title

Szotyi

Az alap képzés első napjának fizikai része borzalmasan telt. Kayn komoly volt és nem hagyta, hogy félbehagyjam a feladatokat. Olyan volt, mintha felbéreltem volna egy személyi edzőt, hogy fel akarok készülni az olimpiára két hét alatt. Futottam, felüléseztem, fekvőtámaszoztam, négyüteműztem, guggoltam, súlyzóztam, lábaztam. Mindenből majdnem kimerülésig, aztán újra még kétszer mindent, persze kivéve a bemelegítéshez is tartozó negyvenöt perces futást. Kayn persze az egészet végig nézte. Bár nem lehet egy szavam se, mert ő is becsületesen csinálta velem a feladatokat, sőt! Mindenből kétszer annyit amennyit én. (A fekvőt kivéve, mert abból én ötöt tudtam csak csináln.)

Nem gondoltam, hogy rossz a kondim. Rendszeresen jártam edzeni, de már láttam, hogy ez nem lesz elég ahhoz, hogy ne legyen szenvedés belejönni az itteni dologba. Itt hatszor annyi az elvárás már az első napon.

Miután Kayn látta rajtam, hogy mindjárt össze esek, még futtatott velem három kört, hogy biztos legyen az ájulás. A harmadik kör végén összekulcsolt kézzel mormoltam el a Miatyánkot, hogy sikerült, de végül kibírtam.

-- Elég lesz. Pihenj! Mutatok pár gyakorlatot. -- Nyugtázta.

Nem kellett kétszer mondani. Miután éreztem, hogy egy kicsit lelassult a szívverésem, hálásan dőltem rá az egyik gyakorló matracra.

-- Először az egylet harcművészetét fogod megtanulni és csak aztán adok a kezedbe eszközöket. Nagyon fontos, hogy szabad kézzel is meg tudd védeni magad. Gyors vagy, kicsi és mozgékony ezt fogjuk kihasználni. Ott teremsz és lecsapsz mielőtt az ellenfeled mozdulhatna.

-- Rádiós leszek. Minek kell tudnom harcolni?

-- Ez az alap képzés. Minden esetre fel kell készülnünk alap szinten.

-- Értem. És te... -- Szünetet tartottam.

-- Én?

-- Szóval még nem láttam tőled semmi attrakciót.

Hirtelen nem értette, hogy mire gondolok. Aztán leesett neki.

-- Azt mondod, hogy mutassak valamit, ami bebizonyítja neked a gyakorlati tudásomat?

Oda sétáltam az egyik boxzsákhoz a Bordás falak mellett. -- Mondjuk ezzel mutass valamit.

Bólintott, bár nem szivesen tette, láttam rajta. Felvett egy vékony bőr kesztyűt, aminek az ujjai vége ki voltak vágva, hogy csak a felső ujjperceit védje. Szemügyre vette az általam kiválasztott nagy és tömör fekete edző eszközt.

-- Alec mániája a boxzsák. Már többször elgondolkodtam rajta, hogy vajon mit eszik ezen. Van tipped?  -- Megbökte a fekete hurkát, mire az megmozdult és lassan lengeni kezdett. Határozottan költőien tette fel a kérdést, láttam rajta, hogy valójában nem is vár tőlem választ. -- Kezdem azzal a gyakorlattal amit most mutattam neki is.

-- Jó. Amúgy a bátyám sokáig boxolt. Ezért választottam a zsákot. Hátha ismerősek lesznek a gyakorlatok.

-- Kétlem. Az egylet saját harcművészetet oktat. Én nem jártam soha külön box edzésre.

Felrántotta az arca elé az ökleit és egy villámgyors mozdulattal a jobb kezével behúzott egyet a boxzsáknak, aztán a bal keze szántott végig körülötte nyitott tenyérrel és oldalt talált célba. Ha ember állt volna ott, a gégéje bánta volna a mozdulatot. Ez után leguggolt a földre és söpört egyet a lábával a zsák alatt. A képzeletbeli támadó a földön landolt. Aztán még ráugrott az üres szivacsra mintha lefogná. Mindezt olyan elképesztő gyorsasággal tette, hogy én csak csodálkozni tudtam a precíz mozdulatai láttán.

-- A második mozdulatsor több elem egyszerre. Csak gyakorlásnál szoktuk őket ilyen sorrendben használni, terepen még soha nem láttam, de látványos.

Terpeszbe ugrott, berugózott felfelé és a lábát felemelve kaszált egyet a levegőben, mire a zsák neki csapódott a falnak. Ahogy vissza lendült, már várta. Teli talppal elküldte kilencven fokkal a másik irányba és adott neki egy öklöst és egy pofont ahogy elérte, majd vissza kézből az alkarjával újra ellökte magától. Végül két lábbal ugrott neki. Lendületet szerzett; csinált egy szaltót a levegőben és talpra érkezett. Ugyanúgy söpört egyet a lábával a földön mint az előző gyakorlatnál, csak most a kezét is használta. Képzeletbeli támadója mellkasát lökte meg vele. "Mindketten" a földön landoltak. Kayn csak legördült róla oldalról és a lábait lendítve talpra ugrott.

-- Ez a kedvenc vizsga feladatom volt. Van benne néhány órám.

-- Látszik.

-- Látom meglepődtél... -- Elhúzta a száját. -- Megnyugtató, hogy ennyit sem nézel ki belőlem... Pedig utálom a zsákot. -- Meghajolt elöttem és elindult vissza a gumi padlóval ellátott részre ahol abbahagytam a futást.

Le voltam nyűgözve. Kayn meglepően finoman tud harcolni és hihetetlen gyorsan és precízen. Úgy tűnt mintha egy könnyű táncot járt volna, közben majd szét repedt a zsák amit ütött.

Létezik olyan, hogy valaki... előkelően tud verekedni? Nekem elmentek otthonról...

-- Gyerünk! Nincs időnk szotyolázni! Te jössz! -- Kiabálta hátra.

Erre a kijelentésre rögtön eszembe jutott, hogy két nappal ezelőtt ugyanebben a melegítő gatyában feküdtem az ágyamon és mivel nem tudtam hova tenni a szotyit, a bal zsebemből a jobb zsebembe pucoltam a mag héjját. Ahogy belenyúltam az előbb említett zsebbe, éreztem, hogy sikeresen benne felejtettem három szemet. Most kapóra jött.

Kivettem az egyiket és amikor odaértem mellé, megroppantottam a fogammal.

-- Mit mondtál? Hogy nem szabad szotyizni? -- Mosolyogtam.

Azt hittem Kayn nevetni fog, de nem tette. Hunyorgott, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy mit tartok a kezemben és aztán kihúzta magát.

-- Ne játssz a tűzzel! Egy kis komolyságot!

Meg sem tudtam mukkanni, egy pillanat alatt kikerültek alólam a lábaim. Kalimpálva eldőltem mint egy zsák, de mielőtt a földhöz érhettem volna, elkapott. Kivette a kezemből a magot.

-- Elfelejtettem, hogy kímélni kell a bordáidat. -- Morogta mérgesen. -- Különben hagytalak volna puffanni a földön, csak hogy tudd. -- Azzal letett a földre. -- Ma még meg kell tanulnod három gyakorlatot. Kezdjünk hozzá.

-- Nagyon megijedtem. Ne legyél már velem ekkora szemétláda! Csak viccelni akartam. -- Kiáltottam.

-- Én meg csak azt akarom, hogy vegyél komolyan. Megtennéd?

Az arcán elszürkültek a vonásai és kicsivel sem tűnt megenyhültebbnek. Ez a kiképzés maga lesz a pokol! Már az első napon sikerült kivernie nálam a biztosítékot és nekem is nála a semmivel...

Még egy gyötrelmes óra következett. Az első gyakorlatnál sikerült bevernem a könyökömet, szóval már úgy voltam vele, hogy rosszabb úgysem lehet.

-- Mára ennyi. Holnap négyre legyél itt. -- Mondta.

-- Holnap négyre sajnos nem tudok ideérni, mert bent kell maradnom a suliban.

-- Nem nem. Reggel négy. A sulid előtt.

-- MICSODAAAA?!... Nem!

-- De... Ez nem választható.

-- Kapd be! -- Kiáltottam és ott hagytam a francba.