Boldogító igen

411 33 12
                                    

Az elmúlt napokban  azt se tudtam merre áll a fejem, teljesen elvagyok havazva a munkával és a mindennapi teendőkkel. Szerencsémre a rendőrségi ügy nem tudódott ki se a sajtóban sem pedig a munkahelyemen így legalább megúsztam jó pár kellemetlen magyarázkodást. Csak úgy kellett tennem mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

YoonGival meg ... Igazából nem tudom hova tenni őt. Kényelmes a szerepünket játszani tökéletes alibijei vagyunk a másiknak és még egy másodpercig meg is fordult a fejemben hogy lehet lesz valami köztünk, de a kanapén amikor neki estem igazából pár pillanat múlva csörgött a telefonja munka ügy miatt és onnantól kezdve pedig nem keresett egyáltalán. Hogy zavart-e? Persze! Bár nyugodtabbak a napjaim, amikor nem vele vagyok mégis jó társaság imádom a kis vitáinkat és flegmaságunkat.

A mai nap egy fehér ruhát választottam és arra egy fehér kabátot kaptam fel. Lehet megfogom bánni, hogy saras lesz a napvégére, de már átöltözni se lenne időm. Egyáltalán miért vagyok mindig késésben?
A lakásból kisietve igyekeztem a lehető leggyorsabban bezárni a bejárati ajtómat, amikor szemem sarkából láttam, hogy Mrs.Lee most jött ki megöntözni a virágait.
-Jó reggelt Mrs.Lee! Jól tetszik lenni? -imádom ezt az idős asszonyt. Az ideális nagymama számomra.
-Szép reggelt Evlynkém. Hát maga esküvőre megy és ön lesz a menyasszony?-kérdezte csipkelődve én pedig mosolyt eleresztve ráztam meg a fejemet.
-Még bőven nem. Ma csak ilyen hangulatban voltam. Itt is a lift, további szép napot!-intettem a szomszédomnak és beszálltam a liftbe, de még hallottam, hogy elköszönt tőlem.

...

YoonGi éj nap át dolgozott, mivel közeleg a karácsony az emberek ilyenkor szeretik a leginkább megváltoztatni a frizurájukat. De rengeteg magán vendéget is fogadott a saját otthonába. A sok meló miatt teljesen megfeledkezett tettes társáról, de még a gyilkosság gondolata se merült fel benne. Nem igazán volt ideje ilyeneken kattogni nemhogy  megtenni.

-YoonGi ma zársz te? -ment oda YoonGihoz egyik kolléganője, akinek mára már elment az utolsó vendége is.  A férfi csak biccentett, de nem nézett fel mert koncentrált a vágásnál, nehogy bármi hibát is ejtsen. Ahogyan a gyilkosságoknál a munkában is precíz és maximalista. Mint fodrászt szeretni szokták, mert mindig tökéletes hajakat varázsolt, de társaságnak utálták főleg, hogy végig síri csöndben csattogtatja az ollót csak néha néz bele a tükrön keresztül a vendég lelke mélyére.  Emiatt tartják a munkatársai is bogarasnak és néha még félnek is tőle. Ennek a hallgatásnak igazából nincs más oka, minthogy csendben szeret és tud dolgozni. Megnyugtatta minden egyes alkalommal amikor hallotta a hajszálakon végig futó fésű hangját vagy az olló által kiadott hangot, amikor a hajat vágta. 

-Készen van.- szedte le a köpenyt a klienséről majd beállította neki a frizuráját, hogy megcsodálhassa addig ő elpakolt minden spray-t, krémet és szúróvágó eszközt.
-Atya ég! Arany kezeid vannak! Gyönyörű az egész egyszerűen...  hol tudok fizetni? -pillantott a férfira, aki a hajából levágott részeket söpörte össze.
Meg volt teljesen elégedve frissen festett hajára és biztos volt benne, hogy még ajánlani fogja másoknak is annak ellenére, hogy kripta hangulat volt az elmúlt másfél órában kettejük között.
-A recepciós pultnál. Várjuk legközelebb is. További kellemes ünnepeket és boldog új évet!- hadarta el a szokásos szöveget a mai-nap már talán a 4. alkalommal.
Mostanában mindig ő zár, de nem is lepődik meg. Férfi munkatársként inkább ő mászkáljon a sötétben, mint a védtelen kolléganői, akikre bármikor lecsaphat az elvetemült sorozatgyilkos.  Bár néha szívesen kivágná a nyelvüket a helyéről főleg mikor róla pletykálnak.

December lévén hamar besötétedett és lassan a székek is üresen maradtak ezzel egyre csendesebbé téve az üzletet, ami a legszebb hangok közé tartozott YoonGi számára. Miután már a legutolsó vendég is elhagyta a helyet YoonGi összetakarított és lekapcsolta a világítást. Már jócskán későre járt talán már 8 óra is lehetett mikor magára véve kabátját kilépett az épületből. A csípős téli szél azonnal bejutott kabátja alá és már most dideregni kezdett.
-Kérem! Várjon!- hallott meg ekkor egy kétségbe esett női hangot és hozzátársuló lábdobogásokat. A hang felé fordult és egy nő fékezett le előtte kapkodva a levegőjét szinte alig tudott bármit elmondani érthetően. - Kérem...ne....zárjon be....fizetek...kérem fontos...holnap...esküvő...- támaszkodott meg jobb kezével a falon és próbálta rendezni a légvételét, amit nehezen, de sikerült.  YoonGi sóhajtott és kitárta a lánynak az ajtót, aki nem győzve hálálkodott neki. - Köszönöm, siettem, de dugó volt és...phu sehol se volt időpont önök voltak az utolsó reményem. Holnap megyek férjhez és a hajam az katasztrófa... nem érdekel az ára csak csináljon vele valamit, mert ilyen fejjel én holnap nem mehetek oltár elé!- vette le a kabátját majd elfoglalta a helyét az egyik székben.
-Kérem ne oda üljön. Menjünk hátra ott van most minden vissza pakolva. Itt már feltakarítottam...- nem igazán érdekelte a magyarázkodása jelenleg csak a jószíve és a pénz miatt bólintott rá. Úgy sincs semmi dolga december 23.-án.
-Oh persze azonnal- ment az említett hátsó helységbe. Nem használták nagyon ezt a helyet amolyan raktár és elbújó helyként funkcionált. De valóban nem volt kedve YoonGinak ingázni a festékek miatt. - Tényleg nagyon köszönöm! Megmentett ezzel.
-Nem probléma a mi dolgunk, hogy mindenkinek meglegyen az álom haja főleg az ilyen különleges alkalmakra, mint az ön esküvője.-vette fel a kedves szerepet.-Milyen hajra gondoltál?-kérdezte megtámaszkodva mögötte a széktámláján.
-Ezt a loboncot akarom váll hosszúságúra és ha lehet a sötét barna részekbe világosabb mellírókat.-engedte ki hosszú csokoládé barna haját. YoonGi kezébe vette a tincseket és méregette mit tud kihozni belőle.
-Rendben megoldható.-nyaka köré erősítette a köpenyt és elkezdte kifésülni a haját.

OllóvágásnyiraWhere stories live. Discover now