Senkinek egy szót se! [szjg ff]

✨ 1.1. ✨

A nyár utolsó napjai mindenkinek máshogy telnek. Van aki ilyenkor jön rá hogy kezdődik újra az iskola és megpróbálja ezalatt a pár nap akarja bepótolni az egész elfecsérelt nyarat, van aki ezerrel készül már az új tanévre, míg mások inkább csak kiélvezik az utolsó napokat. Illetve itt vagyok én , aki éppen agy fellépésre készül a szobájában a szétdobált ruhák között állva. Igen, ez vagyok én Rentai Renáta, (barátoknak csak Reni) vagy ahogy a legtöbben ismernek Rena. És hogy hogyan lettem országosan ismert 14 évesen és miként fordult fel az egész életem pár nap alatt? Nos ez egy hosszabb sztori, de idővel majd úgyis minden kiderül.
-Reni, itt van Csenge - nyitott be kopogás nélkül anya a szobámba. A hatalmas rendetlenséget látva nem is csodálkozok hogy egy ,,készülj gyorsan össze" után inkább magamra hagyott a szobámban. Nem hibáztattam, körbenézve a helyiségben először nem is egy hálószoba, sokkal inkább egy csatatér jutott nekem is eszembe róla. Mivel nem maradt időm rendet varázsolni, így alternatív megoldásként inkább összeszedtem az összes szétdobált ruhadarabot a padlóról és úgy ahogy voltak bedobtam őket a gardróbomba, majd egy határozott mozdulattal becsaptam a szekrény ajtaját. Szerencsére sikerült kiválasztanom a tökéletes outfitet a mai fellépésemre amiben kivételesen igazán komfortosan éreztem magam. Egy lenge, háromnegyedes ujjú, sárga ruhát vettem fel amelyet apró virágok díszítenek. Nem gyakran mondok ilyet, mert akárcsak a velem egykorúak 70%-a, én sem tudom elfogadni ahogy kinézek, de szerintem ez a ruha kifejezetten jól állt nekem. A sminkelésre sohasem fektettem nagy hangsúlyt, hisz ahogy már mondtam 14 éves vagyok és nem hiszem hogy ennyi idősen szükségem lenne rá. Összesen szempillaspirált, szájfényt és egy kis korrektort szoktam felrakni. Egyáltalán nem ítélem el aki többet használ mint én, sőt inkább csodálom hogy hogyan képesek néhányan olyan gyönyörűen bánni a sminkekkel. Ha teljesen őszinte akarok lenni igazából azért is nem használok annyit, mert baromi béna vagyok benne. De most komolyan. Lányok, hol tanultátok, volt valami titkos pizsiparti amire engem nem hívtatok meg vagy mi?! Viccet félretéve tényleg nagyon szerencsétlen vagyok a sminkelésben, de egyébként nem is lenne rá időm fellépések előtt. Akárcsak máskor most is 5-10 perccel indulás előtt jöttem rá hogy embert kellene varázsolnom magamból. Amint elkészültem feltettem a szőke parókámat, felkaptam a válltáskámat és ráérősen lebattyogtam a lépcsőn. (Na nem mintha ne lettem volna már így is késésben).

-Ugye tudod hogy 10 perce várok rád és úgy 15 percünk van odaérni a helyszínre?! - pillantott az órájára idegesen Csenge. A menedzserem. Csengét egyébként egészen kicsi korom óta ismerem, anyu legjobb barátja gimi óta és teljesen elválaszthatatlanok. Mindent együtt csináltak/csinálnak. Érettségi után közös albérletbe költöztek, majd az egyetem mellett egy kávézóban kezdtek el dolgozni. Vagy ötmilliószor hallottam a sztorit, mi szerint anyu és apu kapcsolata csakis Csengének köszönhető, hisz ha Ő nem mutatja be őket egymásnak valószínűleg mindketten más mellett kötöttek volna ki. Anyuék barátsága azután sem szakadt meg hogy összejött apuval, sőt az évek során csak erősödött. Így történt hogy Csenge babakorom óta jelen van az életemben. Néha mint egy szigorú szülő, máskor viszont egy legjobb barátnő vagy sokkal inkább egy részeg nagynéni. Színt hoz a mindennapokba és el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Pláne hogy most is itt áll előttem és idegesen kocogtatja az órájat. - Nem tudom merre jársz, de nagyon gyorsan gyere vissza a Földre mert ha nem érünk oda időben komolyan mondom seggbe rúglak. - oh nem említettem milyen bájos tud lenni?
-Mehetünk - húztam gyorsan fel a lábamra a cipőmet, elköszöntem a családomtól és kiléptem az ajtón.
Amint kiértem megcsapott a semmivel össze nem téveszthető tipikus nyári, meleg, fülledt idő és felüdülésként hatott amikor végre beültem a légkondival hűtött kocsiba.
-Na mondom a tervet. - kezdett bele - Lenyomod az 1 órás fellépést a nyár búcsúztató partin vagy mi a franc, aztán átmegyünk hozzám Alexért és vele együtt indulunk az Tv-s interjúra.
-Alex is ott lesz? - sokkolt le Teljesen ez a hír. - Erről nem volt szó. - fontam magam előtt össze a karomat. Alexet akkor ismertem meg amikor elindult a karrierem. Ő Csenge másik énekese, de Ő már sokkal régebb óta benne van ebben az egészben. 10 éves kora óta komolyan foglalkozik a zenével és 14 éves korában jelent meg az első dala. Idén decemberben tölti be a 16-ot. Azt első találkozásunk óta provokál és mivel mondhatni eléggé magamra tudom venni a dolgokat, én sem hagyom magam és inkább visszavágok. Egy év alatt annyit veszekedtünk hogy már szinte nem is kommunikálunk máshogy.
-Figyelj. - sóhajtott Csenge. Neki a legnehezebb mert mindkettőnket nagyon szeret (állítása szerint ugyanannyira, de tudom hogy engem jobban) és így két tűz közé szorul. Azért nem kell ám Őt sem félteni, ha elege van belőlünk közel 2 másodperc alatt elintézi hogy befogjuk. - Értem én hogy nem jöttök ki jól, de tudod hogy ilyen ez a szakma. Azzal is jóban kell lenned a kamera előtt akit egy kanál vízben is meg tudnál folytani. - magyarázta vezetés közben.
-Megfojtani egy kanál vízben? Nem is rossz ötlet.. - gondolkoztam hangosan.
-Tökmag, ne már - próbált fegyelmezni, de a hangjából tisztán ki lehetett venni hogy Ő is viccesnek találta. - Nem mondom hogy puszi pajtások lesztek, de ha legalább megpróbálna valamelyikőtök nyitni a másik felé, talán még barátok is lehetnétek. - próbálkozott. Ez a beszélgetés körülbelül mindennapos, de végül Csenge mindig feladja és inkább tereli a témát.
-Tudod Csenge, van egy mondás mi szerint ,,egy jó ellenség többet ér, mint egy rossz barát". - szóltam bölcsen.
-Ezt meg honnan szedted? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel egy pillanatra, majd visszafordult hogy lássa az utat.
-Nem ez a lényeg. - tereltem rögtön a témát. ( egyébként még véletlenül sem egy rejtvényfejtő újságból). - Az a fontos hogy Alex és én soha nem leszünk többek mint munkatársak. Én próbáltam az elején közeledni felé, de mit kaptam cserébe? - tettem fel a költői kérdést - Folytonos lekezelő válaszokat. Te is tudod hogy milyen vagyok ha valaki ilyen. Nem hagyom magam, inkább visszavágok. Ez pedig láthatóan nem tetszik neki, de azt nem várhatja el tőlem hogy én legyek vele kedves miközben ő meg úgy beszél velem mintha én lennék a legborzasztóbb ember a világon. - fejeztem be. Csenge erre már nem mondott semmit, csak némán bólintott majd témát váltott. Amíg odaértünk a helyszínre a suliról beszélgettünk. Idén kezdem a 9.-et a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumban. A tesóim is oda járnak, így egyértelmű volt hogy én is ott folytatom a tanulmányaimat. Sokáig kérdés volt hogy egyáltalán megkezdem e a tanévet, hisz 14 évesen egy országszerte ismert énekesnőként nem túl egyszerű bájárni minden nap a suliba. Na nem azért, mert felismernének és nem lehetne normális életem, hisz ezt már a karrierem elindításakor megoldottuk. Pontosan ezért van szükségem a parókára amit már említettem. Amikor Rena vagyok sokkal magabiztosabbnak érzem magam és véleményem szerint még a stílusom is teljesen eltér attól amit Reniként a mindennapokban képviselek. Az emberek nem tudják hogy Rena igazából Rentai Renáta, így van magánéletem ami valljuk be, nem egy rossz dolog. Ezektől függetlenül viszont anyuék végül úgy döntöttek nem hagyják hogy magántanuló legyek, mert szerintük a gimis évek a legszebbek. Hát nem tudom. Majd meglátjuk..

Ez lenne az első rész. Tudom hogy nem a leghosszabb, de most ennyire volt időm. Remélem tetszik 💕