Relationship with my psychologist II Taekook

1.

Egy újabb ugyanolyan nap. Fárasztó reggel, sok kávé majd boldog maszkot húzva arcomra elindulok a suliba. A mai nap se más. Az elmúlt 3 év reggele se telt máshogy. A legfurább, hogy egyáltalán nem unom, ez a meleg és sötét dunyha kellemes érzést ad. Ide el tudok menekülni a gondok elől. Szeretem az én kis dunyhámat.

A csengő megszólal. Ebédszünet következik amit már olyan régóta várok hisz majd' kiszabad a gyomrom. Gyorsan összepakolom a cuccomat, felkapom a vállamra a táskámat és már az ebédlőbe is viharzom. Utam viszont nem bizonyul olyan gyorsnak, mint reméltem. Nagy siettségembe éreztem, hogy valaki nekiütközik a mellkhasomnak és feneke hangosan érinti a padlót. A körülöttünk lévők persze ezen jót szórakoznak és kuncogva folytatják útjukat. Én amint magamhoztérek lepillantok a földre. Jimint pillantom meg ahogy kezein támaszkodik és keservesen néz rám. 

- Ne haragudj, nem láttalak. - Mondom, majd a kezemet nyújtom és segítek neki felállni. - Nagyon megütötted magad ? 

- Dehogyis, éppen csak lepuffantam. Bár a csuklóm kicsit fáj. - Dörzsölgeti az említett testrészt. - Majd helyrejövök. - Küld felém egy kedves mosolyt.

Bólintok egyet miszerint tudomásul vettem és folytatom utamat az ebédlőbe. Innentől kezdve senki nem állít meg, találok is magamnak egy helyet, leülök és kipakolom a táskámból a sok finomságot. Anya csinálja a legfinomabb szendvicseket, még valahogy a gyors rizs is finomabb nála. Általában bendo boxba csomagolja az ételem, mellé zöldség, gyümölcsök. Ma is a kis dobozomba hoztam a rízst, szendvicset, brokkolit és egyéb finomságot. Gyorsan kikapom az evőpálcikám és bele is vágok az evésbe.

Miközben a falatokat rágom körbe-körbe nézek az ebédlőbe. Egyre több ember érkezik és foglalják el helyüket. Én egy kétszemélyes asztalhoz ültem -ami akár lehet négyszemélyes is ha valaki nagyon akarja- így nem foglalok sok helyet. Úgyis egyedül szoktam enni és mellém amúgy se szeret ülni senki. Ez viszont azonnal megváltozik; egy fekete póló takarja el a "kilátást". A személyre pillantok és az előbb sikeresen elgázolt Jimint veszem észre.

- Leülhetek ? - Kérdezi mosolygósan mire bólintok egyet és azonnal helyet is foglal. - De finom illata van, ez tonhalas szendvics ? 

- Igen. - Válaszolom röviden. - Szívesen adok neked az egyikből. - Húzok halvány mosolyt ajkaim szélére.

- Nem, köszi. - Finoman megrázza a fejét. - Én hoztam a pultról, most szerencsére finomnak tűnik minden. Amúgy jó étvágyat.

Egy biccentéssel jelzem, hogy viszont kívánom neki is és ő is falatozni kezd. Nem beszélünk, viszont sokszor rám pillant és elmosolyodik; ezt én is viszonzom. Így telik el az ebédszünet és mire észbekapok már a vizemet kortyolgatom. Miután felfrissültem a táskámba kezdek kutakodni:

- Kérsz rágót ? - Veszem ki az említett tárgyat mire Jimin bólint egyet. Odanyújtok neki egyet majd én is bekapok egyet. 

- Köszönöm szépen. - Mosolyog rám újból. Megrázom a fejem miszerint ez semmiség és elkezdek visszapakolni a táskámba. - Hány órád van még ? 

- Már csak egy, matek. - Mondom miközben felállok és vállamra csapom a táskát. - És neked ? 

-  Nekem még kettő. - Sóhajt egy mélyet. - Melyik busszal mész haza ? 

- A félnégyessel. - Válaszolom egyhangúan, gondolom együtt akar hazamenni velem.

- Oh, akkor ma nem tudunk együtt menni. - Ahogy sejtettem. - Mindegy, majd máskor. 

Bólintok egyet majd a terem felé veszem az irányt, körülbelül két szabad percem van még. Éppen csengőre esek be és már a helyemre is ülök. Lassan az osztály többi része is megérkezik és szorosan mögöttük a tanár. Ám itt nem áll meg a sor; az osztályfőnököm zárja be a "kört". Az osztály -és beleértve engem is zavarodottan néz, de nincs sok időnk gondolkodni, hisz a tanár már bele is kezd a beszédve.

- Sziasztok gyerekek. - Köszönöm mosolyogva mire viszonozzuk ezt. - Hamarosan megérkezik a másik osztály is, akkor majd elkezdem a mondandóm. - Ahogy ez elhagyja a száját belép az első ember az osztályból, majd megpillantom Jimint is. Hatalmas mosoly ül az arcára és azonnal leül mellém. - Szuper, mindenki itt van. Egy közlendőm van az osztállyal, de majd hétfőn a hangosbemondóba is hallani fogjátok, csak mivel nekem ezzel az osztállyal lenne órám és ti meg itt vagytok; ti előbb tudjátok meg. - Izgatottan összecsapja a tenyerét.

Éppen belekezd egy kicsit a mesélésbe mikor egy középkorú férfi lép be az ajtón és az összes tekintet ráirányul. Magas, göndör enyhén hosszú barna haja van és egy fehér inget visel a fekete nadrágjába tűrve, ezt egy övvel dísziti. Tömény parfümje azonnal elárasztja a termet, bár kellemes illata van, nekem nincs ellenemre.

- Itt is van az emlegetett személy. - Mondja határozottan az osztályfőnök. - Kérlek gyerekek köszöntsétek Kim Taehyung, pszicghológus urat. 

- Elnézést a késésért, kicsit eltévedtem. - Mély hangjától a hideg végigfut a hátamon. - Sziasztok gyerekek. - Mosolyog kedvesen felénk.

Köszönünk neki és a tanárnő folytatja is a mondandóját. Az igazgatóság valamiért megszavazott egy iskolapszichológust, mivel fontos az itteni gyerekek mentális egészsége. Ez teljesen ingyen lesz itt az iskolában, viszont ha úgy ítéli akkor további segítségre van szükség és vagy magához küld vagy máshoz.

- Szeretne még valamit mondani Mr. Kim ? - Fordul felé mindkét tanárnő hatalmas mosollyal.

- Ha nem lenne nagy gond szeretnék minden gyerekkel egy-két szót váltani négyszemközt. Csak hogy felmérjem a jelenlegi helyzetet. - Küld egy kellemes mosolyt a tanárok, majd utána felénk.

- Persze, a másik osztálynak úgyis van még órája, amennyire időre szüksége van. - Mondja a matek tanárnő. - Mi addig itt leszünk és tanítunk tovább.

Elkezdett a hívogatás és egyben a matek óra is. Ugyanúgy telik ahogy addig szokott, annyi különbséggel, hogy néha kisétál egy-egy ember. Nem tudom pontosan milyen sorrendbe haladunk, Mr. Kim teljesen véletlenszerűen válogat. Viszont a figyelmemet kis ujjak zavarják meg ahogy a hajamba ragadnak. 

- Mit csinálsz ? - Súgom oda padtársamnak ahogy középhosszú barna tincseimből próbálja kiszedni kis ujjait. 

- Csak annyira szeretem a hajad, olyan egészséges. - Mondja ahogy kikapja ujjait. - Viszont ma nem, mi történik veled ? - Suttogja, de ki tudom venni az aggodalmat a hangjából.

- Ma nem fésülködtem, ennyi az egész. Siettem reggel. - Megvonom a vállamat. 

Nem kell neked tudni az igazat...

👒 2020.07.02