2.

1.9K 121 8
                                    

Csikorogva fékezett le a kocsi és csak reménykedtem, hogy nem ütöttem el. Lassan mertem csak kinyitni a szemem, de amikor láttam, hogy ő ugyan ott áll, ugyan úgy, mozdulatlanul, a kocsitól egy méterre és még mindig a szemembe néz, lefagytam... sokkolódva néztem továbbra is a szemébe. "Úristen! Egy farkas. Itt. Velem szemben. Életem első farkasa. De mégis, hogy került ide a semmiből?"

Cikáztak a gondolatok a fejemben. Ő meg csak nézett. Hatalmas testéből ítélve hím lehetett. Méghozzá alfa. Gyönyörűszép hosszú bundája fehéres-szürkés színű volt, szeme homokszínű enyhe zöld beütéssel. Gyönyörű volt.
Egyszercsak lassan elindult felém. Kiekrülte a kocsi elejét és az ablakomhoz jött. Kifacsarodtam az ülésben, hogy szembe tudjak nézni vele. Lassan komótosan odasétált majd így nézett tovább. Odatettem kezem az üveghez. Mire ő egy aprót mordult ás oda kapta tekintetét. Még mindíg őt néztem. Feje még mindig a kezem felé fordult és így nézett vissza rám. Olyan volt mintha a lelkembe látna és látná, hogy nem bántom. Újra szemtől szemben álltunk. Majd hirtelen olyan közel lépett, hogy egy centi választotta el orrát az ablaküvegtől. Elpillantott, én a tavolból kocsi zaját hallottam. Hozádörgölőzött a kocsihoz. Bár szerintem a tenyeremhez, igaz az üveg közénk állt, majd pár gyors ugrással el is tünt az erdőben.
Kellett egy perc, hogy felfogjam mitörtent.
Megigazgattam az övem és beindítottam a kocsit, de még mindig a nyomát néztem az erdőben. Végül a mögöttem lévő autó dudálása zökkentett ki végleg a révületemből.

Mikor leparkoltam a suli előtt és kiszálltam a kocsiból Luke jött oda hozzám.

-Hát veled meg mi történt? Olyan csapzott vagy...

-Kössz az aggodalmat... -vágtam oda durcásan.- Csak majdnem elütöttem egy farkast.-mondtam.

-Hogy mit?-fordult vissza meglepetten Luke. -Az erdei úton?

-Ja. Nagyon durva volt a semmiből termett ott és...

-Mi újság Fletcher? Csak nem borzot láttál?- folytotta belém a szót egy ördögi kacajjal Amanda.

-Honnan tudtad?- tetettem meglepettséget gunyosan. Majd fojtattam.- Ami azt illeti tényleg lattám. Ott ül a válladon.

-Miii?- horkant fel, majd leesett neki mire céloztam.- Ez dalmata kábat. A nagyimtól kaptam.

- Azta. A nagyid Szörnyella de Frász?- csatlakozott be Luke, én meg a fejtől amit Amanda vágott majd meg pukkadtam a nevetéstől.

-Ezért még számolunk!- pőfögte, azzal a talpnyaló pincsieivel együtt elsasszézott.
Luke-kal egymásra néztünk és elröhögtük magunkat. Szeretek vele szórakozni. Olyan nekem mintha a dilis bátyám lenne. Ő volt az egyetlen aki a hoszú évek alatt mindig kitartott mellettem. Persze papin és Jasper-en kívül.

-Láttad, hogy fújtatott.- kuncogott Luke.

-Ja. És ha ideges mindig remeg az orra. -folytattam én is.

-Háh. Hát ez kész...-fujta ki magát Luke. -Na és? Akkor megyűnk ma a kilátóhoz?

-Persze. Hoztam nasit is.- kacsintottam.

-Csak nem? Nutella is van?

-Van. Van. Persze hogy van. Na gyere menjünk mert mindjárt csengetnek. Ne késsünk el...

Matek volt az első óra. Mire végre vége lett az órának már zsibbadt az agyam... a matekon kívül az összes óránk nyugis volt elvégre ez volt az utolsó tanítási hét. Volt még egy törink, egy spanyolunk, és egy osztályfőnökink. Az ofő már nagyon rápörgött az év végi bálra.

-Tehát. Akkor pénteken mindenki ünneplöben jön. Megtartjuk az évzárót és kiosztjuk a bizonyítványokat. Este pedig 7-kor kezdődik a bál.- Sok mindent akart még átbeszélni, köztük az osztály kirándulást de a bagázs szokásához híven végig lármázta az egész órát.

Végre kicsengettek és elindulhattunk Luke-kal a kilátóhoz. Mire odaértünk már kezdett lemenni a nap.

Luke-kal ez már egy hagyományunk, hogy a kilátóból nézzük a naplementét.

-Na akkor most is együtt megyünk a bálba?- kérdezte Luke.

-Naná. Ez is egy hagyomány.- böktem oldalba, és elnevettük magunkat.

-Csak aztán le ne cserélj egy palimadárra.- fenyegetőzött nevetve.

-Hová gondolsz.- ölelgettem meg. Majd így néztük tovább a naplementét.
A nap már lebukott. Fénye már csak narancssárgásan derengett. Az erdő egyre sötétedett. Hírtelen meghallottuk, hogy valami mocorog az erdőben. Elkeztem pásztázni a földet.

-Te látsz valamit?- kérdezte Luke. Válaszul csak megráztam a fejem.
Ám akkor megpillantottam egy szempárt. Hunyorogva néztem, hogy jobban láthassam és szép lassan kirajzolódott a farkas...

Farkasokkal suttogóWhere stories live. Discover now