21.

1.7K 85 8
                                    


- Nem gondoltál rá, hogy levedd az álarcod?-kérdezte mama, mire csak hirtelen rápillantottam....

Ezen most tényleg nagyon elgondolkodtam. Nem igazán tudom hogy hogy érthette mama, de nagyon elgondolkodtatott...

- Ezt hogy érted?-néztem rá.
- Nem gondoltál rá, hogy abba hagyd a titkolózást és elmond hogy ki vagy?-kérdezte újra.
- Gondoltam rá, de Apáék nem engednék!-sóhajtottam.
- Figyelj kicsim!-fogta meg a kezem.- Arra vannak a barátok hogy megtartsák a titkokat! Van olyan barátod akiről tudod hogy nem adná tovább ezt a titkot?

Itt egyből Katlynre gondoltam, mert ő az az ember akiben ha azt vesszük 90,999999...%-ig megbízok. Nem mondom 100%-ra, mert nem tudom hogy hogy fogadná ha elmondanám.

Egyszer már próbáltam, és írtam is neki hogy beszéljünk de mégsem sikerült.

- Igen, van!-feleltem.- Jövőhét szombaton náluk fogok aludni, csak az a baj hogy nem csak mi ketten leszünk, hanem lesz még két lány.
- És bennük mennyire bízol?-kérdezte.
- Bennük is megbízok annyira mint Katlynban, de nekem Katlyn a legjobb barátnőm.-feleltem.
- Te tudod drágám, gondold át amit mondtam! Én csak jót akarok neked. Nekem is volt egy legjobb barátnőm, akinek csak egy adott idő után mondtam meg hogy én vagyok az akkori trónörökös.-sóhajtott mama.- Persze, haragudott hogy nem mondtam el neki, de utánna megértette a helyzetemet és azóta is a legjobb barátnőm.
- És szerinted Katlyn is úgy reagálna mint a te barátnőd?-néztem rá félénken.
- Ezt nem mondhatom biztosra, hogy igen. De fent áll a valószínűsége.
- Katlyn a legjobb barátnőm. Nem akarom elveszíteni.-sóhajtottam.
- Ha ő tényleg a legjobb barátnőd, akkor nem fogod elveszíteni. Melletted fog állni mindenben.-mosolygott.- És persze a titkot is megfogja tartani.
- Ha te mondod.-nevettem.

Még egy ideig beszélgettünk mamával, megbeszéltük hogy bárhogy is döntök majd 2 év múlva ő ugyanannyira fog szeretni mint most. Meg azt is megbeszéltük hogy a születésnapom után, egy kicsit jobban befog avatni a királynőji teendőkbe, ami nekem csak jó mert így több időt tölthetek a nagymamámmal.

Olyan 6 óra fele indultunk haza. Apa nagyon boldog volt hogy láthatta Liza nénit, mert egy jó ideje nem találkoztak. Anya Emilyvel beszélgetett a gyermekkoráról, meg a szerelemről is, hisz Emily végre elmondta anyának hogy kibe szerelmes.

Most 9 óra van. Itt ülök az ablakpárkányba, és a csillagokat nézem. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállam. Hátra fordultam és anyával találtam szembe magam.

- Szia!-köszöntem.
- Szia!-mosolygott rám, majd leült mellém és megsimogatta a hátam.- Hogy vagy?
- Mostmár sokkal jobban.-mosolyogtam rá, majd újra az eget kezdtem el kémlelni.
- Emlékszel..-kezdett bele anya, mire felé fordultam.- Mikor még csak 5 éves voltál, és ugyanitt ültünk?-kérdezte, mire bólintottam.- Ugyanígy az eget kémlelted és azt kérdezted tőlem, hogy miből van a Tejút. Vagy egyáltalán mi az.-nevetett fel anya, majd egy kósza tincset tűrt el az arcom elől.
- Jajj, ne.-nevettem.
- Mire én azt mondtam.-karolta át a vállam, hátha emlékszem mit mondott.
- A világ nagyrésze még felfedezetlen. Légy felfedező, és érd el az álmaidat!-válaszoltam.
- Pontosan.-puszilta meg az arcom.- Olyan kicsi voltál.
- Igen.-sóhajtottam.
- De mostmár felnőttél.-nézett rám.- És milyen gyönyőrű lettél.

Erre csak el mosolyogtam, majd anya vállára hajtottam a fejem.

- Ez a királyi élet nehezebb mint gondoltam.-sóhajtottam.- Meg a titkolózás..
- Tudtuk, hogy nem lesz könnyű.-simogatta a vállamat anya.- De legalább szereztél barátokat.
- Anya..-gondolkoztam el, mire anya rámnézett.- Zavarna ha elmondanám Katlynnek hogy hercegnő vagyok?
- Lány akiről mindig beszélsz?-kérdezett vissza.
- A legjobb barátnőm.-feleltem.
- Hát...-húzta el a száját.- Ha biztosra veszed hogy nem mondaná el senkinek...
- Akkor ez egy nem? Vagy igen?-kérdeztem.- Egy kicsit bele kavarodtam.-nevettem.
- Jólvan, csak ne mond el Apádnak, és senki másnak.-mosolygott rám.- De főleg apádnak ne!!
- Rendben.-nevettem.
- De mostmár menjünk aludni, jó?-állt fel mellőlem.
- Oké.-álltam fel én is, majd az ágyamhoz sétáltam, és lefeküdtem.
- Aludj jól!-adott egy puszit anya, majd lecsukta a lámpát és kiment.

Olyan volt az a puszi, mintha még mindig kislány lennék. Egy ideig még gondolkoztam hogy hogy is tudnám elmondani, úgy hogy ne haragudjon meg rám. A nagy gondolkodásom közepette elnyomott az álom...

Álarcos Hercegnő | ✓ Where stories live. Discover now