The Eight Sin(Ban ff)

~Ötödik fejezet~

(Királyt mostantól a könyvben Kingnek fogom nevezni, mivel az az eredeti, és mert magyarul nem hangzik olyan jól-szerk.)
Visszaemlékezés

A Tündérek Erdejében egyszer csak feltūnt egy szegényes kunyhó az út szélén. A kunyhóból nem szūrõdtek ki életjelek, szóval a legtöbb tündér nem foglalkozott vele. A Fiatalság forrásának a Szentje, aki egyben a Tündérkirály húga és még néhány tündér beszélgetve mentek( repültek) az úton, amikor a kunyhóhoz értek.

Ahogyan az a fiatal szõke rövidhajú szentnek is, és a barátainak is ismeretlen volt a kunyhó, pedig minden nap ugyan ekkor elmennek ezen az úton, mégis soha nem látták a kis épületet ezelõtt. A szent leány vezetésével odamentek az ajtajáhiz és bekopogtak.

Semmijen mozgást nem érzékeltek a gázban, ezért már indulni akartak, amikor is kinyílt a kis házikó ajtaja és egy kislány nézett ki rajta félelemtõl, de közben kíváncsiságtól csillogó szemekkel. De ez a kislány ben egy átlagos emeber, esetleg tündér volt. Macska fülei és farka volt és az aurájából tudni lehetett, hogy démoni szármozású. Haja éjsötét, nyakközépig érõ hosszú volt, a szemei pedig sötétbarnán, szinte már feketén csillogtak. Ha ember lett volna, nem mondaná az ember hat évesnél többnek, de mivel démon így több ezer éves is lehet.

Elliane szemszöge

Miután bekopogtam a kis ajtón egy kislány kukucskált ki onnan és íjedten, de mégis érdeklõdve pásztázott minket sötétbarna szemeivel. A macska füleit és farkát egybõl kiszúrtam, ezért egybõl démonnak néztem, de mivel a füleit és a farkát leszámítva úgy nézett ki mint egy ember és az erõ szintje is jóval kisebb volt mint az ennyi idõs déminoknak, ezért biztosan csak félig démon és a másik fele pedig ember.
-Hogy kerültél ide ezzel a kunyhóval kicsi lány? - kérdeztem barátságosan, egy halvány mosollyal együtt, hogy ne íjedjen meg.
-N-nem tudom, a-az elõbb még "Õ" üldözött, és amikor kinyitottam a szemem már itt volt a kunyhóm, "Õ" pedig sehol. -mondta halk, remegõ hangon. Biztos ez az üldözõje már hosszú idõk óta üldözi.
-És a kunyhód mindig is változtatta a helyét? - kérdeztem, hanyagolva az üldözõjelének említését, mert látszott, hogy felzaklatja a téma.
-Igen, az apukám hagyta rám, mert tudta, hogy sokan fignak üldözni, ezért is tud helyet változtatni. Eddig csak a démon világon belül tudott mozogni, ezért is nem értem, hogy hogyan kerülök ide. -mondta, a végét már összezavarodva. Szóltam a többieknek, hogy menjenek nyugodtan tovább és megkértem Helbramot, hogy szóljon a bátyjámnak, hogy jöjjön ide.

Miután mindenki elment, megkérdeztem a kis lányt, hogy bemehetek-e,aki kis hezitálás után beengedett.
-Te ki vagy?-kérdezte óvatosan, nem éppen a legudvariasabban. De a hallotak után a múltjáról, amit eddig mondott, úgy gondoltam, hogy szemet hunyhatok felette és válaszóltam is a kérdésére.
-Engem Ellianenek hívnak és én vagyok a fiatalság forrásának õrzõ szentje. Téged hogy hívnak? -kérdeztem, hátha megtudom a nevét.
-S-sophie, Sophienak hívnak. -mondta bizonytalanúl, de miután látta, hogy bíztatóan mosolygok rá, az után már bátrabb lett az arc kifejezése.
-Az nagyon szép név, mesélj magadrõl egy kicsit. -mondtam bíztatóan. Nem is kellett több, egybõl belekezdett és élvezettel mesélt az életérõl, és az apjával közös múltjáról, de az üldözõs rész kerūlte.

Olyan élvezettel mesélt, hogy csak azt vettük észre, hogy kopognak. A kis Sophie megrezzent, de én nyugtatóan pillantottam rá, hisz gondoltam, hogy biztos a bátyám az.

Oda sétáltam az ajtóhoz, de csak Helbrammal találtam magam szembe, és csalódottan konstatáltam, hogy a bátyám, már megint nem tartóskodik az erdõben. Megköszöntem Helbramnak a fáradozást és vissza mentem Sophiehoz. Amikor mondtam a kislánynak, hogy nekem vissza kell mennem a fához, ekkor Sophie megíjedt és kérlelni kezdett, hogy hadd jöjjön velem, mert ezen az új helyen, ami nem a démon világ, fél egyedül, mivel nem ismer senkit, és fél hogy "Õ", vagyis üldözõje ráltalál. Megnyugtadtam, hogy a démonok nem tudnak átjönni ebbe a világba. Magammal vittem a fára, mert én sem akartam egyedül hagyni õt, és így együtt vigyáztunk a fára. Amikot esteledni kedett, Sophie már húzta a lóbõrt, ezért visszavittem a kunyhójába, jól betakargattam és én is ott aludtam, mert nem akartam, hogy csalódjon bennem, azért mert egyedül hagytam.

To be continued..

Itt a következõ rész, ahol fény derült arra, hogy hogyan is került Ellianehez Sophie. De egy újabb rejtély kerūlt színre, mégpedig, hogy ki lehet "Õ", aki Sophiet üldözi soksok idelye. Remélem tetszett ez a rész is. Ha igen, akkor voteolj és írj commentet. Az is érdekel, hogy szerintetek ki lehet az üldözõ, szóval ha van bármi ötletetek, nyugodtan írjátok meg. Mindenkinek Kellemes ünnepeket kívánok🎄🎄🎄😊😊😊😊😊 ( új rekordt 736
szó)

2020.12.19