ғᴇʟʟ ɪɴ ʟᴏᴠᴇ ᴡɪᴛʜ ᴘᴀᴜʟ sᴛᴀɴʟᴇʏ/Befejezett/

42.Időtlen szerelem

Igazán vártam a Szenteste estéjét.Eléggé bevoltam sózva amit sajnos Paul-ról nem lehetett elmondani.Biztos voltam benne hogy a Szenteste délután lévő koncert miatt volt ideges.Próbáltam lenyugtatni úgy hogy hozzábújtam vagy csak szóltam neki pár kedves vagy néha nyálas szót.Szerettem és azért akartam mindenáron megnyugtatni.
-Paul könyörgöm drágám nyugodj meg.-bújtam a kanapén fekvő szerelmemhez úgy hogy a karja alá bújtam amit a mellkasán pihentetett.-Mert a végén gyomorfekélyed lesz amit szerintem nem szeretnél huszonhárom évesen.-próbáltam megnevettetni ami nem sikerűlt.
Közelebb hajoltam hozzá és csak akkor láttam hogy édesden alszik.
-Istenem de édes.-simítottam meg hibátlan arcát.
Az ujjam amelyikkel megsimítottam az arcát a szeme irányába simítottam.A legelső perctől elkápráztattak a csodás mélybarna szemei.Igazából az tetszett a szemeiben hogy az a külső sarkuk kissé lehajlik.
Az ujjam végighúztam az orrán majd a homlokát is megsimítottam.Nem akartam felkelteni de éppenséggel akaratlanúl is felkeltettem.
-Lara hát te?-dörzsölte meg a szemét.
-Baj ha hozzábujok a férjemhez?-kérdeztem és méginkább a mellkasához simúltam.
-Nem dehogyis.-simította meg a hátam.
-Mi az ami bánt édesem?-támaszkodtam felé.
-Csak az hogy mi lesz akkor ha megint baj lesz hogyha magadra hagylak?-kérdezte és a kezét az arcomra tette.Mindig meglepődtem azon hogy a kezei milyen puhák.Bár egy zenésznek eleve olyan puha.
-Nem tudom Paul.-mondtam keserűen és a homlokom az övének döntöttem.-De azt tudom hogyha nem mensz el akkor bizony bajban leszel Csillagszemű.-egyenesedtem ki és mivel a csípőjén ültem fel tudott ülni.
-Miből gondolod hogy bajban leszek hercegnőm?-kérdezte mikor felült és a kezeit a derekamra símította de az egyik keze a fenekemre csúszott.
-Onnan hogy lebukhatsz.-simítottam meg az arcát.
-Mármint abban az értelemben hogy kiderűl hogy van egy gyönyörű szép feleségem és két szintén csodaszép lányom?-kérdezte mosolyogva mire én is elmosolyodtam.
-Igen.-karoltam át a nyakát és a haját simogattam.-De most beszéljünk valami másról.
-Miből gondolod hogy nem volt már huszonhárom éves fejjel gyomorfekélyem?-azta kutyafáját ezt meg hogy hallotta meg.
-Hahh?-akadt fenn a szemem.-Te meg hogy a pikliben hallottad meg?-vontam kérdőre miközben mosolyogva nézett rám.-Hisz aludtál?
-Van még azért egy-két dolog amit nem tudsz rólam.-mondta majd az arcomhoz hajolt olyan közel hogy éreztem a forró lehelletét.-Szeretlek Lara.
-Én is szeretlek Paul.-simítottam meg az arcát.
Ismételten közel hajolt hozzám de akkor az orrát húzta végig az arcomon én pedig az orrom a hajába nyomtam és beszívtam a haja kellemes illatát.
Az ajkait az enyémre nyomta és pár pillanat alatt lázas ám lágy csókólózásban forrtunk össze.A csókja mindig lágy és kellemes nem követelőző hanem sóvárgó.
-Sajnos mennem kell.-vált el keserűen az ajkaimtól.
-Menj csak.-simítottam el az arcából egy tincset.-Ha akarod a mai este csak a kettőnké.
-Nem muszály.-ölelt magához.
-De igen.-suttogtam mire kérdőn nézett rám.-Lépjünk le és járjuk be a várost.
-Szenteste nagyon szép New York.-mosolyodott el.
-De most menj.-ugrottam fel.-Mert nincs kedvem Gene-hez estig.
-Szeretlek hercegnőm.-suttogta mire azonnal hozzá bújtam.
-Én is szeretlek hercegem.-suttogtam miközben szorosan öleltük egymást.
Nagynehezen elengedtem majd mikor lekapta a bőrkabátját lassan kilépett az ajtón.
Az irányt az lépcsők felé vettem éd lassan felmentem.Benyitottam a gyerekszobába ahol mind a két kis csöppség nyugodtan szendergett.
Lassan bezártam az ajtót és lementem a nappaliba.Felkaptam az újságot és megnéztem milyen film premierje várható.Mélyvörös...áh horror...semmi kedvem hozzá.Star Wars...űropera?Erről nem hallottam még.A címet elnézve ígéretes...egye fene belenézek.
Tágra nyílt szemekkel ültem a tv előtt mikor a film végetért.Sosem gondoltam volna hogy egy ilyen film ennyire érdekes is lehet.Meglehet hogy a világ egyik leghíresebb filmosorozata lesz belőle.Most úgy érzem magam mint egy kisgyerek aki kap egy olyan játékot amiről még nem is hallott.
Felálltam a kanapéról és a konyhába mentem.Ideje hozzá látnom a karácsonyi menühöz.A halat és az almás pitét kisütni,bekavarni a mézecskalácsot és azt is kisütni,megcsinálni a francia salátát és a fasirtot.

¤

Délután hullaként vágódtam le a kanapéra.A derekam és a lábam fájt a talptam meg sajgott.Nem értem miért kell ennyi minden.
Az ajtó lassan kinyílt de nem keltem fel.A lassú szabályos lépteket bárhonnan fel tudom ismerni.
Becsuktam a szemem majd mikor odaért a kanapéra támaszkodott és a nyakamat kezdte csókolgatni.A haja csiklandozta az arcom és orrom amin akaratlanúl is elnevettem magam.
-Paul.-nevettem el magam.-Azt hittem hívsz majd mielőtt jössz.
-Megakartalak lepni.-ült le a földre.-Akkor mehetünk?
-Persze.-mondtam mosolyogva.-Pamela-t felhívtad.
-Már itt is van.-jött be a nappaliba egy széles mosollyal.-Menjetek és érezzétek jól magatokat én majd vigyázok a két tökmagra.
-Rendben.-álltam fel.
Az ajtóhoz mentem és lekaptam a kabátomat.Míg mentünk a folyosón lassan begomboltam és a derakamnál megkötöttem.
Kézenfogva járkáltunk New York fényárban úszó utcáin.Karácsonykor mindig imádom ezt a várost.Mindennél szebbek ilyenkor az utcák.
-Nem fázol?-karolt át a vállamnál.
-Nem.-karoltam át a derekánál.-Milyen volt a koncert?
-Zajos sikere volt.-nézett rám vigyorogva amin mosolyogtam.
-Hát ez van ha rocker az ember.-mondtam mosolyogva.
Leültünk az egyik ott lévő padra és néztük a fényárban úszó utcát.Az ott lévő hatalmas fenyőfa csodásan beleillett a fényfüzérekkel teledíszített utcába.Mindig meglepődök azon hogy New York karácsonykor sokkal szebb mint az év többi részében.Bár az ünnep minden percében a szüleim fognak a fejemben járni.Mindig azon gondolkodok hogyha aznap nem megyek el Gene-el a stúdióba akkor lehet még most is élnének.
-Min gondolkodsz?-szakított ki Paul a gondolatmenetemből.
-Nem fontos.-ráztam meg a fejem.-Csak az ünnepeken és hogy mennyire boldog vagyok.
-Akárcsak én.-karolt át a vállamnál.-Most már minden meg van az életemben amire valaha is vágytam.
-És mik azok?-kérdeztem mosolyogva.
-Egy gyönyörű feleség,szerelem és gyerekek.-mondta amin csak mosolyogtam.-Azthiszem igen...most már mindenem meg van amire valaha vágytam.
-És a rock 'n roll?-fordúltam felé mosolyogva.
-Áhhhj...az már mellékes.-mondta.
Csak mosolyogva néztem rá majd a fejem a vállára hajtottam.A kezét a csípőmre símította ami akkor és ott nagyon jól esett.A kezét a derekamra símította mire felemeltem a fejem.De a tekintete olyan mintha azt hinné hogy most lát utoljára.Pedig nem most lát utoljára.Igaz holnap indulnak a turnéra de jó látni ezt a sóvárgást azokban a csodás barna iriszekben.
Lassan hajolni kezdett és addig meg sem állt míg el nem érte az ajkaimat.Viszonoztam a csókját ami mint mindig akkor is lágy és kellemes volt.
A karjaimat lassan a nyaka köré fontam és a kezemmel a haját simogattam.Nem csak nekem esett jól hogy simogathatom a hosszú,göndör fürtjeit hanem neki is.
-Szeretlek Lara és mindig szeretni foglak.-vállt el az ajkaimtól.-Történjék bármi akkor is szeretni foglak.
-Én is szeretlek Paul.-mondtam mosolyogva.-Legyen bármi akkor is melletted maradok.
Az utolsó szavaimon csak elmosolyodott majd a kezét az arcomra tette.Csak mosolyogva neki döntötte a homlokát az enyémnek.Csak néztem a még akkor is csodaszép barna szemeit.Nem törődtem semmivel csak vele.Nem számított semmi nekem csakis Ő.
-Gyere menjünk haza.-mosolyodott el majd lassan felállt.
Felhúzott és kézenfogva indultunk haza.Akkor már elég hideg volt aminek következtében eléggé reszkettem.Paul átkarolt amitől a testmelege engem is viszonylag felmelegített.Rámnézett mélybarna szemeivel aminek a tekintete már felmelegített.
Amint bementünk a lakásba felmentünk az emeletre.Benéztem a gyerekszobába ahol Pamela a fotelben aludt.Lassan bementem.Kerestem egy takarót és betakartam.Megsimogattam a homlokát és mosolyogva néztem rá.Mindig olyan volt nekem mintha a nővérem lett volna.
Megnéztem a kicsiket is.Nyugodtan aludtak amin újfent mosolyogtam.Lassú léptekkel mentem ki.Óvatosan bezártam az ajtót majd lassan bementem a hálóba.Mikor bementem csak akkor láttam hogy Paul már mélyen alszik.Elmosolyodtam majd amint felvettem a hálóingem bebújtam az ágyba.Félálomban voltam mikor észrevettem hogy felém fordúlt.Átkarolt és szorosan magához húzott.Abban a pillanatban úgy tűnt hogy az idő megállt és a világ sem létezett többé ahogy a benne lévő gondok sem.

THE END