Elmentek egy közeli fagyizóhoz, és vettek két gombóc pisztáciát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Marinette: Jaj, a francba már! Mindig fel tudom magam húzni Layla baromságain. Miért kell neki állandóan hazudgálni?!
Luka: Hát, nem mindenki születik olyannak, mint te.
Marinette: Ezt hogy érted?
Luka: A te lelked tiszta, mint egy hangjegy. Sosem tudnál ártani másoknak.
Marinette: Hát..lehet, hogy igazad van, de hogy fogom ezt elmondani anyáéknak?
Luka: Ne aggódj emiatt. Majd elmondod nekik. Biztos hisznek neked.
Marinette: Gondolod? -mondta egy kicsit szomorúan-
Luka: Nézd Marinette. Ők a szüleid. Nekik mindent elmondhatsz.
Marinette: Azt hiszem igazad van. Köszi Luka.
Luka: Nem akarsz átjönni hozzám, ha végeztünk a fagyizással? Anya úgy sincs otthon.
Marinette: Hát...jólvan. Anyáék úgy tudják, hogy iskolában vagyok, szóval semmi akadálya nincs.
Luka: Kérlek, mondd el mi történt. Tudom, hogy nem szeretnéd magadban tartani, hisz látom rajtad.
Marinette: Hát jó, legyen. Mi Alya-val mentünk suliba. Mikor odaértünk, láttuk, hogy Sabrina a lépcsőn sír, és kint volt az egész suli. Megkérdeztem mi a baj, és Layla le akart koptatni. Alya is megkérdezte, és Chloe elmondta, hogy eltörte a szemüvegét. Gondolom valami olyat csinálhatott, amit Chloe nem mondott neki, vagy csak nem akarta megtenni. Ezután kijött az igazgató, és Layla és Chloe azt kamuzta, hogy megvertük Sabrinát, ő meg persze nem mondta meg az igazat. Alya büntetésbe került, én meg ki lettem csapva.
Luka: Ez szörnyű.
Marinette: Tudom. Most hova menjek suliba?
Luka: Mondjuk tanulhatnál ott ahova én járok.
Marintte: Ó, köszi Luka. -majd leterítette a fiút-
Luka: Nincs mit Marinette.
Miután megették a fagyit, elindultak Luka háza felé.
Luka: Menj csak be, én addig hozok valamit inni.
Marinette leült az ágyra, és kinyitotta a táskáját, amiből Tikki röppent ki.
Tikki: Furcsa, hogy eddig még nem történt semmi katasztrófa.
Marinette: Hát, úgylátszik ezen a szép napon mindenki boldog.
Tikki: Helyes srác ez a Luka. Szerintem kedvel téged.
Marinette: Igen. De én még mindig Adrient szeretem, vagyis azthiszem.
Tikki: Hihi, te aztán kitartó vagy Marinette.-mondta a kwamikislány, és visszabújt relytekhelyére.
Luka: Itt vagyok. Kiderült, hogy nincs cukor, így nem tudtam limonádét csinálni.
Marinette: Ja, okés. -majd elnyúlt az ágyon-
Luka elővette a gitárját, és elkezdett zenélni. Marinette kishíján elaludt, mert barátja egy nyugodt dalt játszo. Amikor abbahagyta odafeküdt a lány mellé.
Marinette: Ahh..annyira szépen játszol.
Luka: Hát, van még mit tanulnom, de azért kösz.
Marinette elkezdett nyújtózkodni. Luka nevetett, majd megbökte a lány oldalát. Marinette összerezzent.
Marinette: Na! -és rugdosni kezdte a fiút-
Luka elkapta Marinete lábait, majd levette cipőjét.
Marinette: Hé! Engedj el, na! -és próbálta kiszabadítani lábait-
Luka erre csiklandozni kezdte Marinettet. Ő hangosan nevetett,és még mindig próbált kiszabadulni.
Luka: Na, most megkapod! -mondta sunyi vigyorral, majd ráugrott a lihegő lányra-
Marinette: Nehehehe! Mit követtem el? Nahahahahahaha! -nevetett sikongatva-
Ez így ment vagy 3 percig, aztán Luka elengedte Marinettet, aki kutyamódra lihegett. Miután kifújta magát, ő is ráugrott Luka-ra, majd csiklandozni kezdte a hónalját, és az oldalát.
