🧡Mégsem tudok mit tenni, belemélyedek az anyósülésbe s szégyenkezve kapom félre tekintetem, úgy nyújtózóm érte mintha elérhetetlen lenne számomra, s habár itt pihen mellettem aligha harminc centire, lehetetlennek érzem elérést, bár mint minden ami egyszer megtörténhet, megtörténik. Elérem karját majd olyan óvatossággal húzom végig bársonyos bőrén ujjbegyem, mintha a férfi bármikor eltörhetne, a biztonság kedve miatt csupán, ismét rá emelem szemeim, ekkor veszem észre csalfa mosolyát, később pedig hallom meg játékos kuncogását. Ez az ember lesz a vesztem, hisz egyszerre gyilkol meg galád módon mosolya, majd éleszti fel szívem nevetése észvesztő dallama.🧡 Kiadásra szánt könyv ízelítője.