Az én rosszfiúm

#1

_________Wade__________

Vasárnap este van, a mai napra ismét kaptunk egy megbízást. Jelenleg este kilenc óra van, kevesebb, mint egy óra és ismételten bizonyítanunk kell. Ha hibázunk, annak súlyos következményei lehetnek, mint például az, hogy egy hosszú és fájdalmas halálban lesz részünk. Igen, a mostani megbízónk eléggé nagy hatalommal rendelkezik, bárki elvét egy tőle kapott munkát, nem láthatja ismét a felkelő nap sugarait.
Mivel én már mondhatni teljesen összekészültem, a papírokon kívül minden nálam volt. Ezeket kaptam még magamhoz: a térképet, a közeli biztonsági rendszer összes kamerájával feltüntetve, az elektromos vezetékek elvezetésével. Illetve a fő kapcsoló pontos helyével megjelölve. Egy fényképet, amin mi kis egyénünk vigyorog. Utolsónak pedig egy A/4-es lap kellet még az alap információkkal az áldozatról, Chase Middletonról.
Miután mindent összeszedtem egyenest a nappali felé vettem az irányt, hisz' tudtam, hogy a többiek ott lebzselnek a tévé előtt, mint mindig.
- Srácok! Most már elég a lustálkodásból. Munka van. - mondtam, miközben kikaptam Ryan kezéből a távkapcsolót és kikapcsoltam a zajládát.
- Ezt muszáj volt Wade? - kérdezte felháborodottan Ryan.
- Azt kell mondjam, igen. Hahó, ha ezt elrontjuk nem éljük meg a reggelt. - Emlékeztettem a fellázadt bandát.
- Mindenki tudja, hogy mi forog kockán Wade! De néha mi is megérdemlünk egy kis pihit. – Lázadt fel a csapat egyetlen lánya, Sam.
- Akkor miért nem vagy még kész? -Válaszoltam monoton hangon. – Ha pihenni akarsz azt majd megteheted a temetőben. Ilyen hozzáállással oda kerülünk mind. De sebaj, ha nem akartok élni tiltakozzatok, de engem ne húzzatok bele a halálba.
- Ne reagálj túl mindent hey. Tudtommal tízre ér oda a bárhoz Chase. Feltűnő lenne ha egyből rávetném magam. Szóval csak nyugodjál meg! Ha pedig megengeded „főnök” megyek készülni. – vágta hozzám dühödten a szőke hölgyemény.
- Haha. Nem volt vicces. De most erre nincs időnk! Később viszont ezt nem úszod meg szárazon Samatha! -ordítottam utána. -Ryan!
- Igen? -Kérdezte, miközben mocorogni kezdett.
- Itt van a térképen a bárhoz közeli összes kamera pontos helye megjelölve, ezeket mind irtsd ki. Egyetlen egyet se hagyj ki, világos?! -Mondtam miközben átnyújtottam neki az atlaszt.
- Igen. -Bólintott, és kapott is a laptopja után.
- Jack... -Folytattam volna a mondatom, de ő önkénytelenül közbe vágott. - El ne kezd. Tudom, mi a dolgom. Egy kis suhanc, mint te nem fogja megmondani mit csináljak. Ez alatt a három év alatt kiismerhettél volna már, vagy ennyire rossz felfogással rendelkezel?
- Megint kezditek? - Szólalt meg León.
- Ja, fejezzétek be. Te magad mondtad Wade, hogy élni akarsz.- Folytatta William.
- Én normálisan szóltam volna hozzá... de inkább halok meg Lloyd keze által, minthogy neki csicskázzak! - Válaszoltam magamat védve.
- Rangidősebb vagyok mint te, szóval, vagy azt teszed amit mondok, vagy megkóstolhatod a földet. -Mondta egyre agresszívebben.
- El ne ájulj miatta. -parodizáltam ki Jack szavait. – Az én csapatom, nem a tiéd,  ha nem tetszik távozhatsz!
- De nagy szád lett, Wade. Nem mintha megijednék tőled, de apádat nevét nézem csak. Ha már a fia lesz*rja más védje meg azt. -erre csak egy szemforgatás volt a válaszom. Sajnos igen, apám miatt van csak a csapatba. Én első perctől utáltam, és ez kölcsönös volt. Apám szervezte a csapatot, ő is tette bele. De persze én nem változtathatok rajta semmit, mert apám ezt látta jónak annak idején.
- Srácok! Elég! Menjünk inkább, idő van. – Szólt ránk William és León az ikerpárunk. –Szó nélkül felkaptam a hátizsákom és megindultam a garázsba.
- Jack! Jössz még ma? Vagy inkább tömöd az egód tovább? – Szólt oda neki Sam.
- Nem bízom magam ő rá. A végén még eléri, hogy kinyírjanak. -Válaszolt flegmán és ő is kiindult utánam.
A biztonság kedvéért három autóval mentünk, három két fős csoportban. Ryan és Jack mentek elöl, utánuk én és Sam, legvégül pedig William és León jöttek.
Megérkezésünk után azonnal munkához láttunk. Sam a bárba ment, hisz’ az Ő dolga kicsalni Chase-t a sikátorba, ahol pedig az est utolsó fényét látja majd.
Ryan és Jack elintézték, hogy senki ne láthasson és ne hallhasson semmit. Ryan kikapcsolta a kamerákat, Jack lezárta az utakat. Szerencsénkre épp karbantartás volt az utcába, így ezt ki is használtuk.
Végül pedig az ikerpárunk William és León helyezkedtek el. Az ő dolguk általában a takarítás, de amíg dolog van őrködnek. Vagy annak segítenek akinek éppen kell a fedősztori. Ezúttal Jacknek segített William, León pedig velem tartott.
Miután megbizonyosodtam, hogy mindenki a helyén elindultam én is a sajátomra Leónnal a nyomomban. A mi helyünk a sikátor volt. Ott kellet elvégeznünk a dolgunkat. Nem mondom, hogy a legjobb hely volt, mert bűzlött a hányástól és a húgytól, de a feladat a lényeg nem a közérzet.
Körülbelül 20 perc múlva meghallottuk Sam hangját, Chase-ével együtt. Aki nem volt éppen a legjózanabb.
- Gyere csak Chase, egy kicsit játszunk. -Mondta Sam mézes mázos-hangon, amin enyhén elmosolyodtam, mikor meghallottam. Mennyire hiszékenyek tudnak lenni az emberek.
- Rendben drága. - Hirtelen a falhoz nyomta Samet, a mozdulatnak köszönhetően pedig a hátha mögé tudtunk kerülni észrevétlenül.
- Chase Middleton ugyebár? -Szóltam higgadt hangon, a pisztolyom pedig a tarkójának nyomtam. -Semmi hirtelen mozdulat! Lassan megfordulsz és nem lesz „semmi baj". Csak beszélgetni szeretnénk veled.
- Nem látod, hogy éppen zavarsz kölyök? – vágta oda, miközben továbbra is háttal állt nekem. Szerencséjére csak azért nem puffantottam le, mert Sam még nem jött el mellőle. Mert maradnia kellett még a szerepében.
- Nem zavartam meg semmit, mert nem történt semmi. -Nyomtam teljes nyugalommal az ötven éves enyhén őszülő férfi tarkójához a pisztolyom ismét. -Még.
- Fogd meg magad te siheder és menj szépen haza. Te nem vagy erre a környékre való. – Ennél a mondatánál már megfordult és szemembe nézett. - Te azt honnan tudod? -Ironizáltam. -Igaz, fiatal vagyok. De olyat tudok veled tenni, amit sosem bánok meg. Nem tudom mennyire rémlik Roy Lloyd neve.
- Azt se tudom kiről beszélsz... - Látszott a szemében a hirtelen fellángoló félelem.
- Pedig ő tudja, hogy ki vagy és ahogyan értesültem, van egy kisebb-nagyobb nézet eltérésetek. - Hirtelen hátrálni kezdett. - Ha még egy lépést teszel, nagyobb kínnal teli halálban lesz részed, azt garantálom. – A lánynak van hozzá nagyobb köze, Ő tette! Én ebben az esetben ártatlan vagyok. -Próbált védekezni, de Sam időközben Leónnal félre állt.
- Én nehezen tehettem volna. -Nevetett. -Én is egy vagyok azok közül akik ma az utolsó csepp véred is kiontják belőled. -vágta oda mosolyogva.
-Te kisálszent k*rva! -Hirtelen indult volna meg Sam felé, de reflexből León lábon lőtte. A mi kis egyénünk pedig térde rogyott. -Róla a szemed is leveszed!  Azt az utasítást kaptuk, hogy meg kell ölnünk téged, amiért megloptad Lloyd urat, és nem mellesleg a párját is elszeretted tőle. Amit meg is fogunk tenni.
- Valahogy nem tehetem jóvá? - Reménnyel teli szemében láttam továbbra is a félelmet.
- Nem. Csakis a véreddel. - Válaszoltam könyörtelen hangon. Lassan felé emeltem a fegyver csövét, s ujjamat a ravaszra helyeztem. - Kérem ne... -Nyögte ki utolsó szavait.
- Én is kértem sok mindent, de nem mindenki kaphatja meg amit szeretne. Én most szívesen lennék Hawaiin. -Közben teljes nyugalommal még egy golyót kapott, ezúttal karjába. Fájdalommal teli arccal kapott karjához. – Kérem... engedjen el. Ígérem mindent vissza adok Lloyd-nak.
- Hát ez a harc már vesztes félben van számodra. – Lőttem egy újabbat.  Ezúttal a vállába. – Gondoltál volna hamarabb ezekre a dolgokra, mielőtt belevágsz az egyik legpénzesebb drogkereskedő meglopásába. – Rántottam egyet a vállamon és lőttem még egyet. A hangtompítónak köszönhetően nem volt halható messzebb. – Muszáj fizetned, nem elég itt a pénz, drogok, az élet az ár. – Szemébe néztem és Leónnal egyszerre, jelzésre fejbelőttük.
Samre pillantottam, ki megriadva nézte a földönfekvő embert, s León karját szorongatta. De nem lehettünk így sokáig, mert takarítani kellet. Sam kiszaladt a sikátorból és szólt a fiúknak, hogy jöjjenek. Chase körülbelül volt vagy 100 kg, szóval elkellet Leónnak és Williamnak a segítség.
Jack közelebb állt az autóval a sikátorhoz, hogy kényelmesen tudjunk mozogni. Miközben vittük Leónnal ki a testet, egy sikításra lettünk figyelmesek. Hirtelen bevágtuk az autó hátuljába a holtat, Jack pedig elrohant megnézni, hogy mi történt.
Lebuktunk volna?!