Sziasztok!
Lassan elérkezek a tizedik fejezethez Az alakváltó és a boszorkánymester című történetemben. Ez önmagában nem nagy szám, de én már ilyen apróságoknak is örülök. Emellett egyik nap felvetődött a téma, hogy milyen évfordulókat ünneplünk az írás során: ennek a történetnek a nyers kéziratát öt éve fejeztem be. Nem tudom, hogy ennek örülni kell vagy sírni, hogy még mindig javítgatom , de büszkén megemlékeztem róla.
Nektek van ilyen évfordulótok?
A linket itt találjátok a történethez: https://www.wattpad.com/977008910-az-alakv%C3%A1lt%C3%B3-%C3%A9s-a-boszork%C3%A1nymester-1-fejezet
És hozok egy kis ízelítőt rögtön az első fejezetből (hátha valaki kedvet kap hozzá):
"– Jöjjön csak! Róla meséltem. – Margit kipirult arccal, széles mosollyal a férfi karjába csimpaszkodott. – Ő itt a barátném, Emília.
A férfi sötétkék szeme rászegeződött, derű sugárzott az arcáról. Elkapta a kezét, és csókot lehelt a kézfejére. Emília ledermedt. Nem szokott hozzá az efféle gesztushoz.
– Sarkady Benedek, szolgálatára – mutatkozott be udvariasan. – Annyira csodás ez a nap, hogy ilyen különleges hölgyekkel ismerkedhetek meg!
– Mit ért az alatt, hogy különleges? – puhatolózott Emília. Szúrós szemmel pillantott barátnőjére, de az elaléltan csavargatta egy vörös tincsét ujjai körül.
– Elragadó bájjal, páratlan képességgel megáldott – lépett közelebb hozzá. – Vagy talán tévedek? – vonta fel fél szemöldökét a katona.
Emília egyre szaporábban vette a levegőt. Tartott tőle, hogy megismétlődik az, ami az anyjával történt. Keze ökölbe szorult, száját vékony vonallá préselte.
– Ha arra céloz, hogy boszorkány volnék, nagyon téved. Az anyám sem volt az! Egy hazugság áldozata lett. A katonák könnyedén jelentenek ki valótlanságokat.
– Ne is figyeljen rá! – Margit kényszeredett nevetést hallatott. – Biztosan bal lábbal kelt fel ma reggel – vetett felé egy szúrós pillantást.
Benedek megértően bólintott felé.
– Ugyan. Bizonyára én indítottam rosszul ezt a beszélgetést – jegyezte meg..."
