𝐃𝐚𝐧𝐠𝐞𝐫𝐨𝐮𝐬 𝑮𝒂𝒎𝒆 (𝓚𝓪𝓽𝓼𝓾𝓴𝓲 𝔁 𝓡𝓮𝓪𝓭𝓮𝓻)

3.

-MI A TÖKÖMET CSINÁLTÁL???-csattant fel a készülék másik felén Katsuki, akinek fogalma sem volt arról, hogy mégis miért ment haza a lány kérésére, ami nagyon is zavarta a szőke fiút, szinte ott helyben robbant volna fel.

-Először is. Neked is szia. Másodazor, jobb lenne tisztában lenned az ellenfeled erejével, ha már harcolni akarsz vele. Harmadszor, irányítottam az elméd, így szépen engedelmeskedtél.

-HOGY MIT CSI--

-NE ORDIBÁLJ MÁR TE IDIÓTA! ÍGY SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN NEM LESZ BARÁTNŐD!

A szőke hajú egy pillanatra megilletődött, majd meglepődve pislogott párat, nem nézte volna ki a lánybol..

A lány ajkaira egy mosoly húzódott, majd az ágyára ülve sóhajt egyet.

-Na most mi az?

-Mindegy..

A lány meglepődve konstatálta a fiú normális hanglejtésben kimondott szavát.

-Szeretnél még valamit?

-Lehet.

-Lehet?-vonja fel a szemöldökeit a lány.

-Akkor, segítenél, ebben?

-Mármint a kitöréseiddel?

-MIT GONDOLSZ?

-Ezt igennek veszem.

-Jó.

-Rendben.. de csak mert ilyen szépen kérted.

A szőke hajú össze húzta vörös íriszeit, majd gondolkodva túrt a hajába, nem volt ötlete, hogyan lehetne kivitelezhető az ötlet.

-Van stresszlabdád?

-Ostoba kérdés.-jegyzi meg a fiú.

-Igaz... Hm.. leszek akkor én.

-MIVAN?

-KUSS! NEM ORDIBÁLNI!

-Tsk.

-Akkor ez egy beleegyezés?

-Olyasmi.-alig hogy ezt kimondta, a fiú bontotta is a vonalat.

-Heh?-nézett a telefonra, hisz még saját kijelentésén is meglepődött, nem hogy a fiú válaszán.

~♡~

Mikor másnap (Név) az iskolába tartott, Izuku társaságában, maguk mögött beszélgetést hallott meg. Nem tulajdonított neki figyelmet, csak tovább haladt a kis brokkolival.

-(Név)-chan!!

A lány a hang hallatán hátra pillantott, ahol egy mosolyogva integető Kirishimát látott meg, maga mellett a szőkével, aki unottan nézte az eget.

-Jó reggelt, Kiri-kun.

-Jó reggelt, Kirishima, Kacchan.

-NE HÍVJ ÍGY!-néz az égröl, a zöld hajúra, idegesen össze húzva a szemeit.

-Nyugalom.-lépett a szőke mellé (Név).

-Ennyivel nem fogok le nyugodni.-suttogta a lány füleibe, akit kirázott a hideg.

-De.. már is jobb a hang szinted.-mosolyodik el a lány.

A szőke akaratlanul is elmosolyodott, de mielőtt bárki észre vehette volna, el fordította a fejét, majd gondolkodni kezdett.

A lány elmosolyodva kezdett beszélgetésbe a másik két fiúval az iskola felé tartó úton.

A fiút már fél útnál zavarta, amiért a lány nem figyelt, így el nézve róluk, megfogta a lány kezét, aki a szeme sarkábol a fiúra emelte a íriszeit, majd egy pillanatra a kezeikre pillantott, de ahogy a sulihoz értek, a szőke el is engedte a lány kezét, majd az autómatához vette az irányt.

A lány mosolyogva sétált tovább, majd a terembe érve, le ült a padjába és elgondolkodott a fiú szavain.

-Ennyivel nem fogok le nyugodni.-idézte fel magában a fiú szavait, majd gondolkodni kezdett, hogy a fiú ezt hogyan érthette.

A lány csak arra nem gondolt, hogy a kérdéseire mikor fogja megkapni a válaszait.

A fentit pedig csak így itt hagyom...

PLUS ULTRA.