Egy Idol barátnője • JUNGKOOK (befejezett)

17. rész

*Jungkook*

- Jungkook kelj fel! - dobáltak párnával a fiúk.

- Oh, az isten szerelmére. Miért nem lehet aludni hagyni a legkisebbet? - néztem rájuk fáradt szemekkel.
- Neked van a legtöbb minden elnézve. Nagyon sok mindent mi csinálunk meg helyetted, szóval ne nyavalyogj itt nekünk, vagy esküszöm leütlek. - oktatott ki Yoongi.
- Ne beszélj így vele, biztos még álmos szegény.. - futott oda mellém Taehyung. Kezeivel simogatni kezdte a hátamat, közben a következő mondatokat súgta a fülembe.
- Ne is figyelj rá. Tegnap felkeltettük, mikor indultunk megkeresni téged és azóta zsörtölődik velünk.
- Taehyung, ne legyél már ennyire kedves vele. Ki fog használni! - szólalt meg ismét Yoongi. Tae kérdően rámpillantott, én viszont megráztam a fejemet, ezzel lenyugtatva őt, hogy nem fog történni semmi ehhez hasonló.
- Na jó, elég! - vágott közbe Jin. - Látszik egyedül én vagyok az egyetlen értelmes ember ebben a szobában. Jungkook, azért jöttünk, hogy elmondjuk, ma meglátogatjuk EunBint. - mosolyodtak el egyszerre. Kérdően pillantottam rájuk. - Biztos hiányzunk neki. - folytatta.
- Maximum Jungkook.. - suttogta Hobi.
- Hé, nyugi. Mindnyájunkat szeret. - csillapítottam le őket.
- Jungkook öltözz már. Ott ülsz egyhelyben, közben tizenöt perc múlva indulnunk kell. Taehyung, te meg engedd már el szerencsétlent. - fogta meg fejét Yoongs.

- Szerintem ne rohanjátok le szegényt, mikor bementek a szobájába. - közöltem velük a tényt a kormány előtt ülve. - Én még gyorsan elszaladok valahova, kérlek addig legyetek tekintettel arra, hogy kórházban vagytok és BinBin valószínűleg fáradt a sok kezelés miatt.
- Biztos örül, hogy ilyen barátja van, mint te. - paskolta meg a hátamat Namjoon. Elmosolyodtam tettére.

Kiszálltunk, majd mikor beértünk az épületbe, elváltam a fiúktól. Csak remélni tudtam, hogy Namjoon figyelni fog rájuk, nehogy valamilyen gyerekes dolgot csináljanak.

Útközben észrevettem a kis boltot, ami a nagy épület sarkában helyezkedett el. Vettem egy bonbont és két szál rózsát. "Bonbon" - gondolkodtam el a szón. Olyan mint a BinBin, csak ő sokkal édesebb és jobban szeretem őt.

Gyorsan felszaladtam EunBin szobajába, de ami ott fogadott. Jungkook, hogy bízhattál meg bennük? Mindenhol héliumos smile-is lufik lebegtek. Taehyung és Hoseok kezében konfetti volt, a többiek lufit és vattacukrot tartottak az ujjaik közt. Mintha a vidámparkban lennének.
- Mi ez? - néztem rájuk megvető pillantással. A csokit és a virágot a hátam mögött dugdostam. Mindenki rám nézett ijedten. - Kinek az ötlete volt? - egyszerre Hoseokra mutattak. Miért is tettem fel a kérdést.. - Namjoon, te voltál az egyetlen reményem. - Hoseok szomorúan nézett rám.
- Ne haragudj, de mikor behozták a lufikat és a sütiket a kocsin, nem akartam elrontani a helyzetet. - milyen sütiket? Körbe néztem, és megpillantottam egy asztalt tele muffinnal meg egyéb finomságokkal.
- Ne haragudj Jungkook. - vette le a papír sapkáját Hoseok. - Én csak.. csak boldoggá akartam tenni a mai napot. - szöktek könnyek a szemébe.
- Ne sírj Hoseok! - ölelték körbe a többiek a fiút. Nem akartam, hogy szomorú legyen.
- Elta..
- Nem kell. - vágtam közbe az összetört fiúnak a mondatába. - Hagyd csak. - mentem hozzá közelebb majd átöleltem őt én is.

- Annyira megölelnélek én is titeket. - szólalt meg EunBin az ágyból. Egymásra néztünk, majd odafutottunk hozzá és átöleltük szorosan.
- Tessék szerelmem, remélem már jobban vagy. - nyújtottam felé a meglepetést.
- Jungkook.. - jelentek meg könycseppek a szeme sarkában. Szorosan magához ölelt amit én viszonoztam is.
- Ahw.. - adták ki a hangeffekteket a fiúk. Egymásra néztünk szerelmemmel majd elnevettük magunkat.

- Minden rendben volt tegnap? - kérdeztem aggódva, közben megfogtam puha kezét.
- Igen. - bólintott válaszával egyidőben. - Gratulálok. - mondta mosolyogva.
- Minek?
- Annak, hogy PD visszahívott magához.
- Honnan tudod ezt? - elmosolyodott, majd a fiúk felé nézett. - Csak öt percre hagytalak itt titeket. - nevettem el magam.

- Jimin. - szólalt meg a mellettem ülő. - Kint van egy lány, a barátnőm. Nagyon szeretne veled beszélgetni élőben, de még nem volt rá alkalma. Megtennél nekem egy szivességet? - nézett reményteli szemekkel a barátnőm az említett személyre. Jimin nagyra nyitotta szemeit, bólintott, majd várta, hogy folytassa. - Kimennél vele beszélgetni? Ne haragudj, ha nagy kérés de..
- Nem az. - vágott EunBin szavába a fiú. - Szeretek az armyjainkkal beszélgetni.

EunBin elmosolyodott, majd folytatta.
- Nem tudom, hogy elmondhatom e, - állt meg egy pillanatra -  de ő többet érez irántad mint armyságot.
- Értek mindent. - mosolyodott el büszkén.
- Ha megmered bántani a lányt, az öklömmel fogom lemosni az arcodról ezt az önelégült vigyort. - mondta Yoongi. Jimin egy óriásit nyelt, majd gyorsan felpattant a székről, és az ajtóhoz sétált.
- Köszönöm! - nézett őszinte szemekkel EunBin Jiminre. A fiú csak bólintott, majd kinyitotta az ajtót.

*Jimin pozíció*

Lassan lenyomtam a kilincset. Izgultam, nem tudom miért. Megpillantottam egy lányt a folyosón egyedül. A táskáját szorongatta. Olyan kis ártatlannak tűnik. Elmosolyodtam, majd becsuktam az ajtót. Lassú, magabiztos léptekkel sétáltam a célpontom felé. Leültem mellé, majd egy nagyot sóhajtottam. A lány még mindig a táskáját ölelte. Arca a föld felé nézett. Haja eltakarta tekintetét, de hallottam, hogy szipog. Jimin, fogd vissza magad! Most nem lehetsz perverz. Én is elérzékenyültem, majd megérintettem gyengéden a vállát. Ekkor hirtelen megtörölte a szemeit majd felegyenesedett.
- Baj van? - szerinted miért sír, te idióta. Mondtam magamban a nem bíztató szavakat.
- Nem igazán vagyok a toppon.. - hallatta meg magát. Gyönyörű hangja van.
- Szeretnél róla beszélni? - még mindig nem nézett felém, amit furcsálltam.
- A barátnőm.. - fakadt ki belőle a fájdalom hirtelen. Remegett egész teste a szenvedéstől. Nagyon rosszul éreztem magamat. Mellettem senkinek sem szabadna rosszabbul éreznie magát, mint én. - A barátnőm beteg. - fejezte be a mondatát.

Átöleltem, nem bírtam tovább nézni, ahogy sír. Nyugtatgattam, simogattam ujjaimmal a ruhán keresztül, hátha gyengíteni tudom a fájdalmát. Egy kis idő után sikerült. Egyenletesebben vette a levegőt és halkulni kezdett.
- Ne haragudj.. - törölte meg arcát. - Köszö.. - fordult felém, de mikor meglátta ki ölelte át az előbb, teljesen lesokkolódott. Meghajolt felsőtestével, majd én is így tettem. Nem tudott megszólalni, teljesen zavarba jött. Ez az arcán is megmutatkozott. Gyorsan rendbe tette a haját, megigazította a ruháját majd felém nyújtotta a kezét.
- Park Yunhee. - mutatkozott be.
- Park Jimin. - fogtam meg kezét. - Milyen érdekes.. ugyan az a vezeték nevünk.

*Yunhee pozíció*

- Park Jimin. - fogott kezet velem. - Milyen érdekes.. ugyan az a vezeték nevünk. - mosolyodott el perverzen. Park Jimin a saját szájából ejtette ki azokat a szavakat, amiket pár hete még én mondtam EunBinnek. Még hogy rossz szöveg..

Teljesen lesokkolt. Felállt, majd a kezemet még mindig maga előtt tartva megszólalt.
- Lenne kedved meginni velem egy kávét? - mosolygott rám. Azok az ajkak.. azok a rózsaszín párnácskák.. annyira szeretném, hogy az enyémek legyenek.
Yunhee az isten szerelmére, válaszolj már.
- Lenne. - majd elindult velem a legközelebbi kávézóhoz.

*Hoseok pozíció*

- Szóval így kell flörtölni. - néztem a két fiatalt, ahogy az ajtó felé sétálnak.
- Nekem nem menne.. - szólalt meg Taehyung.
- Nem olyan nehéz. Csak helyesnek, viccesnek és kedvesnek kell lenni, amik bennem pont megvannak. - mondta Seokjin.
- Egy kérdés. Ezt mégis miért egy kis résen keresztül kell megbeszélni? - szólalt meg értetlenkedve Yoongi a hátunk mögött.