldog csak akkor lennék, ha levennéd ezt a leplet!
–Nincs alatta semmi! – dobtam fel egy lapot a játszmának, bár sejtettem, hogy meg fogom bánni.
–Valóban?– ragyogott fel az arca, és szinte láttam rajta, hogy éppen fantáziál, hogy hogyan festhetek a ruháim nélkül. –Megleshetlek?
–Természetesen nem! – vágtam rá. – Ne próbálkozz, mert beleváglak a medencébe!
–Láthatnék belőle valamit? – faggatott nevetve.
–Ha így folytatod, akkor fogsz.
Ellöktem magamtól, hogy elmehessek, mert abszolút nem vágytam arra, hogy hallgassam őt. Elindultam, de szinte éreztem, hogy követ a tekintetével, és egy bizonyos testrészemen tartja a szemét. Nem pillantottam vissza, nem is érdekelt igazán, csak továbbcammogtam, hogy közvetlenül a medence mellett hűsölhessek. Már a műhelynél tartottam, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon,hol lehet a medence, de a sövény mögül sikítozás, nevetgélés és persze erőteljes ütemű zene hallatszott, így rájöttem, hogy merre kellene mennem, az mellékes volt, hogy kedvem nem igazán akadt, de megígértem JungKooknak a sérülése miatt, ami ugyan nemvolt nagy, de engem enyhe aggodalommal töltött el, még most is, így pár órával később.

Folytattam az utat, és döbbenten fedeztem fel a tömeget, meg a hatalmas medencét. Nem is tudtam, hogy van a házban egy ilyen részleg, ahol határozottan megéri bulikat tartani. A dekoráció nagyon tetszett,a tengerpari hangulatot a pálmafák és a homok garantálta, de én egyből megcéloztam az egyik napozóágyat, mert eldöntöttem, hogy ott fogom tölteni az egész bulit. Letettem magam, kifeküdtem, és nem törődve semmivel lazítottam, talán először az életemben.

Lehunyt szemmel próbálkoztam kizárni a külvilágot, de a pihenésemnek valaki véget vetett, azzal a gonosz akcióval, hogy vizet csepegtetett a felforrósodott arcomra. Levettem a napszemüveget, és kinyitottam a szemem, majd megtöröltem az arcom. Azonnal körbenéztem, hogy rájöjjek, ki az, aki képtelen békén hagyni,de egy sejtésem akkor is volt. JungKookra tippeltem, és ismét tökéletes volt a tippem. Leült a mellettem lévő nyugágyra, és mosollyal az arcán kémlelt engem, elérve ezzel, hogy felforrjon az agyvizem is.
–Mi takarsz már megint? – förmedtem rá nem túl kedvesen.
–Mi ez a morcos hangulat? – kérdezte meghökkenve.
–Muszáj neked folyton az agyamra menned?
–Igen, mivel annyira jó szórakozás.
–De, ha teszek róla, hogy ne legyen az, akkor feladod? – faggattam.
–Nem hiszem – rázta a fejét, mire én bevágtam egy grimaszt, és erre ő eszméletlen röhögésben tört ki. Megütöttem a tarkóját,hogy térjen észhez, persze nem kapott olyan nagyot, mint amekkorát kellett volna adnom neki, hogy valamit elérjek nála, de így is felbosszantottam vele. – Miért bántasz folyton?
–Te is ugyan ezt teszed, de én mégsem hisztizek.
–Csak visszaadod! – ellenkezett.
–Szerinted én fogom hagyni magam? – vontam fel a szemöldököm, miközben kételkedő arcot vágtam.
–Nem!– vágta rá gondolkodás nélkül. – Ez végül is jó, csakhogy előbb vagy utóbb megunlak!
–Örülnék,ha már eljönne az ideje annak, hogy megunsz, mert akkor talán leszállnál rólam – világosítottam fel, majd feltápászkodtam,és elindultam egy koktélért.
Csak nézett utánam elképedve, talán egy kicsit fel is volt háborodva,de ez engem különösebben nem érdekelt. A pultnál ültem, kérni akartam egy gyümölcsös koktélt, bár azonnal a pultos sráckeltette fel az érdeklődésemet, és egyből megfeledkeztem Kookról, a feladatról, és önmagamról.

Bámultam a rövid, barna hajú, barna szemű, tökéletes testű álomsrácot,és teljesen a hatalmába kerített.
–Mit adhatok? – kérdezte nagy mosollyal az arcán.
–Valamilyen gyümölcsös koktélt szeretnék – feleltem végül, miután sikerült észhez térnem.
–Mennyire legyen édes?
–„Körülbelül annyira, mint a csókjaid lennének!" – gondoltam magamban, de nem mertem kimondani, mert Jungkook azonnal megjelent mellettem, így lemondtam a flörtölési tervemről, és kelletlenül hozzátettem:– Mindegy! Csak finom legyen.
–Én szeretnék egy Martinit – szólt közbe a jobb oldalamon ülőfiú..
–Meg fog ártani! – figyelmeztettem megjátszott szigorúsággal.
–Na és? – vonogatta a vállát. – Ha nem jövök ide, akkor flörtöltél volna a pultos sráccal?
–Én, ugyan nem! – tiltakoztam, de közben elvörösödtem. Na, köszi szépen! Totális bukta!
–Persze, persze – nevetett. – Nem érdekel, a lényeg az, hogy itt vagyok, és nem tehetsz semmit sem!
–Tévedsz!– sziszegtem dühösen, majd fogtam az éppen elkészült halványpiros epres koktélomat, és visszaindultam a napozóágyhoz.

Hosszú perceken keresztül nem volt társaságom, nem mintha bántam volna.Elvoltam a gondolataimban, azon agyaltam, hogy vajon miként fogom véghez vinni a feladatot úgy, hogy az senkinek sem fájjon, és JungKook sem kellene megtudnia a teljes igazságot az édesanyja haláláról. Persze a testvérem biztos, hogy pipa lesz rám, mivel neki még nem esett le, hogy tesók vagyunk, és ha elveszti a legjobb barátját, általam, akkor nekem annyi. Untam JungKook próbálkozásait, nem értettem, hogy mi értelme ennyire hevesen udvarolni, amikor konkrétan csak egy dolgot akar, és az nagyon távol áll a szerelemtől. Hát... Vagyis nem annyira, csak épp az érzelemmentes, csak szex és más semmi kapcsolatok számomra kicsit sem vonzóak. Bár maga a srác nem közömbös, érzések,pontosabban vonzalom szempontjából, de nem szabad nagy hangsúlyt fektetnem ilyen dolgokra, mert döntésképtelenné válhatok.Lehunyt szemmel pihentem, amint megittam a valóban nagyon finomra sikeredett koktélomat, amikor viháncolásra, és erőteljes susmogásra figyeltem fel. Egy rakatnyi plasztik-Barbie jelent meg,falatnyi bikiniben, és szerintem inkább visszataszító volt az,hogy sokat mutatnak magukból, mintsem szexi. De ez csak az én véleményem. Fogadok, hogy JungKook borzalmasan örül, hogy legeltetheti a szemét, a gyártott, de tökéletesen kialakított formákon.
–Nahát!– kezdte HaNa mézes-mázos hangon, mintha igyekezett volna kedves lenni velem, de inkább ne. – Ez egy medencés parti, neked nem szóltak. Illendő fürdőruhában lenni. Vagy csak azért takargatod magad, hogy elrejtsd a narancsbőrös, hatalmas hátsódat?
–Lehet,hogy a hátsóm hatalmas, és nem olyan feszes, mint a tiéd, de legalább nem felfújt, agyon szabdalt, után gyártott, hanem természetes – vágtam vissza, majd felálltam, és szó nélkül továbbálltam.

A Könyörtelen (Jeon JungKook FF.)- BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now