auroramidnight13

Már kislány koromban is szerettem az általam kitalált történetet játszani. Aztán ahogyan egyre idősebb lettem azon kaptam magam, hogy firkálgatok. Hogy tervezgetek. Így a meséim a képzeletemből a papírra vetődtek. Legelső művem egy gyermekmese volt, Szabadítsuk ki Brumit! címmel. Ekkor voltam ötödik osztályos.  Ezután már nem volt megállás. Erős késztetést éreztem arra, hogy írjak.  Ezután teljesen más vizekre, a fantasy műfajába eveztem Sara Easy és a fellegvár rejtelme című regényemmel. Sajnos ezt a történetet nem volt módom befejezni, mivel közbeszólt a hatosztályos gimnázium. Az új iskola, új barátok, és az új város nagy kihívást jelentett mimóza lelkemnek, s el is hallgatott bennem az „író" és a „költő" majdnem egy évre. 14 éves koromban ragadtam újra tollat, s újonnan megismert barátnőimmel együtt kezdtünk újságot szerkeszteni, regényeket írni. Egyedül alkotni körülbelül két év múlva kezdtem el újra, amikor csatlakoztam a hivatalos iskolaújsághoz. A Krónika hasábjain interjúim, tájékoztatóim és egy búcsúcikkem jelentek meg. Büszke vagyok arra, hogy a főszerkesztőnk engem bízott meg az igazgató úr nyugdíjba vonulásának tiszteletére készülő különszám búcsúcikkének megírásával.
Az iskolaújság mellett rengeteg dalszövegem is született, valamint írtam pár novellát és egy regényt is.
Habár van pár versem, én epikus alkotó vagyok. 
Hogy mi alapján írok? Érzések, benyomások, álmok és ihletek alapján. Általában olyan történeteket írok, amelyeknek köze van hozzám, az éppen aktuális lelki állapotomhoz. Szereplőim hús-vér emberek, ugyanolyan érzelmekkel rendelkeznek, mint bárki más. Ők is félnek, szeretnek és gyűlölnek is. Emellett imádom a humort és igyekszem belecsempészni egy kis nevetést a legkomolyabb sztorimba is. Hiszen nevetni csodálatos.