Harcos Hercegnő

Kínvallatás

Lilith

-A barátnőmmel a palotában dolgozunk. Cselédek vagyunk fenség - a szavaimból csöpögött a gúny, de a király szerencsémre nem szólt rám.
A kedves mosolya végig kísért, és mintha kíváncsi lett volna a történetemre.

Ekkor éreztem meg a mellettem lévő fújtatását. A fiúra kaptam a szemem, akit mintha irritált volna a palota gondolata. Mellette Nora kíváncsi szemekkel figyelt.

-Ha ott dolgoztok, minden bizonnyal mesélhetnétek nekünk a hercegnőről - kezdte nyájasan a királynő. Valami azt sugallta hogy nem hiszi el, hogy tényleg igazat mondunk. Azt várta hogy lebukjunk, és kidobhasson minket. Bosszúra vágyott és megszégyenítésre.
Ezt megadhatom majd később.

-Melyik hercegnőről szeretne hallani? - köszörültem meg a torkomat. Csak tereltem a szót és bizonyítottam a tudásomat. Persze hogy mindent tudok a családomról.

-Természetesen arról akihez hozzámegy a herceg - sziszegte rám mintha csak egy féreggel beszélne.

Ginora rám pillantott, félve hogy kitörök vagy valami rosszat mondok.
Cassian idegesen dobolt a térdén, mintha mondani akart volna valamit, de nem merné. Ő is félhetett a királynőtől. Persze, szolgálóként biztos sok mindent megélt már...

-Kérlek, mesélj nekünk valamit róla - szólalt meg egy dallamos vékony hang a sarokból.
Cassian meglepetten kapta felé a fejét, mintha megakarná védeni tőlem Norát.
Valamiért ez felzaklatott. Az ahogy ránézett és ahogy óvta.
Nevetségesen éreztem magam emiatt, szóval eltereltem a szót.
Saját magamra.

-Igazán érdekes személy. Erős, lázadó alkat. Nem nőies és kecses, inkább csendes és veszélyes - mindig is szerettem így gondolni magamra.
Apám szerint felesleges megtanulnom az etikettet, a túlélés fontosabb ennél a bohóckodásnál. Ebben az egyben egyet értettünk.

-Valami pletykát mesélj róla! Tudni akarjuk milyen ember, miket tett. Mégse bízhatom rá egy idegenre az ország irányítását - a szívéhez kapott mintha csak az országára gondolna.
Az egész annyira mű volt hogy felfordult a gyomrom...

Cassian

Nem akartam megszólalni, mert féltem hogy rájönnnek ki vagyok. Igazán tetszett nekem a lány, a parázsló tekintetével és éles nyelvével. Nem akartam hogy hercegként gondoljon rám.

Legszívesebben megvédtem volna a királynőtől, de igazán jól boldogult. Ami kérdéseket vetett fel bennem. Ha ő egy szolgáló aki a palotában dogozik, sokkal nagyobb tisztelettel beszélne a királynővel, hiszen már megszokta volna a meghunyászkodást a nemesek előtt. Ezernyi kérdésem lett volna a lányhoz, de nem tehettem fel őket, mert megakartam tartani őt, ilyen nyíltnak és szabad szelleműnek.

Nem akartam hogy engem is arany ficsúrnak hívjon, most először kívántam azt, bárcsak szolgáló lennék én is. Előítéletesnek tűnt a nemesekkel szemben, nem tudom mi történhetett vele.

-Érdekes pletykát szeretne hallani őfensége? A hercegnő 15 éves volt amikor megalapította a saját testőrségét, olyan erős és független emberekből akik készek az életüket adni érte. A népe őt ismeri a legjobban a királyi családból, ugyanis szokása kijárni és megismerni őket. Érdekli őt az országa és a népe gondjai, annyira hogy szó nélkül képes elvenni egy ismeretlen herceget egy ismeretlen országból - Ginora kipirosodva ült miután egyhuzamban ledarálta amit mondani akart. Nagyon hevesen reagált, de amiket mondott még jobban megleptek. És Nora is így nézett rám. Belegondolni hogy rólam beszélt az ismeretlen herceg alatt még jobban meglepett. Bár a hercegnő szemszögéből biztos nagyon ijesztőnek tűnhet, hozzámenni egy idegenhez, majd elutazni az országába egyes egyedül. Kicsit megsajnáltam belegondolva a helyzetébe, azonban valahogy felháborított a gondolat, mintha csak a hercegnő szenvedne ebben a házasságban.