◾Szituációk anime fiúkkal.◾
◾Pár részben spoiler is előfordulhat, ha még nem láttad az adott animet, de előre jelezni fogom◾
◾A mi világunkban történnek a szituációk, azaz rendes emberi világban.◾
◾Csak az általam látott animekből lesznek fiúk a rés...
▪️▪️▪️ Csak Oikawat és Sakusat több, mint KÉT órán keresztül írtam, mert a laptopom megbolondult és nagyon, de nagyon lassú lett. Sírni tudtam volna, annyira ideges voltam :) De a lényeg, hogy helyrehoztam a dolgokat és utána már jó volt. ▪️▪️▪️
Oikawa
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oikawanak két hetes nyári edzőtábora volt, és nem igen tudtátok tartani a kapcsolatot ezalatt, ugyanis barátod mindennap kimerült volt és alig volt ideje a telefonjára nézni. Hiányzott neked, és neki is hiányoztál, azonban kikellet bírnotok ezt a kettő hetet. Nem zaklattad őt, hiszen tudtad, hogy nem ér rá arra, hogy veled beszéljen a nap minden percében, hiszen nem ezért ment el. Azonban hiányzott az ölelése, az érintése, és az, hogy veled legyen. A két hét lassan ment el, és aznap, amikor Oikawaék hazajöttek, te kimentél elé, a sulihoz. Már kezdett esteledni, de mindenképpen köszönteni szeretted volna őt, és magadhoz ölelni. Még az ufós pulcsiban is képes voltál kijönni, amit tőle kaptál tavaly születésnapodra. Aztán, hét óra után végre begurult a busz, amin barátod és a csapattársai utaztak. Te ott álltál a szülők mellett, amikor elkezdtek leszállni a fiúk a buszról. Hamar meg is pillantottad barátodat, aki álmos tekintettel és kócos hajjal szállt le, majd ment a busz csomagtartójához. Ott Iwaizumi kiadta neki az utazótáskáját, ő pedig fáradt tekintettel nézett a szülők irányába, ahol megpillantott téged. Amint realizálta, hogy te vagy ott, ledobta az utazótáskáját, és sprintelni kezdett feléd. Még eléd sem ért, de már nyújtotta a kezét, és amint elért téged, rögtön felkapott és olyan szorosan fogott magához, amennyire csak tudott. Szinte megfojtott a szorításával, de nem tudott téged érdekelni. Végre a karjaid között tudhattad őt, és érezhetted az illatát. Annyira fájt már a hiánya, hogy érezted szemeid könnyesek lesznek. Lábaidat Oikawa dereka köré kulcsoltad, ő pedig még mindig magához szorított.
- Annyira, de annyira hiányoztál! - szólt fájó hangon barátod.
- Te is nekem! Olyan rossz volt! - kapaszkodtál görcsösen a fiúba.
Oikawa finoman elhajolt tőled, majd arcodat kezdte el kémlelni. Ajkai megremegtek, és abban a minutumban közelebb hajolt, majd egy csókot adott ajkaidra. Te viszonoztad édes csókját, ő pedig újra és újra megcsókolt téged. A csókja után puszikkal halmozta el arcodat, és nem érdekelte, hogy a többiek mit gondolnak rólatok. És az volt a helyzet, hogy téged se. Végtelenül hiányzott neked, és hatalmas kő esett le a szívedről, amiért ismét láthattad.
- Menjünk haza, had pótoljam be veled ezt a kimaradt két hetet - szólt sebezhetően, és láttad rajta, hogy mennyire megviselte őt a hiányod.
