most mondanám, de bírom, megteheném, mégsem szidom. liliom volt az éjben, kósza sugár. látod, nyina, múlik már. ha ez a szívem, hát röhögnöm kell. bolondulj meg, élet istene, nem érdekel! azért jászom, hogy éljek, és az is kell, hogy te is lásd, nyina, milyen az álmok pórázán égni el! most a vágyak házában kóborkutyák, ábrándok oltárán gazdátlan szukák vonítják, hogy EZ A SZERELEM EGY KIS HALÁL, ó, csak nyina jönne már. utáltam, és szerettem, az lett megírva, hogy elvesszen. ez a szív, ott a porban, az egyetlen. láttam magamat a szemedben.
TÁNCOLJ, NYINA.