Üdvözöl a UA! (bnha oc)

15. Szerepcsere

- Vigyázz kislány, még a végén megsérülsz! - hallottam a megmentőm hangját. Felnézve egy vörös hajú nőt láttam, aki kísértetiesen hasonlított arra aki a sebet okozta a nyakamon.Kiszabadítottam a kezem, majd körbenéztem hátha van más ember is a környéken, balszerencsémre nem volt. A nő hirtelen elkezdett szaladni, természetesen elkezdtem követni. Lefordult az egyik sarkon, én is követtem volna , ám egyenesen bele szaladtam Todorokiba.
- Okami-chan, mi a baj?-fogott meg.
- Engedj el, mert elmenekül!
- Ki?
- Ő!- mutattam a nőre, aki egyre jobban távolodott.
- Okami .... Ott nincs senki.- ... - Jól vagy?
- Persze, csak..... képzelődtem. - A fiú arcát fürkéztem. Látszott rajta, hogy nem itt járnak a gondolatai, a szokásosnál is szomorúbb volt az  arcmimikája. - Todoroki, valami baj van? Mi történt szanitéciánál? 
-  Nem érdekes.- indultunk vissza.
- Engem érdekel!- erősködtem.
- Nem, nem érdekel!- nem mondom, hogy jól áll neki ha mérges ,de azért na....😏 Khm. Visszatérve a tárgyra, nem akarom , hogy rosszul érezze magát amikor ünneplünk.- észrevétlenül leszedtem a körmöm melletti bőr részt, ezért elkezdet vérezni.
- Todoroki-kun, állj meg egy picit, van valami az arcodon.- mind a ketten megálltunk, majd hozzányomtam a véres ujjam az arcához, mintha leszednék valamit.- Oké , leszedtem!- emeltem volna le a kezem az arcáról, de megfogta, majd ránézett.
-Mi az?
- Mit akartál velem csinálni? -kérdezte gyanakvóan, mellesleg a kezemet egyre jobban szorította.
- Csak, meg akartam nézni miért van rossz kedved!- mentegetőztem.
- Okita, miért van az, hogy én tiszteletben tartom a magán életed, de te az enyémet nem?! Kíváncsi vagyok, hány embernek néztél bele a gondolataiba, csak azért mert ,,segíteni" akartál.
- Todoroki... mitől lettél hirtelen ennyire mérges?- kissé bepánikoltam, ami alapjába véve nem lenne olyan nagy gond. Viszont ha az agymanipulációt használom legtöbbször nincs más ötletem, így tudatom nélkül aktiválódik. Mint most... Hirtelen vettem át Todoroki érzelmeit, és HŰŰ. Nem tudtam eldönteni, hogy dührohamot vagy idegösszeroppanást fogok kapni.
- Okita... miért piros a szemed?- illetődött meg.
- Töröld le az arcodról a véremet..
- Mi-
- MOST!!- gyorsan letörölte a ruhája ujjával bőrét, így a képességem deaktiválódott.
- Ho-hogyan jöttél rá?- kérdeztem, kissebb sokk hatása alatt.
- Nem érnél hozzám, csak azért, hogy ,,le vegyél valamit" az arcomról.
- Miért te igen?
- Nem, igazad van.- mondta kissé szúrósan.
- Viszont...- próbáltam valami biztatót mondani- Gyorsan tanulsz!
- Hogy érted?- kérdezte kedvetlenül.
- Rájöttél magadtól arra amit akartam tenni..?- a dícséretem inkább hangzott kérdésnek, amit valószínűleg Todoroki is észrevett. Nem mondott semmit csak gyorsított a léptein, ezzel kifejezve, hogy mennyire elege van belőlem. Nem hibáztatom. Néha .... nekem is elegem van magamból.