Daremo

Csak szeretném megosztani veletek a nagy hírt: ma befejeztem a Farkasüvöltő kéziratát. Persze, lesz még sok-sok javítás, de első körben kész, és ez olyan elmondhatatlanul boldoggá tesz, hogy muszáj világgá kürtölnöm. :)

Sziasztok!
          
          Ezennel kikerült az új regényem, amit Farkasüvöltő címen találhattok meg a profilomon. Kedvcsinálónak ide is bemásolom a fülszöveget. :D Köszönöm, ha elolvassátok, csillagoztok vagy kommenteltek. :)
          
          "Lina sosem értette, miért kellett tíz évvel ezelőtt megszakítaniuk a nagymamájával a kapcsolatot. Ő mindig szerette a nagyi meséit a varázslatos világokról, az izgalmas kalandokról és az életre szóló barátságokról, de az anyja szerint a történetek egy idő után túl valóságossá váltak.
          Egy nap szörnyű telefonhívás érkezik: a nagymama megbetegedett. Ideje félretenni a sérelmeket, és egy utolsó látogatással mosolyt csalni az arcára. Linát elragadják az érzelmek, és amikor a nagymama remegő hangján egy utolsó, érthetetlen szívességet kér tőle, a lány habozás nélkül igent mond.
          Bárcsak előre tudta volna, hogy a megbízás hová küldi őt!
          Lina előtt megelevenedik a világ, amiről eddig csak a nagymama meséiben hallott. Egy olyan helyen találja magát, ahol mindenki erősebb nála, és a sűrű, sötét erdő lakói habozás nélkül megölnék őt, csak azért, mert ember, akinek nagyobb hatalma van a vér felett, mint bárki másnak. Kénytelen összetartani egy barátságtalan, természetfeletti képességekkel bíró fiúval és a furcsán intelligens farkasával, hogy megleljen valamit, amit a nagymamája évtizedekkel ezelőtt ebben a világban hagyott. Emberként azonban itt mindenki az életére tör, úgyhogy meg kell tanulnia megvédeni magát.
           Az útja során egyre többször hallja a nagymamája, Izabella nevét. Félve ejtik ki a mágikus világ lakói. Megelevenedik egy diktatúra emléke, amiben a természetfelettit igába hajtotta egy ember, és Linának fel kell nőnie a feladathoz, hogy a nagymamája útját kövesse. 
          
          Vajon mi az, amit haza kell vinnie?
          Mi mindent kell feláldoznia, hogy elérje a célját?"

Sziasztok!
          
          Biztos nem mondok nagy újdonságot senkinek sem, de hát ami tény, az tény: nem vagyok aktív hosszú ideje már az oldalon, és ennek egyébként több oka is van. Az egyik, hogy már nem nagyon szoktam írós cikkeket írni. Úgy érzem, hogy ahogy egyre többet tanulok az írásról, annál nagyobbnak tűnik az a rész is, amit még nem tudok, és amik mostanában foglalkoztatnak, azok összetettebb témák annál, mint amit én egy-egy bejegyzésben át tudnék adni. Mostanában esetleg a saját írásaimmal kapcsolatos gondolataimat, írás közben felmerülő élményeket és dilemmákat tudnék esetleg megírni, de azok meg nem tudom, érdekelnének-e bárkit is rajtam kívül. :)
          
          A másik indok, hogy egyszerűen keveset írtam. Amikor írtam is, akkor sem voltam elégedett az eredménnyel ahhoz, hogy fel is vállaljam a művemet, sok mindent félbehagytam, össze kellett kaparnom az önbizalmamat a földről párszor, és nagyon nehezen jutottam el a felismerésig, hogy mi a baj. Ez nem is feltétlenül írástechnikai probléma, hanem inkább lelki, szóval ez is inkább az előző résszel egy kategóriába esik: nem illik az írástechnikai cikkeim profiljába, így nem is gondoltam, hogy írjak róla, hogy egyáltalán bárkit is érdekelne.
          
          Na de hogy ne csak nyavalyogjak! :D Most már ki merem mondani, hogy elértem egy áttörést, és évek óta nem írtam olyan lelkesen, mint az elmúlt néhány hónapban. Nagyon a szívemhez nőtt egy történet, és általa azt hiszem, kezdem megtalálni, hogy mi az a vonal, amit képviselni szeretnék az írásaimmal a jövőben is. A lényeg pedig, amiért ezt az egészet írom, az, hogy szeretném nemsokára elkezdeni feltölteni ide a regényemet. Még kell egy borító, utána pedig érkezem is majd a részletekkel. Első körben elárulok annyit, hogy ez egy ifjúsági (YA) fantasy regény, kicsit animés beütéssel, sok-sok állat- és természetbarát tartalommal, harcokkal, rejtélyekkel, mágiával - meg egy kis szerelmi szállal. Amit baromira élvezek megírni. :D
          
          Úgyhogy csak győzzétek kivárni, mert Daremo nemsokára visszatér!

Sziasztok!
          Mérlegelek egy ideje, és arra jutottam, hogy újra fel fogom tölteni az oldalra a novelláimat. Ennek két oka van:
          1. Nagyon kuszának érzem a profilomat így, hogy van vagy 15 munkám az oldalon, és még csak további novellák várhatóak tőlem, tehát ez a kaotikus benyomás csak fokozódna a jövőben.
          2. Egy jó hosszú ideig nagyon elhanyagoltam a profilomat, és szeretném kicsit tiszta lappal kezdeni, és ehhez hozzátartozik az egyszerűsítés is. Így kicsit otthonosabban fogok mozogni az oldalon - furán hangozhat, tudom, de higgyétek el, nekem ez is számít. :)
          Természetesen a történetekre kapott kommenteket megőrzöm, mert mind nagyon kedvesek a lelkemnek, még akkor is, ha ebben a hosszabb hallgatásban nem válaszoltam mindenre. Igyekszem egy sokkal aktívabb, rendezettebb, átláthatóbb profilt vezetni, komolyabban venni az oldalt, mint korábban, és ennek az első lépése egy virtuális rendrakás. 
          A novellák viszont nem fognak egyszerre felkerülni, mert akkor már kihasználom az alkalmat, és végzek rajtuk egy kis "ráncfelvarrást" - egyébként kissé nehezen nyúlok hozzá régebbi novellákhoz, mert úgy tekintek rájuk, mint az aktuális időszak lenyomatai, ezért nem szoktam bennük számottevően javítani. Most megpróbálok azért egy kicsit felülkerekedni ezen a berögződésen, és legalább a nagyon szembeötlő dolgokat kijavítani, de azt hiszem, külön jelezni fogom, ha egy novellát számottevően átírtam volna.
          Remélem, hogy velem tartotok ezután is, mert komolyan mondom, hogy nagyon sokat hozzátesz az újonnan feltámadó alkotói kedvemhez az a rengeteg reakció, amit kapok tőletek. Nem szoktam ilyeneket írni, de csodálatosak vagytok, és nagyon hálás vagyok minden kedves és építő megnyilvánulásaitokért!
          Találkozunk a héten, az új novellagyűjteményemnél!

szia! nagyon szépen köszönöm a követést! sokat jelent nekem, mert csodálom a munkásságodat! :D

Sziasztok! :)
          
          Az utóbbi (jó hosszú) időben nagyon elhanyagoltam a Wattpadet – kicsit a blogomat is, a Facebook oldalamat meg pláne, de itt most főleg a Wattpadről szeretnék beszélni. Tudom, hogy viszonylag sokan olvassátok és szeretitek az írástechnikai cikkeimet, írással kapcsolatos eszmefuttatásaimat, és egyrészt szörnyű bűntudatom van amiatt, hogy egy hosszabb ideje tartó blokkom miatt szinte fel sem néztem az oldalra, másrészt viszont elképesztően megmelengeti a szívemet, hogy még így is vannak olvasások, visszajelzések.
          
          Igazából mondhatni megvilágosodtam, olyan téren, hogy értékelni kezdtem a Wattpadet, az itteni közösséget, és rájöttem, hogy itt is folytatnom kell a bejegyzéseim publikálását. Már készítettem is egy listát, hogy melyek azok a bejegyzések, amiket a blogomon publikáltam, de itt nem, és terveim szerint hetente egy ilyen poszt fel is fog ide kerülni, emellett pedig lassan, de folyamatosan át fogom nézni a korábbi részeket, és nemcsak javítom őket, de a hozzájuk érkezett kommentekre is reagálni fogok – jobb később, mint soha.
          
          Ez egy kicsit merész ígéret abban a hónapban, amikor van 3 hetem leadni a szakdolgozatomat, és az ideálisnál sokkal több munkám lesz még vele, de úgy érzem, hogy kikapcsolódásként, ha írni nem is fogok még nekiállni, visszarázódásként jó ötlet lenne a saját gondolataimat újraolvasni. 
          
          Írás terén is elég sok tervem van, aztán majd meglátjuk, hogy mennyire fognak ezek beleférni az időmbe. Ebben a hónapban még biztosan nem érkezem sem új novellával, sem regénykezdeménnyel, de nagyon sok ötletem van, amiket a szakdolgozat leadása (vagy az államvizsga után, majd meglátjuk) szeretnék megvalósítani, és ígérem, igyekszem ezt Wattpaden is aktívan dokumentálni. :)
          
          Addig is köszönöm szépen mindenkinek, aki a hosszú hallgatás ellenére is kitartott a profilom mellett, igyekszem mostantól meghálálni! :)
          
          Daremo
          
          Ja, és #maradjatokotthon!

Szia :) 
          Az "Írastechnikai cikkek" című irományod,  sokat segített nekem az elmúlt napokban. Rengeteg mindenre rávilágítottál amit eddig hibásan csináltam. Ezt pedig nagyon szépen köszönöm neked! <3 

Sziasztok!
          Tudom, hogy néhányan a blogomat is követitek, szóval örömmel jelentem be itt is, hogy A papírfecnis fiók elköltözött, és mától a daremo.hu címen érhető el. :)

Sziasztok!
          Egy kis helyzetjelentéssel készültem nektek, hogy tudjátok, miért nincs új cikk, miért késik a már ezer éve megígért kisregény és hasonlók.
          Röviden: dolgozom. Hosszabban ez annyit tesz, hogy kétféle munkát vállaltam el azzal a tudattal, hogy külön időben lesznek, viszont mindkét helyen kicsit keresztbe tettek a terveimnek, úgyhogy most két műszakban dolgozom általában napi több mint 8 órában, és még hozzászámolhatom a második munkahelyre való majdnem egyórás utamat is. Magyarán piszokul elfáradtam, és ez még egy-két hétig így fog menni. Igyekszem majd jobban beosztani az időmet, kitalálni, mikor és hogyan tudok írni, hogy ne maradjatok friss nélkül, de addig is a megértéseteket kérem.
          Többeteknek ígértem véleményezést, bétázást is. Innen üzenem, hogy ők sincsenek ám elfelejtve, de elnézésüket kérem, amiért várniuk kell. Általában későn érek már haza és hulla fáradtan, úgyhogy főleg a hétvégéimet fogom beáldozni olvasgatásra, így nyilván lassabban fogok haladni, mint terveztem, de legalább haladok, és igyekszem minőségi munkát kiadni a kezem ügyéből.  Viszont egyelőre új bétázásokat nem vállalok el, bocsi mindenkinek, több tényleg nem fog beleférni az időmbe. :)
          Köszönöm mindenkinek a megértést, további szép nyarat mindenkinek, én meg igyekszem hétvégén jelentkezni friss tartalommal! 
          Üdv, Dare

Emberek, én tökre nem akarok telhetetlen meg nagyképű lenni, de ha már áldoztam valaki ismeretlenre négy órát, hogy a helyesírási hibáktól hemzsegő történetét javítottam, akkor azt hittem, egy megemlítéses megköszönés azért jár. Vagy legközelebb csináljam úgy, mint a profik, és kérjek érte pénzt... Na meg tegyük hozzá, hogy ha megkérsz, hogy javítsak valamit, akkor végül ne csak a hibák felét töröld ki a történetből, mikor kirakod a netre.