Ann J. Moon

Umm... Helló?
          
          Rég jártam már itt érdemben. Gondolkodom a visszatérésben, de nem tudom, mennyire fog összejönni. Sok minden történt velem az elmúlt pár évben, mióta nem írok, ami nagyban befolyásolta az írással kapcsolatos gondolataimat. 
          Volt arról is szó, hogy abbahagyom, de sajnálnám csak úgy félbehagyni a történetemet. Még akkor is, ha azok az emberek, akik anno olvasták a sztorit, már nem kíváncsiak a folytatásra. (Nem álltatom magam. Eltelt vagy négy év... lol) 
          Szóval... Most újraolvasom a Rain-t, hogy tisztában legyek a múlttal. Nekem is rég volt már, hogy őszinte legyek. Párhuzamban írok hozzá egy gyorstalpalót. Amolyan emlékeztetőt, amiben egy-egy rövid bekezdésben összefoglalom a részeket. Onnantól pedig meglátom majd merre megyek. Lehet a nulláról kezdeném a Storm-ot, de lehet csak néhány apróságot írnék át benne... de ez még nem mostanában lesz. Lehet előtte belenéznék néhány megkezdett oneshot-ba, hogy belerázódjak újra az írásba.
          
          Oh... és végre megszereztem az első diplomám, szóval egy kővel kevesebb a vállamon. :D
          
          Mostanában egyébként inkább a varrás és a horgolás kötött le (pun not intended), de most már nem bánnám, ha kicsit az agyam más szegleteit is megmozgatnám. 
          Majd azért olvasok sokat előtte, mert a szókincsem kissé visszaszorult. A hétköznapokban főképp az angolt használtam...  de legalább az fejlődött. :D
          
          Ez csak egy ilyen kis közlemény akart lenni. Hogy tudjátok, még azért nincs annyira elveszve a történet vége. 
          
          Remélem, ti jól vagytok. Vigyázzatok magatokra!

~Sneak peak~
          
          "Egyik dolog követte a másikat, és a 'Dark Horse' mögötti sikátorban kötöttünk ki csókolózva. Ha nem jött volna ki az a két srác rágyújtani, talán még több is lett volna belőle."
          
          Lassan, de biztosan kezdek visszatérni az íráshoz, és valami egészen újon dolgozok. Nem is igazán újdonság, hisz az ötlet két-három évvel ezelőtt pattant ki a fejemből egy F/PMV-t (nem is tudom, igazán, hogy hívják őket) látva. Akkor egy éjszaka alatt felvázoltam magamnak a sztori nagy részét, de annyiban is maradt, hisz volt elég bajom a Rain-nel önmagában... Nemrég viszont meghallgattam az Epik High egyik dalát, s újra kedvem támadt a történethez. Az első rész hamarosan elkészül, de a Rain után megfogadtam, hogy ha ismét belekezdenék egy hosszabb ficibe, csak az után publikálom, hogy jóformán befejeztem az egészet, s tudom mi lesz a vége. :)

Helló! Tudom az utóbbi két évben nem különösebben tettem a kedvetekre, de holnap reggel lesz az első szigorlatom és nagyon félek tőle... Remélem, szurkoltok majd nekem! ^^

~ Story time ~
          
          Rég nem álmodtam már a fiúkkal, de most volt egy nagyon aranyos álmom Yoongival a főszerepben. Már sok részletre nem emlékszem, de valamiért a nagymamámék házánál voltunk. Emlékszem, hogy halálra szenvedtem magam főként az unalomtól. Hiányérzetem volt, valami nem volt rendben. Aztán nem tudom, mikor és hogyan, de kint voltunk az udvaron, a virágoskert helyén (?) állt egy hosszú asztal és ott ültem a BTS legjavával. Beszélgettünk, szórakoztunk és a semmiből megjelent Yoongi is. Komor ábrázattal járkált fel, s alá a teraszon. Végig követtem útját ábrándos tekintettel, már egy-egy fiúnak is feltűnt, hogy nem rá figyelek és egy idő után végre Yoongi is észrevett és elmosolyodott. Mindenféle biológiai és fizikai ismeretemet meghazudtolva (röpke három méter volt közöttünk légvonalban és úgy egy méter magasságban valamint egy korlát és még Tae is) az arca nagyon közel került enyémhez. Elnézést kért, amiért késett és egy puszit nyomott a számra. Aztán kiinvitáltam az utcára, hogy mégse a fiúk előtt enyelegjünk, ahol még egyszer bocsánatot kért, amiért szó nélkül elment és ilyen soká jött vissza. Eközben a fiúk kíváncsiak lettek, hogy mi történhet odakint így felágaskodva a fal takarásában kikukucskáltak, mint a rajzfilmekben, mikor csak a fejeket látni egymás felett. Kook volt legalul, térdelve a földön, majd Tae, Chim, Hobi, Joon és végül Jin. Én háttal voltam nekik, de Yoongi észrevette őket, és elmosolyodott, majd mikor megcsókolt, modorosan bemutatott nekik.
          
          ~ The End ~

Két hét múlva ilyenkor már bőven túl leszek mindenen. Így vagy úgy... már alig várom!

Leadtam a szakdogámat, már csak a záróvizsga és a védés van hátra...

El sem hiszem, de lassan kész a szakdolgozatom! :')
          Halál volt ez a félév, főleg az utóbbi két hét... de így vagy úgy, lassan vége! :D

Hey! Elnézéseteket kérem, amiért ennyire eltűntem az utóbbi időben, és csak néha-néha bukkantam fel. Már csak egy kicsi van hátra!! Írom a szakdogámat, szóval az idegeskedés felemészti a legtöbb szabadidőmet, de ha minden jól megy, decemberben államvizsgázom és karácsonykor már szabad vagyok. Igyekszem, minden energiámat most a tanulásra összpontosítani, hogy túllendüljek ezeken a dolgokon és újult erővel folytathassam a történetet. :D

Még el sem kezdődött a suli, de már stresszelek rajta... Egyenesen utálom!

Az egész apartman egyetlen helyiségében fogható a wi-fi, szóval olvasáson és íráson kívül nem igen tudok mást tenni. Sors...