instagram || jikook ff ✓

153.

Előre le szeretném szögezni annak aki lemaradt a szavazásról, hogy ne lepődjetek meg ezen a részen, ugyanis pár résszel ezelőtt szavazásra vittem, hogy Jimin állapotos legyen-e vagy sem. Akinek így nem tetszik kérem lapozzon tovább, majd az utóbbi részeket írja át a fejében örökbefogadásra!😅Ha itt maradtál, akkor pedig jó olvasást!💜

Jungkook szemszöge:

-Valami baj van?-Kérdeztem Jimin-től, aki már legalább 4 perce csak ficereg mellettem, de még mindig nem találta meg a tökéletes pózt.

-Nem tudom. Azt hiszem csak ki kell mennem a mosdóba.-Rázta meg a fejét. Lassan megpróbált fel ülni, majd miután sikerrel járt felállt és a fürdőszoba felé vette az irányt. Át kapcsoltam a Tv-t egy másik adóra, majd kényelmesen vissza feküdtem az ágyba.-JUNGKOOK!-Kiabált kétségbeesetten Jimin. Mintha ágyúból lőttek volna ki pattantam fel és rohantam Jimin-hez. A csempén ült és a hasát fogta, alatta tiszta víz volt minden.-Jungkook..-Nyöszörögte össze szorított szemekkel.

-Ne mondj semmit! Gyere gyorsan!-Álltam mellé, majd segítettem neki fel állni. Szépen lassan, de mégis kellően gyorsan siettünk le. Az előszobából felkaptam a már tegnap össze pakolt sport táskát és tovább haladtunk. Jimin-t beültettem az első ülésre, majd gyorsanbe zártam a lakást és be is ültem a kormány mögé. A megadott sebesség határnál gyorsabban mentem, hiszen Jimin fájásai egyre rosszabbak lettek és egyre jobban kiabált.

-Jungkook azth hiszem..Mindjhárth..-Vett mély levegőket. A hasát kezdte mutogatni én pedig értve a célzást még jobban a gázra tapostam. Szerencsére még idő előtt oda értünk a kórházba. Segítettem Jimin-nek kiszállni az autóból és el indultunk a kórház bejárata felé. Egy nővér azonnal szólt az orvosnak, majd hoztak egy hordágyat és rá fektették Jimin-t. Szorosan fogta a kezem miközben néha felkiáltott, de az orvos rám szólt, hogy nem mehetek be vele. Először kell egy védő ruha. Egy nővér segített rám adni az összes ruhát, majd elkísért a szülő szobába és be engedett.-Jung..kook! Azt hittem, hogy...-Kezdte Jimin, de nem bírta be fejezni, ugyanis nagyon fájt már a hasa.

-Shhh. Itt vagyok, csak ruha kellett. Fogd meg a kezem! Nyugalom.-Nyomtam egy csókot a homlokára, majd két kezem közé vettem az ő kicsi kacsóját.

-Érzéstelenítőt!-Mondta az orvos. Pár nővér már sürgött-forgott is, pillanatokkal később pedig Jimin meg is kapta a szert. Úgy szorította a kezem, hogy elfehéredtek az ujjai és már én sem éreztem a kezem. Össze szorította a szemeit, homlokán gyöngyöztek az izzadság cseppek. Félt, nagyon is.

A műtét folyamatát nem láthattuk, el takarták előlünk. Végig Jimin kezét fogtam, simogattam őt, s próbáltam vele beszélgetni, hogy legalább egy kicsit legyen nyugodtabb. Tényleg nagyon aggódott, félt, hogy emiatt az igencsak abszurd és lehetetlen szülés miatt valami baja lesz a babának.

Nagyjából fél óra telhetett el, mikor is meg hallottam egy síró baba hangot, minek következtében enyhén le sokkoltam. Nem hallottam a külvilágot, nem érzékeltem Jimin tapintását és csak a kis hangra tudtam figyelni.

-Uram! Uram, minden rendben?-Hallottam meg egy női hangot. Lassan vissza tértek a zajok és Jimin erős szorítását is érzékeltem már.

-I-igen. Minden rendben.-Bólogattam. A nővér meg kért, hogy menjek és vágjam el a köldök zsinórt, Jimin pedig mosolyogva bólintott egyet, s aztán el engedte a kezem. Remegve vettem a csöppséget a kezembe, ahogyan a nővér át adta, majd aztán át adtam Jimin-nek, aki könnyezve vette karjaiba az édes kisfiút.

-Készen vagyunk!-Szólalt meg az orvos nem sokkal később, majd aztán el kezdte a műtét után maradt dolgokat el takarítani.-Gratulálok!-Mosolyodott el. Meg köszöntem, majd pedig könnyezve térdeltem le Jimin mellé, aki láthatóan gyenge és fáradt volt már. Egy puszit nyomtam kezére, majd homlokára és mosolyogva simítottam végig arcán.

-Meg csináltad.-Suttogtam neki. Egy halvány mosolyt engedett, majd le hunyta a szemeit.

Hibákért elnézést!😅❤