Történetek a Roxfortból

még visszafordulhatsz

A lepukkadt környék, ahová a vézna fiú érkezett, erős kontraszt volt a gazdag házakhoz képest, ahonnan egy pillanattal azelőtt eltűnt. Sietős léptekkel indult el az üres telekre, nem is nézett körbe, hogy valaki figyeli-e. Nem tulajdonított különösebb jelentőséget a környezetének, szinte még a csontig hatoló hideget sem érzékelte. Már meglátta a kidőlt kerítést, amikor egy sötét alak rajzolódott ki előtte. Megpróbálta kikerülni, és megszaporázta lépteit, de a különös lény újra és újra az útjába állt.

– Mit akarsz? – kérdezte végül, amikor már az elgazosodott talajon álltak, mert már nem volt értelme menekülnie.

– Kérlek ne tedd ezt! – szólalt meg az alak. A hangja talán mély volt, és jéghideg, de nem embertől származott. Az élőlények szívéig hatolt, jeges űrt hagyva, most mégis kihallatszott belőle az aggodalom, ha csak egy pillanatig is. Nem is lehetett biztos benne, hogy hallotta.

– Ne kérj tőlem ilyet, be kell fejeznem, amit elkezdtem. – A fiúból épp olyan hűvösség áradt, mint a másikból.

– Hát ennyire rossz lenne, ha velem maradnál?

– Még nem lehet. Most pedig menj, dolgom van – mondta határozottan, és egy gyönyörű aranypohárkát vett elő, majd a földre helyezte.

– Pontosan tudom, mit tervezel. Pedig kedves nő volt, még maradt volna pár éve, aztán a szíve miatt ragadtam volna el, de most kellett érte mennem – suttogta a lény, egy pillanattal később pedig már nála volt a pohárka. – Van ízlésed, meg kell hagyni.

– Kit érdekel az a nő, ha ilyen értékei vannak? – sóhajtott bosszúsan a srác. – Add ide!

– Téged nagyon is érdekel, hiszen az ő halála elég értékes a te életedért, különben most nem a szertartásra készülnél.

A fiú, aki eddig a földet bámulta, most felnézett. Egy pillanatra vörös fény villant a szemében, ahogy az alak arcára pillantott. Nem is az arcára, hiszen az nem volt neki. Csuklya takarta, de alatta is csak sötétség látszott, vagy ezer idegen tekintete, nem lehetett megállapítani. Az ő fekete árnyéka mellett az éjszaka rengeteg színben pompázott. Ilyen sötétséget sehol máshol nem látni. A fiú közelebb hajolt, de mikor megérintették egymást, az több volt, mint egy csók. A halált talán nem is lehetett megérinteni, de Tom Denemben méltó társat talált magának. A fiatal mágus viszont csak egy röpke pillanatig tartotta fent a kapcsolatot, amíg visszavette a pohárkát, amit nem rég megszerzett az ártatlan öreg hölgytől.

– Ez volt az utolsó figyelmeztetésem – hallatszott megint a jeges hang, de most inkább harag szólt belőle.

– Értettem, de nem érdekel, tudom, mit akarok – válaszolt Denem. – Akkor ez volt az utolsó találkozásunk?

– Oh, nem. Én látom az utadat, és hidd el, hogy ott leszek. Ott leszek, amikor egyre feljebb törsz, ott leszek minden egyes kegyetlen tettednél, ott leszek a hatalmad csúcsán, aztán ott leszek a bukásodnál is. És akkor az enyém leszel, és már soha nem szabadulsz.

A fiú megpróbált odakapni, de már semmi nem volt ott. Egyedül maradt a sötétben a lelke széthulló darabkáival.