Titok

6.rész

Jimin szemszöge

Talán kicsit túl erősen csapom be magam után az ajtót, mivel a teremben lévő összes ember felkapja rám a fejét.
Nem számítottam rá, hogy ennyien leszünk, mert már csak egy üres pad van és ez nem is egy kicsi terem. Ennyien szegnék meg a szabályokat vagy sokan csak a tanárok rossz indulatának köszönhetően kerülnek ide? Nem hiszem, hogy mindenkinek jutna egy olyan hülye padtárs, mint Jungkook és azért kerülnének ide. Mint ugye én is.
Körülnézve még sehol se látom, ezért egy kicsit meg is nyugszom. Talán nem is jön be és akkor legalább lehet egy nyugodt délutánom.
Az egyetlen üres padba beülve, előveszem a könyveimet és elkezdem csinálni a leckémet, mint ahogy azt otthon is szoktam. A teremben lévők nagy része a könyv mögött megbújva telefonozik vagy éppen alszik, viszont az asztalnál ülő tanárt ez egyáltalán nem zavarja. Szerintem, ha simán kisétálna innen valaki még akkor is csak a gép felett görnyedne.
Megtehetném, de ha ő nem is venné észre, valamelyik másik tanár biztosan kiszúrja és akkor jönne még egy délután. Bár elég elviselhető itt, mégis jobb lenne otthon, ahol azt csinálhatok, amit akarok és tanulás közben még ehetnék is.
- Elnézést a késésért!- fárad be Jungkook is a terembe, mire a tanár csak felpillant rá és ismét a gépnek szenteli a figyelmét. Én se foglalkoznék vele különösebben, ha nem ülne le pont mellém.
Legszívesebben elküldeném egy melegebb éghajlatra, de jelen helyzetben nem merek megszólalni, ezért egy mély levegőt véve, próbálom lenyugtatni magam.
Viszont a tudat, hogy megint ilyen közel van hozzám egyszerűen nem hagy nyugodni. Eddig se tudtam koncentrálni, most pedig már el is áshatom a tanulást, mert úgyse maradna meg semmi a fejemben.
A másik oldalamról papír zörgést hallok, kissé oldalra pillantva pedig látom, hogy Jungkook ír valamit, azt viszont már nem tudom elolvasni mit.
A ceruzáját visszateszi a padra, a kis papírkát, pedig lassan felém csúsztatja. Izgatott vagyok, vajon mi áll benne, de ezt igyekszem nem kimutatni. Lazának kell mutatkoznom, mégha a szívem ezerrel kalapál is.

Sajnálom

Hát nem sokat érek vele

Írom vissza ezt az elég flegma választ, Jungkooknak mégis mosolyt csal az arcára. Bárcsak tudnám mi jár ilyenkor a fejében! Vajon rajtam nevet vagy éppen csak eszébe jutott valami hülyeség? Ilyenkor jól jönne, ha gondolat olvasó lennék.

Tudom

Azt hiszem még soha nem kellett ennyire elnyomnom a mosolyomat, mint most. Ennyit arról, hogy laza leszek.

Itt nem szabad normálisan beszélgetni?

Kérdezem, hisz a többiek kedvükre telefonozhatnak és satöbbi.
Jungkook ismét megejt egy nyuszis mosolyt, egy kis hezitálás után pedig vissza csúsztatja elém a lapot.

De szabadna, csak félek, hogy leordítanád a fejem

Olvasom el, mire kirobban belőlem a nevetés. Már nem bírom visszafogni magam és akárhogy is próbálkoznék, előbb-utóbb úgyis megadnám magam Jungkooknak.
- Nem ordítanám le a fejed, mert nem szeretnék még egy délutánt itt tölteni- súgom, közel hajolva a füléhez. Késztetést érzek rá, hogy ha már ilyen közel lehetek hozzá, akkor már érintsem is meg, amit meg is teszek.
Na nem tapizom végig az egész felsőtestét, csak alig érezhetően végig húzom kisujjam a combján. Ebből több már úgysem lehet. Most is csak kínzom magam ezzel. Nem kellene ennyire közvetlennek lennem, ha már kibírtam fél évig, hogy bunkózom vele.
Jungkook lassan felém fordítja a fejét és egy darabig csak az arcomat tanulmányozza. Máskor megkérdezném, mit néz rajtam ennyire, most viszont én is kihasználom a pillanatot, hogy felmérjem az arca minden centiméterét.
Van egy kisebb anyajegy az állánál, amit már ezelőtt is észrevettem. Nagyon szívesen végig simítanék rajta csókolózás közben. Most is le kell fognom a saját kezem, ha nem akarok lebukni előtte. Azt hiszem eléggé árulkodó lenne, hogyha rásimítanék az arcára, csak úgy a semmiből.

- Bocs. Az én hibám, hogy itt kell lennünk- szólal meg végre, kissé rekedten, így vissza rántva engem a valóságba.
- Hát... egy kicsit a te hibád is. Egy kicsit az enyém is, de nagyrészt a tanár tehet róla. Én mondtam, hogy egyedül is megcsinálom azt a hülye tesztet- mondom, mire Jungkook cukin felkuncog.
- De akkor is az én hülyeségem volt, hogy elakartam venni a lapot- mondja, és komolyan látszik rajta, hogy bűntudat gyötri. Én is így érzem magam belülről, viszont én nem mutatom ki, vele ellentétben.
-...Esetleg kiengesztelhetlek?
- Mire gondolsz?- kérdezem lazán, pedig valójában nagyon felcsigázott ezzel. Persze lehet, csak arra gondolt, hogy megírja a házim, vagy vesz nekem valamit a büfében.
- Nem tudom... ha adsz nekem egy estét, akkor megálmodok valamit.
A válaszát hallva meglepődök, mert eléggé távol áll, attól amit én képzeltem el, de izgalmasan hangzik.
- Oké, adok neked egy estét- megyek bele, mire többen felénk pillantanak a teremből. Igen, ez a mondat kicsit félreérthetőre sikeredett. Mintha valami ribanc lennék és Jungkook lenne az egyik kuncsaftom. Egyszer tényleg oda adnám magam neki egy estére, hadd csináljon velem, amit csak akar, teljesen ingyen. Ha együtt lennénk és szakítana a húgommal, ami úgyse fog bekövetkezni, szóval ez is csak a képzeletem szüleménye marad.

Jungkook szemszöge

Mivel a büntetés alatt az összes leckémet megcsináltam, ezért itthon már nincs dolgom. Tökéletes, hiszen így tudok azon gondolkodni, hogyan engesztelem ki Jimint, amiért őt is bűntető szobába juttattam.
Meglepődtem, hogy egyáltalán válaszolt arra a kis papír cetlire, amit küldtem neki. Azt hittem széttépi és az egész óra alatt felém se néz, de szerencsére ez egyáltalán nem így történt. Közvetlenebb volt velem, mint eddig bármikor, én pedig reménykedem benne, hogy végre megtört a jég.
Holnap olyan helyre viszem, ami biztosan tetszeni fog neki és valószínűleg én jutok majd eszébe róla, ha esetleg megint arra járna.
Most muszáj bele húznom!

Köszi, hogy elolvastad! ❤️❤️❤️