BATTEMENT DE COEUR - SZÍVDOBBANÁS

I. // 1

egy évvel ezelőtt
____________________

Brittany

Óriási viharral kezdődött a Tragédia napja Portland városában.

Egy olyasféle viharral, aminek nem szabadna megtörténnie májusban. Az orgonafáról leseperte a szél a virágokat, az ég csodálatos világoskékből depresszív szürkébe csapott át. Már csak az eső hiányzott, meg a villámlás, amik a délelőtti órákban még épphogy elmaradtak. Újra előkerültek ezen a baljós reggelen a téli kabátok, sőt néhányan még sálat is tekertek a nyakuk köré gyorsan indulás előtt, ahogyan felhörpintették csésze feketéjüket.

A Marshall Gimnáziumban is újra indult a fűtésrendszer. Brittany DeLay egyből elfoglalta helyét a radiátor mellett, miközben ledobta magáról hófehér szövetkabátját. Ez volt az utolsó órája. Történelem. Az egyik óra a sok közül, amit nem szeret, ugyanis olyan emberek vesznek rajta részt, akikkel nem szeret cseverészni. Ha nagyon pontosak akarunk lenni, igazából ez a lány senkivel nem szeret cseverészni, de általában ezt igen jól titkolja. Helyette azt mutatja, hogy egész egyszerűen imád cseverészni – mások szemében ő maga a szórakozás. Ha létezik az iskolában láthatatlan ranglista, legfelül csücsül a trónján, mint királynő – bár igaz, ő maga sem tudja, hogyan került oda. Talán az apja és az anyja miatt, akik nélkül valószínűleg összedőlt már ez a nyamvadt középiskola. Nem éppen osztálypénz szintű pénzmennyiséget pakolnak ebbe az omladozó épületbe, maradjunk ennyiben.

Brittany hozzányomta a radiátorhoz átfagyott ujjait, és csak akkor kapta el őket onnan, amikor már égni kezdett a bőre – rettenetesen fázós, nem bírja a hideget. Azon gondolkozott, hogy mégis mi baj lehet a világgal, ami miatt májusban úgy döntött, hogy vacogásra készteti a népet, és vajon miféle anomália történhetett a levegőben, amiért így lehűlt. Csak épphogy felfutott a gimnázium udvarán, miután kiszállt a kocsiból, de pufók arcát úgy kicsípte a hideg szél, hogy hasonló árnyalatban pompázott, mint eperszínű tincsei.

Elmélkedését Lucas Cambridge vehemens érkezése zavarta meg. A fiú dühösen ült le a helyére a középső padsor középső oszlopába, maga mellé dobta edzőtáskáját és kihámozta magát a hátizsákjából is, hogy elővegye gyűrött tankönyveit. Valószínűleg csak Brittany vette észre zaklatottságát, mert Lucas egyből szóba elegyedett a barátaival, mintha kicsit sem lenne halál dühös. Biztosan történt valami otthon, legalábbis ezt gondolta Brittany, hiszen pontosan tudta, mennyire kiborítóak a fiú szülei. Két évig jártak együtt, még kilencedik elején jöttek össze és hamar álompárrá váltak a középiskola falain belül. Brittany ellenállhatatlan szépsége tökéletesen kiegészítette Lucas szemrevalóságát. Az utóbbi szíveket hódított mélykék íriszeivel, szőke göndörségével és kemény hasizmával, aztán pedig szíveket tört össze azon a napon, amikor mindezt Brittanynak adta. A kapcsolatot ő rontotta el azzal, hogy megcsalta egykori barátnőjét.

Igaz, Brittany próbálja Lucast látványosan utálni, de még mindig hiányzik neki. Magának sem vallaná be, de sosem múló érzelmeket táplál első és egyetlen barátja felé.

– Hali, leülhetek gyorsan ide, hogy a radiátor közelébe legyek? – hallotta a kérdést Brittany, ahogyan annak tulajdonosa gyorsan levágódott mellé. Noel volt az, egy osztálytársa. Összeborzongott a hidegtől, amit a fiú hozott magával, hozzáérintette kezét a radiátorhoz és addig tartotta rajta, amíg újra fel nem forrósodtak a tenyere. – Piszok hideg van kint. Egy normális cigarettát nem lehet elszívni nyugodtan. Hol vannak a májusi színek? Hát már tényleg!

– Biztos magadba szívtad, Szivárványkám – egy igen bunkó és homofób srác válaszolt Noel költői kérdéseire.

Gary valahogy túlságosan konzervatív volt ahhoz, hogy elfogadja a melegséget, de elég liberális ahhoz, hogy kipróbáljon minden létező szintetikus drogot anélkül, hogy a szülei tudnának róla.