𝐏𝐨𝐤𝐞𝐦𝐛𝐞𝐫 𝐇𝐮𝐠𝐚 (Javítás Alatt)

5 évvel később |25|

~5 évvel később~

-Hahaaaa! Nyertem! Lúzer vagy!-dobtam nevetve a kártya pakli tetejére a kezemben lévő utolsó kék ötöst.

-Azért ennyire nem kell örülni!-fintorgott mosolyogva Barnes.

-Kimegyek hozok egy szendvicset. Te is kérsz?-álltam fel a kanapéról.

-Kösz nem!-elfeküdt az említett tárgyon és bekapcsolta a TV-t.

A konyhába vezető úton el kellett mennem Nat' mellett is, aki éppen a többiekkel –azaz a hologrammokkal– társalgott. Ő teljesen magába fordulva nyammogott a mogyoró vajas szendvicsén.

-Hali!-intettem, ahogy én is bekerültem a képbe.

-Hello!

-Megkaphatom?-biccentettem kiskutya szemekkel a szendvicse másik fele felé.

-Persze!-bólintott Fekete Özvegy és felállt a székéről-Carol, jövő hónapban is látunk?-rátámaszkodott az asztalra és úgy nézte tovább a kék fényű embereket.

-Elvileg nem.-felelte a rövid hajú nő.

-Miért? Megint fodrászhoz mész?-szólt be neki Mordály –ja igen, időközben megtanultam a nevét–.

-Na, ide figyelj, Plüssmaci! Ami a Földön megtörténik az mindenhol máshol is így van. Óriási helyeket kell lefednem!-vágott vissza.

-Igazad van... Bocs!

-Az is lehet, hogy egy ideig nem találkozunk.-fordult vissza felénk Marvel Kapitány.

-Ezt a csatornát bármikor eléritek, ha valami van csak szóljatok!-mondta Nat'.

-Igen, egy kicsit már uncsizunk.-dőltem neki én is az asztalnak kezemben a szendviccsel.

-Rendben!-bólintottak a többiek és megszakították a kapcsolatot, kivéve a Vashazafit.

Az Özvegy visszaereszkedett a székébe abban a hitben, hogy már nincs itt senki.

-Te hol vagy?-kérdeztem a férfit, mire Natasha egyből felkapta a fejét.

-Mexikóban... Találtunk egy szobát tele halottakkal.-fonta össze karjait mellkasa előtt-Kartell tagok voltak. Semmi esélyük nem volt a védekezésre.

-Biztos valami banda volt.-vonta meg a vállát Natasha és a lábát az asztalra helyezte.

-Ezer százalék, hogy Barton tette. Amit már évek óta művel... Látnotok kellett volna... Őszintén szólva... Nem is igazán áll szándékomban megtalálni...-vakarta meg a tarkóját.

-Derítsd ki hova megy, kérlek!-remegett meg az Özvegy hangja.

-Nat'...-fordultam felé szomorúan.

-Kérlek!-vágta rá.

-Rendben!-bólintott a Vashazafi és ő is megszakította a kapcsolatot.

Fekete Özvegy az asztalra borult arcát a tenyereibe temetve.

-Sajnálom!-suttogtam letörten, de ekkor megszólalt Rogers és ugyanabban a pillanatban megjelent mögöttem Buck is.

-Mondanám, hogy főzök vacsorát, de már így is épp eléggé le vagy törve.-mosolygott Amerika Kapitány.

-Steve!-sétált oda hozzá szélesen vigyorogva Barnes és kezet ráztak.

-Na mi van, összegyűlt otthon a szennyes?-kérdeztem cinikusan somolyogva.

-Csak a barátaimhoz jöttem.-rántotta meg a vállát.

-Mint láthatod a barátaid megvannak.-sóhajtotta Natasha.

-Láttam egy csapat bálnát.

-A folyóban?

-Tisztább a víz.

-Rogers, megdoblak, ha most azzal jössz, hogy nézzük a jó oldalát... Ennek nincs jó oldala...-suttogtam ridegen és az utolsó falat szendvicset is bekaptam.

Megjegyzés: Köszönöm, hogy elolvastad, visszajelzést szívesen fogadok! Remélem tetszett! Bocsánat a helyesírási hibákért.
Nagyon hamar összegyűlt a megtekintés és a vote-ok száma is aminek nagyon örülök és tényleg jól esik. (A kövi rész is ugyanannyi 70 megtekintés és 20 vote múlva jön!)
Köszönöm a 8000 megtekintést! A kezdetek kezdetén erről még álmodni sem mertem!❤️🤧

2020.06.26.
492 words.