Breathe [Jinyoung ff.] [Befejezett] (átírás alatt)

33.

Sarah-val jöttek le a többiek és míg mindenki beszélt addig Bianka és én kiszálltam. Bianka elment és Jinyoung Sarah és én maradtunk.

-Sajnálom. - mondta Sarah. Közelebb léptem és megöleltem.

-Köszönöm, hogy megtépted helyettem. Jól esett, hogy megvédtél, de máskor, azért kicsit kiméltesebben.

-Értem. - mondta. - Engem várnak otthon. Remélem, azért ez az egész jól fog végződni, amennyire ez végződhet.

-Hát én is. - hajtottam le a fejem.

-Szia. - engedett el.

-Szia. - integettem. Feltűnt, hogy Jackson hiányzik. Kicsit arrébb kiszúrta Jacksont Biankával, amit egy halvány mosollyal néztem, majd a tekintetem félve Jinyoungra emeltem.
Közel lépett és megcsókolt, amit viszonoztam, de nem tartott sokáig. - Nagyon nagyon sajnálom. - gyültek a könnyek a szemembe.

-Majd megoldjuk. Ne félj. - simogatta meg hajam, ahogy szokta.

-Én azt hiszem haza megyek egy pár hétre. Nem baj? - kérdeztem.

-Ahogy szeretnéd. Ha úgy jobb a lelkednek, akkor legyen. Szólj ha bármi van, szinte biztos vagyok, hogy holnap beszélni fog velünk Mr.Park.

-Itt vagyok. - mondta Jackson. Beszálltunk és elindultunk.

-Azért nem voltak rosszak a feladatok. - próbáltam a feszültséget oldani, de mindenki csak gondolkodott. - Fiúk, sajnálom. Nem akartam, hogy kiderüljön, komolyan sajnálom. - mondtam.

-Semmi baj, Youngmi. Előbb utóbb biztos kiderült volna. - mondta Youngjae. Bólintottam. Jinyoung megfogta kezem, majd megpuszilta.

-Nincs semmi baj, ez nem a te hibád, nekem kellett volna óvatosabbnak lennem. Ne érezd magad rosszul miatta. - bólogattam, majd elővettem a telefonom és megnéztem a közösségi oldalaimat. Tele volt utálattal. Jinyoung kivette kezemből és elkezdte letörölni őket.

-Hé, megőrültél? - próbáltam kivenni a kezémből.

-Nem. Ezt nem engedem, hogy ezeket elolvasd. Ezek semmik és nem kell elolvasnod. Hagyd a francba. - mondta.

-De ezek fontosak. - mondtam.

-Dehogy azok. - mondta.

-De nem fogom látni mikor mi történik, le fogok maradni mindenről. Ha kijön az NCT-nek új albumja, honnét fogom tudni.

-Majd megadom Doyoung számát. Az nem fontosabb az egészségednél. Tudom, hogy magadra vennéd. - mondta ellent nem mondó hangszínnel.

-Jaj, tudtam, hogy a kis Jinyoungból jó apuka lesz. - mondta Jackson.

-Itt vagyunk. - mondta a sofőr. Ahogy körbe néztem, megláttam a mi lakásunk. Elköszöntem tőlük, majd kiszálltam és felmentem, út közbe Youngmin állított meg.

-Youngmi, sajnálom, hogy lebuktatok. - mondta.

-Semmi baj, nem a te hibád. Jó éjt. - mondtam.

-Csak délután öt van. - mondta. Megnéztem a telefonomat, ami valóban annyit mutatott. Mennyivel üressebb most.

-Igazad van. Akkor megyek össze pakolni. - mondtam.

-Hova mész? - kérdezte ijedten.

-Csak pár hétre, vissza a szüleimhez. - mondtam.

-Akkor hagylak is. Majd küldj pár képet, hogy mi változott. - mosolygott.

-Oké, szia. - mondtam. Felmentem, ahol ezúttal Klaudia támadott le, de szavába vágtam, mi előtt befejezte volna mondatát. - Meg ne kérdezd hogy vagyok. Mindenki ezt kérdezi vagy épp utálkozik.