„j'ai tué ma mère." magukba forduló tájak, végtelen éjszakák ismeretlen városokban ismeretlen emberekkel. a horizont vonalán terpeszkedő kolosszus, ami a víz felszínén gomolyog. mintha egyre csak közeledne. haikuk, rég eltemetett anyák szelleme, festészet és zene. két, egymástól látszólag teljesen különálló világ, egyik egy régen kisiklott vágányon, a másik ütemesen halad a feledés felé. vajon elég egy "na és ehhez mit szólsz?" ahhoz, hogy ébren tartson reggelig és megtaláld azt, amit keresel?