A preparátor - HAMAROSAN

[7.] Vacsora két főre

Tartottuk a felvett tempónkat így gyorsan és viszonylag csendesen magunk mögött hagytuk Mimzy birodalmát. Szokatlanul kellemes és csalogató volt az este, ideális arra, hogy egyet sétáljon szürkület után az ember, annak ellenére, hogy már pár hete hivatalosan is benne jártunk az idei télben. Sok kellemetlenséget okozott volna, ha túl sok réteg ruhát kellett volna magamra felhalmozni, ezért leírhatatlanul hálás voltam Rosie-nak, amiért kis időre magánál tartotta azokat a ruhadarabokat, amit napközben viseltem és a boltjában elegánsabb öltözetre váltottam át. Neki köszönhetően szabadon jelenhettem meg az utcán anélkül, hogy bármit magammal vagy magamon kellett volna cipelnem.

Egy olyan étteremre esett a választásom, ami három háztömbnyire volt található Mimzy Palotájától, így nem volt rá semmi szükség, hogy igénybe vegyük a helyi villamos közlekedést vagy hogy hívjunk egy fiákert. Bár nem futottunk volna ki az időből, ha tovább maradunk pár perccel, és valószínűleg bőven odaértünk volna még az étterembe a foglalásom időpontjára is, de nem fűlött hozzá túlságosan a fogam, hogy több időt fecséreljek el Mimzy bordélyában. Mi több, amilyen gyorsan csak lehetett ki akartam jutni onnan és magam mögött hagyni a bár fojtogató, cigaretta füsttől és alkoholtól bűzlő légkörét. És akkor még nem is beszéltem arról a szép számú férfiról, akik megkérdőjelezhető szándékkal, és kétes erkölcsiségről árulkodó pillantásokkal illették a klubban Charlotte-ot. Módfelett ingerültnek és feszültnek éreztem magam miattuk, mondhatni sikerült a viselkedésükkel kihozniuk a sodromból. Már úgyis túl sok kéjsóvár, ingyenélő ember figyelmét vontuk magunkra a nap folyamán, ezért nem állt szándékomban tovább mérgezni a lány szellemi tisztaságát egy ilyen szégyenteljes, mérgező környezetben. Elfojtottam magamban egy frusztrált állatias morgást annak az emléknek a hatására, mikor az a rendkívül akaratos fickó fel akarta kérni táncolni a partneremet.

Lopva Charlotte-ra pillantottam. Még mindig szorosan belém volt karolva. Meglepett, hogy izgatottnak tűnt annak ellenére is, hogy láthatóan problémás volt számára lépést tartania velem. Úgy tűnt elmerült olyan gondolatok között, melyek kiválóan elszórakoztatták.

A második háztömb sarkához érve lelassítottam és végre megtörtem a csendet.

- Valami baj van, kedvesem? - kérdeztem megpróbálva általános hangot megütni vele szemben.

- Nem igazán - felelte Charlotte őszintén rám mosolyogva. - Egyszerűen csak örülök annak, hogy ilyen gyorsan kijutottunk abból a bűnbarlangból. Eléggé fagyossá vált az ottani hangulat, nem gondolja?

Kíváncsian pislogtam. Milyen érdekfeszítő, mennyire egy rugóra járt az agyunk!

- A téged illető figyelemre gondolsz, amivel kitüntettek a férfiak, drága? - viccelődtem.

- Illene lemondanom önként amiért ennyire megalázó helyzetbe hoztam Önt a vállalhatatlan viselkedésemmel? - mondta bátortalanul, közben hirtelen elkapta a tekintetét.

Hangosan felnevettem. Ennek az áldott teremtésnek még mindig a hajba kapáson járt az esze! Meg sem fordult a fejében, hogy a puszta jelenléte elég volt ahhoz, hogy magára vonja az emberek éhes tekintetét! Az ártatlanság eme megnyilvánulását roppant bájosnak találtam. Egyáltalán nem volt tisztában azzal milyen hatással volt azokra, akik körülötte sertepertéltek. Véleményem szerint, a legjobb opció számára az volt, ha rájátszok arra, hogy figyelmen kívül hagyja a valós tényeket. Ha így könnyebben fel tudta dolgozni a történteket, nekem megfelelt.

- Természetesen, kis szívem - feleltem visszatartott lélegzettel. - Micsoda előadás! Az 1929-es tőzsde összeomlás óta nem szórakoztam ilyen jól - kacagtam fel ismét.