Haikyuu!! with you [Haikyuu!! Oneshots]

Ushijima × reader

Elhoztam a részt Vanadyn kérésére! Remélem tetszeni fog!

...

Virág fesztivál

- Ennyi lenne a kérésem. - fejezte be mondandóját az osztályfőnök.
- Szóval had összegezzem magamban. A barack virág kosarakat tegyem a fehér asztalokra, a krizantém csokrokat hármasával a virág kapuhoz és a margarétákból egyet-egyet a fény füzérek töveihez.
- Pontosan. És el ne felejtsd a-
- A kertész klubtól délután négyig tudom elkérni őket. - fejeztem be a tanár mondatát mosolyogva.
Enyhén meglepődött pontosságom hallatán, majd ő is szelíden elmosolyodott és intett, jelezvén, hogy hazaindultatok. Sietve összeszedtem a könyveim és így is tettem.

Hazafelé menet az idő csak egy picivel hűlt le, a még így is kellemes hőmérsékletet még jobbá tette a langyos szellő. Mélyen beszívtam a sok virág kavargó illatát, ez fokozta bennem kavargó izgalmat a fesztivál iránt.
- Már csak pár nap és itt van... - suttogtam az eget bámulva.
Ez az alkalom mindig is fontos szerepet játszott az életemben. Pont ezen a tavasz végi napon derült ki, hogy anya hazajöhet a kórházból. Épp lemenőben volt a Nap, mikor kaptam a hívást a doktortól miszerint anya sikeresen felgyógyult és a kezelések is véget érnek. Az volt életem egyik legszebb napja.

A jó emlékekre mindig érdemes visszagondolni...de egyben odafigyelni az útra sem árt. Ugyanis gondolataimból egy előttem álló magas alak zökkentett ki. Rémülten néztem fel rá, de nyomban megnyugodtam, mikor láttam, hogy Ushijima áll előttem.
- Oh gomene, Wakatoshi-kun. - hátráltam meg.
Válaszképp csak megrázta fejét, tudatva hogy semmi gond.
- Te hogy hogy erre? Most lett vége az edzésnek?
- Ma nem volt edzés. - szólt mély határozott hangján. - Csak a virágokat néztem.
- A...virágokat? - lepődtem meg.
Furcsa pont a magas és erős röplabda játékos fiúról hallani a virágok iránti érdekeltségét.
- Te is szereted őket? - enyhült meg az arckifejezésem.
Erre bólintott.
- Nyugtató nézni, ahogy a szél fújja a szirmaikat. - mondta, miközben a kerítés melletti cserepes virágokat nézte.
- Egyetértek. És az illatuk is nagyon finom. - helyeseltem, majd lehajoltam és megszagoltam őket.
E mozdulat által Ushijima elé kerültem, és már az amúgy rövid szoknyám feljebb csúszott. Hamar észbe kaptam és visszaegyenesedtem enyhe pírral az arcomon, hisz tudtam, hogy valószínű vethetett egy pillantást ruhadarabom hosszára. Ez így is történt, mivel kifejezéstelen arca az enyémhez hasonló színbe váltott át.
- É-én azt hiszem most megyek. Szép délutánt, Wakatoshi-kun. - köszöntem el és sietősen tovább indultam.
- (Név)-san.
Erre megtorpantam és lassan visszanéztem.
- Te mész a fesztiválra?
- I-igen. Te is jössz?
- Nem tudom.
Az tekintete egyszerre volt összezavarodott és rémült. Mintha szívesen eljönne, de valami megakadályozná. És azt hiszem, tudom is hogy mi.
- Nos...a virágokat mindenki szereti és egy évben csak egy egyszer van ilyen. Érdemes nem kihagyni. - mosolyogtam rá. - Ezért senki nem fog lenézni.
Es fején is találtam a szöget. De már nem törődtem a reakciójával, csak tovább indultam.

A fesztivál előtti napok percek gyorsaságával teltek el és mire feleszméltem, már itt volt az ideje a feladatom elvégzésének.
- A krizantém hova is megy...? Oh igen, a kapuhoz. Aztán vannak a barack virágok, nem a szirmok...
- (Név)-san. - hallottam meg az ismerős hangot.
- Igen? - mondtam fel se nézve a papirokból amiket jegyzetként írtam.
- Nem bánnád, ha segítenék?
- Mármint?
- A díszítésben.
- Se- tessék? - lepődtem meg már nem első alkalommal.
Ez a fiú csupa meglepetéseket rejt.
- Tudom, hogy sok a teendőd, ezért szeretnék segíteni.
- Oh, nem muszáj, meg vagyok én egyedül is, tudod-
Mielőtt befejezhettem volna, Ushijima közelebb sétált és kezét az enyéimre helyezte. Elpirulva néztem, mennyi méret különbség van köztünk, ilyen közelségből pedig még inkább láthatóvá vált.
- Kérlek.
- R-rendben, ha ennyire szeretnéd.

A kertész klubosok már ott álltak, mikor odaértünk.
- Elnézést a késésért, jöttünk a virágokért.
- Semmi gond, látom segítséged is van.
- Oh, nos igen. Wakatoshi-kun igazan kedves volt, hogy felajánlotta.
- Tudod, Ushijima-san, ezzel nagy örömöt okozol (Név)-sannak. - kuncogott a lány, miközben az említett kezébe adott egy vödröt teli virágokkal.
- Hé! E-ezt meg honnan veszed?! - kiabáltam el magam vörös fejjel.
De a reakcióm egyértelműen elárulta az igazat, kedvelem Ushijimát, csak sose akartam hangoztatni.
Meglepő volt látni, hogy maga Wakatoshi is elmosolyodott ezen.

Az asztalok, állólámpások és fény füzérek elrendezése egy másik osztály feladata volt, a díszítést pedig egyedül én vállaltam el az osztályunkból. Utólag pedig a legjobb segítséget kaptam.
- Wakatoshi-kun, megtennéd hogy a kicsi kosarakat az asztalokra teszed?
Bólintott, majd így is tett.
A többi díszítőelem hamar felkerült, míg végül a egyetlen egy szál margaréta maradt.
- Ezzel mit kezdjünk? - mutattam felé.
A fiú elvette tőlem, majd óvatosan arcomhoz nyúlt és a hajamba tűzte.
- Ennek itt kell lennie. - jelentette ki.
- Kö-köszönöm. - dadogtam. - És a segítséget is.
- Nincs mit. - bólintott.
Alig volt időnk még kettesben, az emberek már el is kezdtek özönleni az immár tökéletes fesztivál helyszínre. A fényforrások felkapcsoltak, minden akárcsak egy álomban lett volna. Oldalra állna néztünk fel a rózsaszínes színben tündöklő égre, a háttérben pedig könnyű jazz szólt.
- Köszönöm a mai napot, Wakatoshi-kun. - mosolyogtam rá csillogó szemekkel. - Adtál egy újabb okot, amiért ez a legszebb napom az évben.
- Hogy érted? - nézett le rám érdeklődően.
- Veled tölthettem a fesztivált.
Válaszom hallatán meglepődött, majd ő is elmosolyodott és közelebb lépett hozzám.
Izmos karjait lassan és óvatosan körém vezette, en pedig szintén átölelve őt nyakába fúrtam boldogságtól kipirult arcomat.
- Szeretlek... (Név)-san. - suttogta.
- Én is téged. - válaszoltam.
És azt kívántam, bár soha ne lenne vége ennek a pillanatnak.

...

Sok időbe tartott az új rész, de itt van, meghoztam. Ebben kevesebb a humorosabb rész, és központi témának valamiért ezt gondoltam, magam elé képzelve Ushit egy kis virág füzérrel a fején ^^