FEKETE ANGYAL - AZ ELVESZETT IKER III. (Harry Potter fanfiction) BEFEJEZET

4.fejezet

Reggel, amikor felkeltem valami fura boldogság lett úrrá rajtam. A nap pont besütött az ablakomon. Nem tudom, mi lelt a mai napon, hogy ilyen jó a kedvem, de sebaj.

Kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam és magamra rángattam egy farmert és egy egyszerű spagetti pántos fekete felsőt. Óvatosan osontam végig a nappalin ahol Perselus még mindig aludt, bár meg voltam győződve róla, hogy hallja amikor elmegyek. Végig sétáltam a szállodán, majd amikor a lifttel lefelé vettem az irányt a földszintre eszembe jutott, hogy fent hagytam a pénztárcám.

- Oh, a francba! - mormogtam. Farmerom hátából előhúztam a pálcámat. Óvatosan meglengettem a hátam mögött és már éreztem is hogy a a táskám benne a tárcámmal a kezembe kerül.

Remélem a liftben nincs kamera, különben megjártam.

- Jó reggelt, asszonyom! - köszöntött rám a recepciónál álló fiatal mugli férfi.

- Jó reggelt. - biccentettem vissza. A szálloda ajtót a tegnap éjjeli mosolygós, idős portás tárta ki nekem.

- Ha rám hallgat asszonyom - kezdte csintalan mosollyal. -, a mi piacunkon adják a legfinomabb gyümölcsöket.

- Merre kell mennem? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- Végig balra. - válaszolta a férfi. - Igazából pont a hátunk mögött van a mólónál.

- Nagyon köszönöm, uram. - mosolyogtam rá hálásan, majd meglibbentettem kibontott vörös hajam és egy intés kíséretében kimenetem a ragyogó napfényre.

Arra már rájöttem, hogy a Malfoy kúriában megbúvó sötétség, kihat a lelki állapotomra. Magamba szívtam a napfényt, és mosolyogva szemléltem az utcákon sétáló mugli turistákat. Hamarosan odaértem a piacra. A nagy nyüzsgés és siető sokaság magával sodort engem az árusok felé.

Sok olyan árus mellett mentem el, akik portékáinak a felét sem ismertem. Végre eljutottam egy henteshez, és meg tudtam venni némi aprólékot és tíz tojást. Bár nem tudom, hogy a tojást miért a hentes árulja. Na mindegy. Ezen már sem húzom magam, amikor már így is jó napom van.

Remek hangulattal és felpakolva hat szatyorral, teljesen muglisan léptem oda az egyik árushoz.

- Mit adhatok, kisasszony? - kérdezte a nagy pocakos kis ember, aki a megpakolt asztal mögött állt.

- Egy kiló almát és vagy három darab lila hagymát kérnék szépen. - mondtam mosolyogva. A bácsika fürgén egy újabb zacskóval gazdagított. Átnyújtottam neki a pénzt.

- Nagyon szépen köszönöm, kisasszony, további... - ekkor szeme elkerekedetten meredt a kezemen csillogó gyűrűkre. - Elnézését kérek asszonyom, nagyon röstellem...

Egy pillanatig csak meredten bámúltam vissza rá, hogy mégis mi a fenéről hadovál itt nekem. Akkor esett le, amikor az arcomról ismét a kezemre meredt, amit már magam mellé engedtem.

- Óh, rá se rántson uram. Csak tegnap volt az esküvőm. - mondtam mosolyogva.

- Akkor hadd gratuláljak, asszonyom! - vigyorodott el a kis öreg. - Sok boldogságot!

Meg köszönöntem a a jókívánságot, majd fordultam egyet és már indultam is visszafelé a szállodába.

Amikor beértem a lakosztályunkba igyekeztem csendben bejutni az aprócska de gyönyörű konyhába. Gondolkoztam azon, hogy ligilimenciával kiderítem, hogy a drága uram ébren van-e, de végül is úgy döntöttem, hogy jobban járok kávéval költeni.

Miközben kipakoltam csendesen dudorásztam a konyhában. Felraktam egy kis kotyogósba főni a kávét, és közben össze ütöttem egy palacsinta tésztát. Reggelinek tökéletes. Nem is tudom, milyen rég főztem már csak sima kaját és nem bájitalt.